Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-12 / 2. szám
vége a szeretetnek." És teljesen igaz, a kivétel ritkább a fehér hollónál. A sziv kulcsa, a szeretet elvesztésének mi vagy ki hát az oka ? Egyrészről az a lelkész, kinek élete nem olyan, mint azt igen szépen és helyesen följegyezte amaz öreg lelkész; másrészről pedig az a viszony, mely van a lelkész és a gyülekezet között. Első a szabad lelkészválasztás. Ugy gondolom, hogy a lelkészeket az a tapasztalat vezette a szabad lelkészválasztás behozatalára, hogy az egyházmegyei vagy kerületi rendeléseknél sok visszaélés történt; mert le nem győzhette (s le nem is győzheti, s nem is jó volna ha legyőzné) egyik esperes vagy püspök sem azt a szép és méltányos emberi gyarlóságot (crak tulságig ne hajtassék), melynél fogva fiát, testvérét vagy rokonát kívánta inkább boldogítani, mint ogy idegent. E tapasztalat fájó volt, sokakra nézve és sok küzdelem után behozatott a szabad pap választás. Pedig ha valahol, ugy itt. alkalmazhatók Voltairenak eme szavai : „J'aimerais mieux, malgré mon gout extreme pour la liberté, vivre sous la patté d'un lion, que d'etre continuellement exposé aux dens d'un millier des rats, mes confréres." Nézetem szerint soha senki és semmi nem működött oly rohamosan a prot. papság tekintélyének leszállítására, besározására, mint a szabad papválasztás. „A nép nem éri fel soha a szabadság fogalmát. Szabadságért kiáltoz, a nélkül hogy tudná, miben áll az." Ha egy jó fizetésű falusi egyház megüresedik, alig lehet számbavenni a sok pályázót, kik közül némelyek a coulissák mögött, némelyek nyíltan a színpadon játszanak. S ha híre szárnyal, hogy a nép többségének hajlama kihez vonzódik, számot tarthat olyan rágalmakra, gunyoltatásra, aljas vádakra, feladásokra, melyeknek hallattára elveszti kedvét ama pályától, mely különben is elég tövissel van megrakva; számot tarthat arra, hogy még deákkori csínjai is, mint criminalitások szerepeltetnek, s hintetnek leendő hallgatói közé, sőt még kinézése, testi alkata s egészsége is guny tárgyává tétetik. A műveletlen tömeg pedig, - „mely hajlandó a gyanuskodásra, könnyen hisz és megragad minden ujat, főkép ha kedvetlenitö, a hallottakat bebizonyult igazság gyanánt veszi" (Tacitus) — nem azt mondja : ilyen ez vagy az a pap ; hanem : ilyenek a papok. Azt ne mondja nekem senki, hogy a rajta kapott bűnös megbüntettetik. Arra csak van néha eset, hogy a többséget nyert egyén — ha bűne kitudatott — megbüntettetett ; de arra nem tudok esetet , hogy az megbüntettetett volna , ki minden Ígérgetése , házalása, csúszása-mászása mellett is kisebbségben maradt. Pedig kisebbségök érzetében ezek feszitik a hurt legtovább, s ezek tesznek legtöbb kárt. Egy tractualis gyűlésen füleimmel hallottam, hogy a tárgyalás folyama alatt egy polgár igy nyilatkozott : „Most is itt van a tisztelendő atyák között az, ki nekem 200 ftot ajánlott, csak dolgozzam részéreés nem kutatta az egyh.-m. gyűlés, nogy ki volt az, a dolog elényeszett... verba volánt. Elszomorodik az ember lelke, ha figyelemmel kiséri az egyes eseteket, ha tapasztalja a hanyatlást, melybe a legerősebben a népszabadság , a szabad pap választás rántotta a lelkészi tekintélyt. Ne is említsük, hogy ez alapon rninden ifjú ki van téve az örökös más házán élésnek, ki van téve annak, hogy hiába tanult, hiába költött, hiába végezte iskoláit, megvénhedhet a nélkül, hogy célt érne, hogy önállóvá lehetne; mert ő a nyers tömeg szeszélyének van kitéve, melyről pedig Cicero is igy nyilatkozik: Carens consilio, ratione, discrimine, ex opinione multa, ex virtute pauca judicans. Ezen kivül megemlítem azt is, hogy jöhetnek elő esetek, midőn magasabb tekintetek kívánnák a superintendentia által való rendelést. Tegyük fel pl. X. várost* melyben más felekezetű lelkészek, más vallású müveit családok, vagy a mi részünkről is müveit világiak laknak, a pastoralis prudentia azt diktálja nekem, hogy kivált iiyen helyen épen ne a műveletlen nép válaszszon papot, hanem reudeljen az a testület, mely a protestnntismusnak mások által is megkedveltetését, tiszteltetését, lelkén hordja, elősegíteni kivánja. Mert ily helyen egyedül a lelkész van hivatva a müveit osztályt irányunkban jól hangolni, melynek elérése után türelem, béke és szeretet terjedend a különböző vallású műveletlen nép között is. Szerintem a szabad papváiasztást el kell törölni, vagy legalább másként alkalmazni. A lelkészi tekintély s általában a szeretet csökkentését még jobban, sőt a legnagyobb mértékben elősegíti másodszor a fizetés módja. Tudják-e önök nagyvárosi lelkésztársaim: mi az a lukma ? Hát az olyan valami, a mit a falusi pap meg is eszik, el is ád, ruházkodik is belőle, ez az a mi őt fentartja, ez a falusi pap fizetése. „Mi az a muszáj?", „hát muszáj," ennek photographiája a lukma. A muszáj nagy hatalom, melyről nincs apellata ; a lukma szintén ilyen hatalom, mely nélkül a falusi pap meg nem élhet. S neki ezt az életföltételt fejenként a polgár adja. Minden pár fizet 2 /ö búzát, 2 /g kukoricát, l /4 ö\ fát, egy m. szénát, 20—24 itce bort, minden gazda egy sódart. Mindezeket egyenként a pap maga szedi be. Megválasztott valamely gyülekezet papjának ? elfoglaltad az ekklésiát. májusban ? . . . kedves, jó pap vagy; ajkaidról alig várja hallgatód az igét, mint a méh a virág kelyhéből az édest, dicsekedés vagy még vásárokon is . . . Egyházad szépítésére akarsz valamit kieszközölni ? ... kiviheted, csak siess vele, nehogy az ősz megelőzzön . . ekkor kezdődnek a hidegek ... a virág elhull ... a természet szépsége elhervad, mint a te irántad való szeretet is. Pünkösti király vagy, ;uelynek dicsősége tavasztól őszig tartott. Kezdődik a lukmaszedés. Jön egyiK hallgatód; kedvetlen arccal kapaszkodik fel padlásodra, hátán cipelve 4
