Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-04 / 18. szám

A multak dicső emléke, mint fénysugár tűnt fel a hü bajnok homloka körül s a tiszáninneni egyházkerület a többi testvér egyházkerületekkel egyetértve őt választotta, bogy egy küldöttség élén az egyetemes magyar protestáns egyház óhajait és kérelmét a trón zsámolyához vigye. Amint az egyetemes protestáns küldöttség Bécsben megjelent, a két testvér egyház elnökei, b. Yay és b. Prónay bejelentették azt a miniszterelnök, gr. Rechbergnél, megkeresvén őt, hogy az egyetemes küldöttség számára ő felségénél elfogadást és kihallgattatást eszközöljön. E kérelemre az a válasz jött, hogy miután a superintendentiákat a nyiltparancs feloszlatta s igy küldöttséget kinevezni sem volt joguk, ő felsége a megjelent protestánsokat mint küldöttséget nem fogadhatja, hanem mint magánszemélyeket meghallgatja. A küldöttség olyformán történendő kihallgatásban jogfeladást látván, készebb volt dologvégezetlen haza menni. Yayt azonban ő felsége magához hivatta és megengedte, hogy a miniszterei által visszautasított emlékiratot vele élőszóval közölje. E kihallgattatásról Yay lapunkhoz e következő táviratot küldte: „A nélkül, hogy e nagyérdekü audientia részleteiba ereszkedhetnénk, a protestáns közönség megnyugtatására annyit mondhatunk, hogy ő felsége, ki ritka ügyavatottsággal szólott a dologhoz, ugy látszik, személyesen akarja e nagyfontosságú kérdés megoldását eszközölni és legkegyelmesebb határozott nyilatkozatai után elég okunk van bizni és remélni, hogy e megoldás a két protestáns testvéregyház teljes megelégedésére fog lenni." Időközben a minisztérium a fölvett irányban tovább haladva, végcsapást intézett az egyház önhatósága ellen, amennyiben az 1860-ik évi jan. 10-iki miniszteri rendelet a nyiltparancsot az egyetemes egyház nyilatkozata elől elvonván, az egyházközségekre kiváuta közvetlenül neheziteni az elhatározás felelősségét. Igy történt az is, hogy midőn három hóval később a tiszáninneni reform, egyházkerületi közgyűlés alkalmával Vay főgondnoki székébe vala igtatandó, egy távirat érkezett hozzá Bécsből, melyben felelősség terhe alatt meghagyatott neki, hogy a megjelenendő kormánybiztosnak engedelmeskedve, sem a maga megválasztatását egyelőre elfogadni, sem Zsarnay okvetlenül megsemmisítendő superintendenssé történt megválasztásának sikert szerezni ne merészeljen, sőt a gyűlést is azonnal feloszlassa. Ismét válságos helyzet! de most nyilvános önkény és törvény parancsa közt van a választás? és itt Vay percig sem habozhatott, nem is habozott. A táviratot zsebre tette, a kormánybiztosnak az utat kiadta és miután ugy maga főgondnoki, mint Zsarnay superintendensi beigtatását megtartotta s a gyűlést annak rendje szerint május 2-dikán befejezte, felsietett Bécsbe és Thun miniszternél megjelenvén, kinyilatkoztat á, hogy kivált a superintendens megválasztatásának minden áron követelt felfüggesztése miatt, melybe ő neki beleegyeznie nem szabad, a dolog oda jutott, hogy köztük semmi eompromíssum nem lehető s vagy az történik, hogy a miniszter őt perbe fogatja, vagy ő kiviszi, hogy a miniszter tárcáját elveszti. • A kocka el volt vetve. Vay a minisztertől egyenesen az akkor épen Bécsben mulatott helytartóhoz, Benedek tábornagyhoz sietett, ki mint szemmel látott tanuja azon általános ingerültségnek, melyet a miniszteri erőszakos rendszabályok szültek, hamar ráhajlott, hogy ő felségénél közbejár s csakhamar Vaynak azt az örömhírt hozta, mely ő felségének május 15-ikén kelt leiratában talált kifejezést s mely az egyházat régi törvényes állásába helyezte vissza. A messzebblátók hamar észrevették, hogy a protestáns egyház e győzelmével oly rés nyittattott az önkényuralom ellen, mely mielőbb a nemzet ügyét fogja diadalra juttatni. Yay sietett a közérzület nyilatkozhatására alkalmat nyújtani az által, hogy a sárospataki főiskola ünnepélyét rendeztette, mely julius 8-án megtartatott és az újonnan ébredező közszellem által valóságos nemzeti, testvérülés ünnepévé vált. Nem sok idő telt bele s külcsapások és a benső elégületlenség mind nyilvánosabb jelenkezése tanácsosnak mutatták megkísérteni az országgal való kibékülést. A october 20-diki diploma megjelent és Vay mint magyar udvari cancellár állíttatott a dolgok élére. Óriási feladat várt megoldásra. A restitutio in integrum, melylyel az egyház terén sikerült a dolgok menetét a törvényes kerékvágásba visszavinni, átt azon meggyökerezett ellenszenvbe ütközött,