Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-13 / 15. szám

PROTESTÁNS IHTKiknek előfizetése az évnegyed végévei lejár, előfizetésük megújítására kéretnek Teljes példányok még mindig kaphatók. A legatiok és supplicatiok kérdéséhez. Ha beteg van a háznál s a hozzá tartozók aggódva tanácskoznak sorsa felett; lia bomladozó fel-ben van a ház s az utcán járók közül egyik is, másik is megáll előtte, hogy megnézze : nem omlik-e össze épen jelenlétében, már maga a komoly tanácskozás mutatja, hogy a beteg állapota eléggé súlyos lehet: már maga a nyilvános szemle bizonysága annak, hogy az épület jó lábon épen nem áll, sőt ellenkezőleg, végpercei meg vannak számlálva Gyakorlati egyházi és iskolai életünknek ilyen betege, egyházi és iskolai berendezkedésünknek ilyen régi, bomladozásnak indult épülete, a legatio és supplicatio. Régóta tenni kellett volna valamit, s mind ez ideig hallgattunk róla; most már amaz érdekeltséget, melyet e kérdés iránt közönség és sajtó egyaránt tanusitanak, nem tudom másnak tulajdonítani magam részéről, mint annak, hogy mindnyájan belátjuk azt, hogy a baj csakugyan megvan s megegyezünk abban, hogy az orvoslásról ideje volna gondoskodnunk. A kérdés csak az: mi módon, milyen mérvben ? Némelyek s közöttük legújabban B a k y István ur is (1. Egyh. és Isk. Lap ez évi 12. számát), bízván a beteg életerejében s megemlékezvén közhasznú szolgálatairól, fél gyógymódot ajánlanak s a legatiokat és supplicatiokat, „lenyesegetvén azoknak kinövéseit s kellő változtatásokat tévén rajtok",' továbbra is fentartandóknak kívánják. Mások, kik az érütésekből jobban tudnak következtetni, megelégelvén eddigi szolgálattételét s nem találván számára jövőre alkalmas állomást, tisztességes eltakarításáról gondolkoznak s a legatiokat és supplicatiokat eltörölni kérik. Ellenkező vélemények, egymástól eltérő felfogások esetében, mindig csak az igazság keresését és megállapítását könnyíti az, ha minél többen szólnak a kérdéses ügyhöz, s épen ez indított engem is arra, hogy elmondjam e részben nézetemet. Azok részére állok, kiknek ez jelszavuk: „el kell törölni a legatiokat és supplicatiokat/ Még pedig nem azért, mert régi, ma már elavult intézmény közöttünk; vagy hogy a „kor keretébe nem illik többé," hanem igenis azért, mert a legatiokat és supplicatiokat eleitől fogva csak szükséges rosznak tekintettem ; oly intézménynek tartom, melylyel veleszületett gyöngeségek, eredendő bűnök járnak; mely hasznot ugyan keveset, roszat pedig eleget okozott és okoz még ma is. Bebizonyítom állításomat, elmondom okaimat. A szóban forgó intézmény javára kiállított legtöbb ajánló levélben az van felhozva első sorban, hogy „az ifjak ezáltal a gyakorlati szónoklatban tökéletesitik magukat s már idejekorán némi szónoki routinra tesznek szert." Sajnálom, hogy az ellenkezőt kell állítanom. A legatioba járás szónoki képzőerő ve lépenazo n oknál fogva nem bir, mert nincsenek jelen a szónoki képzés nélkülözhetlen eszközei. Nem a magára hagyott, irány nélkül haladó gyakorlás itt a fő ; szónokká csak ugy képezheti magát valaki, ha példány-, vagy legalább csinos és követhető szónokokat hallgat; saját próbálkozása esetében pedig jó-29