Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-11 / 19. szám

neplése, melyeknél magát az esperesség külön-külön, fényes küldöttségekkel fogja képviseltetni, s melyekről annak idejében, ha a tisztelt szerkesztő urnák ellenére nem lesz, tudósításomat be fogom küldeni. (Kérjük. Szerk.) A gyűlés második tárgya a zsinati előmunkálatok inegbiralás-a s illetőleg azon bizottság jelentésének, mely a mult évi dobsinai gyűlés által a végett kiküldetett, az egyes egyházak idevonatkozó véleményével s kivánatával való kiegészítése. Nem akarok a tisztelt szerkesztő ur szívességével s e lap olvasóinak türelmével visszaélni, hogy e pont tárgyalását, mely, a közebédre fordított 2 órai időköz levonásával, reggeli 10 órától esti 8Va

óráig tartott, s mely sok érdekes eszmecserét s tanulságos vitát hozott felszínre, egész terjedelmében leírjam; hanem csupán egy, véleményem szerint legfontosabb s legérdekesebb pontja eldöntését adom elő. Előre bocsátom, hogy az esperességi bizottság, mely az egyetemes egyház zsinati előmunkálatának véleményes jelentéssel való ellátásával volt megbízva, ezen feladatát sok szak avatottsággal, belátással, tapintattal, s csaknem minden pontjában az esperességi közérzületnek megfelelőleg oldotta meg. Voltak ugyan egyes pontjai, melyeket a gyűlés magáévá ném tett, de ezek sem sok, sem jelentékenyek nem voltak, miért is mellőzve őket, csupán amaz egyet említem meg, mely azt mordja, hogy az ö s zszeülendő zsinat semuj dogmák alkotásába, sem a régiek módosításába ne bocsátkozzék. Sorompóba szállottak e vélemény megvitatásánál lelkészek és világiak egyiránt, s bár eltérők, sőt ellenkezők voltak a nézetek, örvendetes tüneményül jelezhetem azt, hogy minden e tárgy mellett vagy ellen nyilatkozó szónok szavaiból a vallás iránti érdeklődés, az egyház egysége s felvirágoztatása iránt táplált óhajtás melege hatott által a hallgatók kebleibe. Kik a bizottság véleményét pártolták s annak hosszu vita után többséget is csináltak, azok leginkább az esperességnek világi tagjai voltak s a lelkészek közül azok, kik épen nem akarják észrevenni az idők intését s jobban a múltnak, mint a jövőnek emberei. Ezek a dogmák változatlan megtartását s a zsinat által is érintetlen állapotát magáért a dogmáért s annak történelmi magas értékeért akarják fentartani; amazok pedig az egyházért, mert azt állítják, hogy az ág. hitvallástétel bármi csekély érintése, vitatása, talán magyarázása vagy reformálása egyházunknak alapkövét ingatná meg, s tartanak tőle, hogy az épület nem oly erős, hogy ezen rázkódtatást egészségben kiállaná, attól tartanak, hogy nem elég erős arra a kebleinkben élő hit, hogy azon esetben, ha a dogmák negyedfél százados történelemmel táplált ereje egy uj század szabadabb eszméi által élesztett kísérletével kétessé tétetnék, nem volna képes ellentállani a félelmetes római phalanxnak. Én nem csodálom a dogmavédők határozott tiltakozását, mert nekik eléggé hatalmas érv áll rendelkezésükre, t. i. az ág. és helv. hitv. egyházak sok támadást kiállott negyedfélszázados fenállása ; de hogy azok, kik a dogmákért mint ilyenekért egyáltalán nem rajongnak s csakis mint erős füzekben megacélosodott kapcsot akarják érintetlenül hagyni, hogy azok tiltakoznak a zsinat beavatkozása ellen, azt bámulom, s egyáltalán nem értem. Nem akarnám hinni, hogy eljárásuk arra célzó politika, miszerint a koreszmék s a tudomány által végkép túlszárnyalt dogmák annál biztosabban halomra dűljenek s egészen lehetlenné váljanak; de ha nem az, akkor lehetlen is nem látniok, hogy épen igy áll evangyeliomi egyházunk a szakadás sőt megoszlás örvénye felett, melytől csupán egyjól szervezett s a köz érzületet képviselő zsinat erős karja vezetheti el szerencsésen. Szerintem a zsinat nemcsak közigazgatási törvények hozatalára hivatott testület, hanem kell, hogy a vallásos élet s isten országának óramutatója legyen. Az élet napjai folynak, a tudomány halad, az eszmék tisztulnak, s bennök, befolyásuk alatt a vallás. Administrativ kérdések eldöntésére elégséges az egyetemes egyházi gyűlés, mely évenkint összeül, szemmel kiséri az egyházi életet, javíthat, alkothat, a hol és a mikor kell; de a nagy eszmék, a lélek sarkalatos és szent érdekei, milyen kiválólag a hit, évek hosszu során szoktak csak egy-egy lépést tenni, melyet aztán többé visszatolni mi sem képes. Mi e lépéseket egy haladási térré összefoglalni hivatva van, az épen a zsinat. Ha majd egykor, letűnendő századok után, protestáns, s adja isten, virágzó egyházunknak Krisztus nagy eszméjét iobban megközelítő fiai és leányai visszapillantanak e századba, melyről talán hízelgés nélkül vallhatjuk, hogy az a nép- s lelkiismereti szabadság, a tudomány s minden nagy és szent eszme emlője, mely a tápláló tejet Isten örök szerelméből meríti: kell, hogy megláthassák egyházi él etünknek is amaz óramutatóját, a zsinatot, mely hiven és nyiltan írásba foglalja: ez hitünk, ez vallásunk, ilyen örökséget hagyunk utódainknak, kiktől elvárjuk, hogy buzgalmuk apáik szent örökségét nemcsak megtartja, hanem növelni is fogja. Őszinteség s határozottság biztosított Luthernek és Kalvinnak győzedelmet; őszinteség s határozottság és nem politika tarthatja azt meg má is, jövőre is. Holles Dániel, csetneki lelkész. Számadás és még egy szó. A tordincei szerb reform, egyházi s iskolai könyvek kiadási költségére bejött kegyes adományok Vl-ik közlése Bernáth István ref. lelkész ur Dr.-Szabolcsról gyűjtött 1 ft. 50 krt. Adakozták pedig ez összeget: a drávaszabolcsi ref. egyház 50 krt ; Nagy László Pécsről 40 krt ; Szomor Károly Pécsről 10 krt ; Dr.-Szabólcsról Bernáth István 50 krt ; Varga László 50 krt; Csoknyai Dániel 50 krt.