Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-12 / 2. szám

roszat drasticus beszédeiddel, melyek azon közönséges szabály ellen vétenek, hogy „de mortius etc." De meg azt sem értem, mit keres drastikus kifakadásodban a protestansegylet, melynek az egész kérdéshez semmi, de semmi köze. Ugy szintén nem helyeselhetem, hogy te is dicséneket látszol hangoztatni a kalvinista pap szegénységére. A resignatio kétségkivül dicsérendő erény, de csak akkor, ha elébb minden lehetőt megtettünk a resignatióval elviselendő rosznak elhárítására. Korai resignatió lelki lomhaságnak és gyávaságnak szüleménye és minden becsületes törekvésnek sírját ássa. Ne legyünk túlságosan puritánok, kedves barátom, mert azzal sem magunknak, sem az ügynek nem használunk. Nincs ma többé kelete a föld előjogosai által hajdanta alkotott ama tannak, mely szerint a szegény munkásnak kiérdemlett diját illetőleg be kel-BELFÖLD. Mi sietteti falun a protestáns pap tekintélyének és szeretetének hanyatlását ? Nem hiszem, hogy találkoznék fiatal lelkész vagy káplán, ki nem örömmel s nagy épüléssel olvasta volna át az „öreg lelkész" tapasztalásait. Nagy épüléssel, mondom, mert valóban nagy szükségünk van a tanácsra, az utasításra „a gyakorlati lelkészet mezején," azért kivált, mert ott, hol a prot. lelkész képeztetik, a theologián, legalább a mi superintendentiánkban erre igen kevés gond fordittatik. Egy világi ember, kellő kiképeztetése után, csak arra ügyel, miként viselje magát a müveit osztály irányában, arra figyel, mit itél felőle a müveit közönség. A műveletlen tömeg Ítéletével keveset törődik. Egy orvos megnézi a beteget, megírja a receptet, kifizetteti a honoráriumot : s ezzel be van fejezve a műveletlennel való összeköttetése; milyen magaviselete, alkalmazkodása az egészségesekhez, illemmel szól-e az egyszerűség hajlékában : a kúrára nézve nincs semmi befolyással. — Egy jegyző lelkiismeretesen kiveti az adót , hatásos folyamodványt ir, hiba nélkül kiállítja a passust, a község ügyeit jól rendezi , szóval ha pontos hivatalában: megtette kötelességét. Egy biró a panaszt meghallgatja, itél törvényesen, igazságosan : megfelelt hivatalának. Bármelyiket is szeretik-e vagy nem, áldják-e vagy átkozzák magára a munka eredményére nincs befolyással. Nem igy a lelkész. Az ő hivatására nagy befolyással van a.szeretet vagy gyűlölet, az áldás vagy átok: azaz a műveletlen tömeg Ítélete. Az ő teendője nem odáig terjed, hogy elvégezze, kiszabott kötelességét, hanem, lett jobbára azzal érnie, hogy annak fejében neki a túlvilági dicsőséget utalványozták. A mai humanusabb kor komolyabb értelemben veszi az Úr szavát, hogy „méltó a munkás az ő jutalmára" ; s nem tapasztalta kárát ez emberiségi elvnek. En ama előhaladtabb nemzeteknél, hol a lelkészek és tanítók tisztességes ellátásáról igazságosabban van gondoskodva mint mi nálunk, épen nem tapasztaltam, hogy azért a calvinismus ügye roszszabb lábon állana. Miután soraid kiadatását határozottan követelted, megtettem kívánságodat; de lelkiismeretem ellen cselekedtem volna, ha kemény megjegyzéseidet szó nélkül hagyom. Reméllem nem veszed rosz néven nyilatkozatomat. Nihil est quo possit offendi, cui ignoscendi est consuetudo. B a 11 a g i Mór. hogy e kötelességteljesitésnek van-e spiriualis eredménye. Egy lelkész, ki a törvényt szó szerint betölti, s abból egy jottát is el nem hágy: nem bizonyos, hogy tért foglalt, hogy használt, mert még e mellett munkája lehet rideg, meddő, gyümölcstelen. Egjedül a lelkészi hivatal az, melynek egyetlen olyan talaja van, a melyen gyümölcsözőleg munkálkodhat... a sziv. A mely lelkész ennek kulcsát nem bírja, hasztalan igyekszik a törvényt pontosan betölteni, magát erkölcsösen viselni s bármi functiót teljesíteni, munkája csak olyan lesz, mint a kősziklára vetett mag, vagy mint a ki vastag jégre rakja hajóit, hogy azon hajókázzon. Ámde az emberi sziv annyiféle s oly erős kéreggel van körülburkolva, hogy igen kevésnek sikerül az ahhoz vezető Ariadne-fonalat megszerezni vagy annak kulcsát megtalálni, s még kevesebbnek: azt a kulcsot állandóan megtartani. Oh de vétkeznék, ki e kulcs elvesztéseért csupán a lelkészt vádolná ; oka aifnak legnagyobb részben a műveletlenség, a nyers tömeg , mely szeszélyesebb a leáuynál, ingadozóbb a nádszálnál, változóbb a tavaszi időjárásnál. Nem emlékezem, miből jegyeztem fel a műveletlen tömeg eme jellemzését: „Ugy találjuk, hogy a nép váltva állhatatos és változékony, jóltevőihez ragaszkodó és irántuk háládatlan, szelid és dühöngő, vezérelhető és makacs, szeretetében kicsapongó és gyülölségében engesztelhettem" Ezért mondja Thucydides: „Vitae quaecunque vulgo piacent; Clamore decernunt, non calculo." S még találóbban egy francia író : „Le peuple ne sait ce, qu'il veut, ni ce, qui lui faut. II juge, et pourtant il ne sait pas discerner le vrai d'avec le faux. II se contredit toujours, et ne s'apperqoit jamais." S szinte az öreg papok tanácsa a fiatalabbakhoz : „el ne felejtsd, hogy a nép változékony, azért ha valamit egyházadban ki akarsz vinni, igyekezzél a két első évben, mert azontúl