Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-04 / 18. szám

melylyel Bécsben az 1848-ban történtek ellen még mindig viseltettek, holott a jogfolytonosság elve s a nemzet közakarata szerint okvetlen ott kellett a cselekvés fonalát ismét fölvenni. Yay a feladat nagyságától meg nem ijedve hozzáfogott a munkához ós miután sikerült lehető legrövidebb idő alatt a Bach idejében hazánktól elszakasztott részeket, Erdélyt kivéve, visszacsatolni, a nemzeti nyelvet diadalra juttatni, a régi birói forumokat, kormányzó testületeket ós kivált a megyéket helyreállítani, ós sikerült az Grszág gyűlését Pestre egybehívhatni, a megoldandó kórdós elvileges keresztülvitelét az illetékes törvényhozásra utalta. Minthogy azonban Bécsben az irányadó körök kísérleti politikára való hajlama még nem volt egészen megtörve, s a központosítási törekvés, habár más alakban, de még mindig politikai dogmát képezett, előre látható volt, hogy a magyar alkotmány postulatumait folyvást hangsúlyozó cancellár állásának nemsokára tarthatlanná kell válnia; aminthogy az a tövónyhozó testülethez menesztendő első érdemleges rescriptum felett Raiuer főherceg elnökséga alatt tartott tanácskozás alkalmával be is következett. A kísérleti politika pártja még egyszer győzött és Vay elbocsáttatott. Az ország méltányolta Vaynak a nemzet programmja melletti határozott föllépését 7

s ennek folytán számos megye ós város bizalomszavazattal tisztelte meg, Borsodmegye csáthi kerülete pedig képviselőjévé választotta s mint ilyen szókót a képviselőház nagy óljenzósei közt el is foglalta. Rövid idő múlva bekövetkezett az országyülés feloszlatása és Bécsben ismét hozzáfogtak a monarchia egyöntetű szervezéséhez oly alkotmánynyal, melyben a jogvesztés elmélete folytán Magyarországnak mint idegen egósz egyik részének történelmi múltjától vógkép elszakítva kellett volna szerepelnie. Ez uj kísérletet a nemzet azzal a mérséklettel fogadta, mely az erő tudatának rendes kísérője és politikai tétlenségbe visszavonulni lett ismót a jelszó. Vay is visszavonult, de nem hogy pihenjen, hanem hogy áldott tevékenységét más téren érvényesítse. Most már az iskolának szentelte osztatlan gondját és csak az 1863-ik évi máj. 5-ikén tartott közgyűlést megnyitó beszédét kell elolvasni, s azonnal meggyőződik az ember, hogy ugy csak az szólhat, ki az egyházi ós iskolai kérdésekkel szeretettel, hosszasan foglalkozott ós azoknak anyagi mint szellemi szükségleteinek a legkisebb részletekig menő ismeretével bir. A sárospataki főiskola Vay akkori nem keresett otiumának köszönheti egyetemi színvonalra emeltetését, jogakadómiája feltámasztását, Pálóci Horváth Mária nagyszerű hagyatékának gyors tisztába hozatalát, a kebelében fenálló állami képezde létrejöttét, egósz jelenlegi virágzását. Az 1865-ben törtónt fordulat, mint szükség emberét ismót a politikai pályára szólította. Deák Ferenc „húsvéti cikke* ugy a Lajthán innen, mint a Lajthán tul uj életre hítta a politikai actiót, s bár eleintén Bécsben ismót ide-oda botorkáltak, utoljára mégis helyes útra térve a kibontakozást a megyék helyreállításával akarták megkezdeni. Azonban a megyék rendezósóre főispánokul felhívott hazafiak nem bízva a helyzet tartósságában nem vállalkoztak. Most ismét Vayra fordult ő felségének figyelme, ki is ismerve a helyzet kényszerűségét s ebből folyólag az udvarnak az alkalommal a kiegyezkedósre való őszinte hajlamát, minden vonakodás nélkül elfogadá a borsodi főispánságot, melyre 35 évvel azelőtt neveztetett volt ki első ízben. Vay példája vonzott ós pár hót alatt minden megyének meg volt a főispánja, kiknek vezetése alatt aztán Vay tanácsára a törvóny órtelmóben ad hoc gyűléseken alakíttattak a választó-bizottmányok, mig a minisztérium határozottan amellett volt, hogy a megyei gyűlések összehívása mellőzésével a főispánok alakítsák meg a választó-bizottságokat. Az 1867-ben elvalahára létrejött kiegyezés Vayt móg borsodi főispánságábán találta, ettől azonban akkor kérelmére ő felségének érdemeit elismerő igen szép kézirata mellett fölmentetett s kevéssel azután másodízben választatott meg az ország gyűlése által koronaőrül, mit méltán ugy a korona mint az ország részéről iránta nyilvánuló legszebb elismerésnek vett. Mit tett azóta és tesz folyvást egyház és iskola terén, ezekről mint most még folyamatban levő dolgokról szólni, időelőtti volna,