Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-11 / 19. szám

Szűcs János ref. lelkész ur Hidvégről, Baranyamegye, küldött 2 frtot. A szegzárdi ref. egyház adott 1 frtot. Bali Mihály érdemesült esperes ur Polgárdiról, kinek egy e célra vonatkozó előbbi levele kedvezőbb öszszeggel a postán el is veszett, ismét adott 3 ftot. Összesen 8 ft. 50 kr. Ezen összeg, hozzáadva az 1871-ik évi 43. számú egyh. ós iskolai lapban tett V-ik közlés főösszegéhez, a 132 ft. 41 krhoz, lesz az eddig e célra hozzám bejött kegyes adományok summája: 140 ft. 91 kr. Ballagi Mór úrhoz más adakozók e lapok szerint beküldtek 51 ft. 97 kr. Ugyan e végre a d. m. főtiszt e.-kerület kölcsönözött 120 ftot. Alsó-baranya-bácsi ref. egyházmegyéből többen adakoztak a torzsai gyűléskor 87 ftot. S igy az adakozási főösszeg 399 ft. 88 kr. Ennyi az összeg, mit az énekes-könyv, kiskáté és 20 iv terjedelmű szertartásos könyveink fordítására és kinyomatására összeszedtünk. E munkák kiadási költségei pedig eddig egyes pontonkint igy következnek: Levélküldések *) s váltásokért, személyes megkéretésekkor, a gyüjtőivek nyomatásáért s azokra bélyegekért 30 ft. 87 kr. A fordítónak nyugtái szerint kiadatott 240 ft. Nyomdász Hornyánszky V. urnák 50 ft. Ugyanennek Ballagi ur által adatott 50 ft. Husz iv szertartásos könyv kaligrafiee letisztázásáért, hogy az nagy nyolcadrét alakban templomi használatra beköttethessék és az eredeti iv alakú kézirat továbbra is épen megőriztessék, 20 ft. Összesen 390 ft. 87 kr. Rendelkezésünk alatt maradt 9 ft. 1 kr. De lássuk végre azt is, mennyi segély kellene még ahoz, hogy készen levő s a nyomdában már egy év óta avuló könyveinket kiválthassuk. E tekintetben pontosan az összeget nem határozhatom meg, csak a nyomdász előleges számlájából annyit hozhatok ki, hogy ennek magának is még 200 forinton felül kell adnunk s pedig mielébb, mert mi is nehezen nélkülözzük a könyveket, meg magának a nyomdásznak is terhére vannak, kiadni pedig pénz nélkül vonakodik. A fordítónak is 50 forinttal tartozunk még. Szóval, 300 forintig még lesz költségünk. Több egy événél, hogy e becses lapban e könyveket illető valami közlés tétetett vagy adakozások nyugtáztatak volna. Az első nem történt, mert már vpgy kétszer ultimatumus kéréssel váltam meg a t. közönségtől; adakozások pedig nem nyugtáztattak, mert nem voltak. Az emiitettem idő alatt azonban mégis 8 ft. 50 krt kaptunk, tehát ezt ez alkalommal nyilvánosan nyug*) Ez még abban az időben, — nem levén gyalog postánk sem — sokba került, minden egyes levélért a vitelbért, ha csak alkalom nem adadott, külön kellett 20—30 krjával fizetnem. táznunk kellett, de meg miután az adakozások oly lassan érkeznek, a főszámadást is megteszem [főkép azért, hátha e számadás folytán, illetőleg a hiányzó 300 forintnak fel említésével még hajlanának a szivek az ügyhöz s mi egy szép reggel csak arra virradnánk fel, hogy könyveinkre oly szépen ismétlődnek az adakozások, mint az valaha elkezdetett. Adná az ég, hogy reményeink teljesüljenek s rác reform, egyházunk dicsekedhetnék magyar atyafiai áldozatkészségével, kik neki az adományok legszebbikét, a tudományt, a könyvet küldték meg. Bizonyosan a szerkesztő ur továbbra is jó lesz számunkra adakozásokat elfogadni (Szíves készséggel. Szerk.), de meg egyenesen hozzám is küldhetők azok. Vegyék tekintetbe a t. olvasók, hogy e szegény, csak 800 lélekből álló gyülekezet néhány év alatt küzdte fel magát önállóságra, ez alatt több épületet s diszes tornyot is csináltatott, s beadósodott, most meg évekről évekre tartó nyomorúságos esztendők terheit viseli! Higyjék meg, sokkal könnyebb adni mint kérni s mi is inkább a könynyebbet választanok, ha már a nehezebben nem veckendeznénk ! Kulifay Elek, ref. lelkész. 11 i a L o v r i i, egyh. gondviselő. Régi ügy, ujabb alakban. Édes Albert e lapok újévi első számában egy követ vetett a kútba, akkor hihetőleg nem is gondolva a következményekre s hogy az a mélyre esett kő, mily nagy hullámzást és gyürüzetet fog eszközölni. Mint e lapok olvasói tudják, a nevezett lelkész ur néhány rövid sorban megtámadta az átányi, poroszlói és t.-nánai lelkészeket, nyilvánosan kérdőre vonva őket és szemökre hányván, hogy egyházaikban hivataloskodásuk ideje óta mily keveset tettek. Erre a vádlottak padján ülők részéről megindultak a cáfolatok és számadások, s megfelelt mind a három lelkész ildomosán, önérzetesen és hozzájok méltó hangon, de egy kis keserű lében is föleresztve Édest. Olvastuk e cáfolatokat és védelmet, s ezzel befejezettnek hittük az érdekes és mulattató kis polémiát, s már nyugodtan aludtunk és nem is álmodánk felőle, midőn a nagybányai egyházmegyéből, e lapok 15.-ik számában, Bátori ismét meghúzta a lármás harangot; hívatlanul ő is bele szólt az érdekeltek ügyébe, és a nánai lelkész Orbán Mihály ellen fölemelte szavát, vádolva őt, hogy 8 ezer forintos paplakot építtetett magának; holott az ő véleménye és felfogása szerint, 4 ezer forintos is jó lett volna, melyben Orbán Mihály „püspök korában is ellakhatnék." Nem mondom, hogy elégedetlen és irigy emberek szoktak igy szólani, kik a 8 ezer forintos paplakban 38