Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-06 / 14. szám

A vallás „isteni vágy, mely az örökkévalóság ludalmává szilárdul a kebelben." A teljesült vágy = öröm, a teljesületlen vágy — bánat. A vágy sohasem lehet tudatom, hanem a sejtelem az lehet tudattá, valósággá. Aztán a kebel nem is a tudalmak tanyája, az az érzelmek termő földje. Egyik-másik meghódoltathatja a többit, miként az arany fonal a lóherét s ón a szemes gazda, tudatára is juthatok e talán visszás állapotnak, de tudalmat a kebelben épen ugy nem kereshetek, miként nem kenyérfát Oroszország szabad ege alatt. „Csak sast nemzenek a sasok." Az örök élet szükségességének érzete feltámadhat keblemben, de 'az örökkévalóság tudalma nem. Nincseu számára hely. „A hol nincs, ott ne keress! — azt mondja a példabeszéd. A vallás — végre — „magasztos érzelem, mely a szeretetben halhatatlanulTanári kathedrán, piedikátióban, felolvasás alkalmával, vagy hirlapi cikkben szép, habár egyoldalú s épen azért nem is tudományos meghatározás. Tankönyvi mpghatározásokban nyilatkozzék a hideg megfontolás. Csak az a meghatározás helyes, a mely kimerítő. A vallás nem puszta érzelem. „Die Religion" — mondja a valódi pedagog jó hírében álló s igazán evangéliumi szellemű Kehr — „ist kein primitives, eleinentares Seelengebilde, welches schon in deu ersten Tágén und Wochen des Menschenlebens zur Erscheyiung kommt, sondern sie ist das jedesmalige Resultat und die Blüthe der gesammten intellectuellen, asthetischen und moralischen Bilduug." A vallás ott van, beszél az emberi élet minden irányú nyilatkozataiban, a vallás ismeret és cselekedet is. A vallás életközösség istennel. E viszouy megkötésére pedig nem elegendő a hit, alioz teljes, öntudatos odaadás is szükségeltetik. Isten nem magát a szivet, de az egész ember-életet akarja s ezt kellene már kiemelni a vallás fogalmi meghatározásában szónoki hév és kikeresett frázisok nélkül. ^ „Szellemi erö,u

„erkölcsi hatalom„lelki hatály „isteni vágy" „magasztos érzelem,u

„zengő érc és pengő cimbalom." „Sem a kik moudják, sem a kikuek adják.". Bizonyos tárgy, különböző pontokról tekintetve különböző, gyakran ellentétes tulajdonokat tüntet fel. Ariussal embernek, Anasthasiussal Istennek tartom Jézust. Pelagiussal magam is tehetek valamit üdvöm érdekében, Ágostonnal rabszolga vagyok az Ádám bűne miatt. Lutherrel vallom a: „Hoc est corpus meum"-ot, Zwinglivel ellenlábasa vagyok annak. Swedenburggal hiszem , hogy a bibliának háromféle értelme van, a tridenti zsinattal, hogy azt csak a püspökök magyarázhatják. Igy származnak a párt-tévedések, a párt-igazságok. Az egyik tévedése a másik igazsága; hol van hát tulajdonképen az igazság ? Az igazság a józan kritika, mely a pártok véleményének purgatoriuma. Münchenben augusztus hóban egy remek olajfestményt sokan megbámultak. Egy szikladarabon ülő, rokonszenves arcú, világtalan leáuy égő mécseseket árul a katakombák bejáratánál. E mécs nélkül a katakombákban csak botorkázni lehet. Mindenki vesz, ki látni akar. Ilyen a kritika. E nélkül járni a tudomány katakombáiban = tévelyegni. A történélem igazsága a józan kritika kérlelhetlensége. „A forrás megítélő képesség a történetész egyik kiváló erős öldala kell, hogy legyen" szerzőnk felfogása szerint is. És mi történik mégis ! Pál apostol nagy hatású működéséről emlékezvén, igy szól : „Örök emlékül fen vannak az uj szövetség legtetemesebb részét alkotó levelei, mélyek némelyikét p. o. Timotheushozi 2-ik levélét bilincsei közt irá.u

Ezzel nemcsak a Pál neve alatt álló levelek autheoticitását ismeri el általában, hanem a Pásztori levelekre még, mint különös történeti okmányokra is hivatkozik ós pedig a gyanúnak, a kételynek legkisebb árnyéka nélkül; a nélkül, hogy csak pár soros megemlítésre is méltatná az ellennézetüek idevágó állításait. „Baur Keresztély göttingai tanár e század legélesb elméjű ítésze",mondja szerző (151.), hanem e legélesebb elméjű itész mit tart a Pásztori levelek felől, arra még csak csillag alatt sem reflectál; de igenis megcáfoltatja Renant egy angol tudóssal, ki szerint : „az igazi szent Pál uralma még csak most kezdődik." Elmondom bét én Baur-nak a uevezett levelekre vonatkozó uézetét: „Diese Briefe unmöglich von dem Apostel Paulus verfasst sein können, sondern ihre Erstehung aus denselben Parteitendenzen zu erklaren sei, welche ím Laufe des zweiten Jahrhunderts das bewegende Prinzip der sieh gestaltenden Kirehe waren.H

A Baur-iskoláról Kurz egyháztörténelme is hosszasabban emlékezvén, szerző ur, ki meggyőződésót örömest rakja idéző-jelek közé, kiszakaszthatott volna egy kicsi részletet a Pál leveleire vonatkozó összegből s a kritikát is reá egyik vagy másik „kedvtelve gyűjtögetett" angol íróból. Igy , legalább közelebb jutott volna az igazsághoz. A Pásztori levelek autheuticitásáuak tarthatlanságát még a „medio tutissimus ibis" elvét valló Schenkel is erősen hangsulyoz/a, a kit szerző ur ugyancsak használt kútforrása! között. (Olvasd: „Christenthum uud Kirche" I. kötet 163. lap.) „Az u. n. Pásztori levelek" — mondja ő — „már kifejlődött egyházi állapotoknak, megalakult felekezeteknek, megszilárdult püspöki egyházkormánynak és a gnostikus tévtanok ellen vivott küzdelmeknek oly felötlő jegyeit tüntetik élő, nyelvezet és irmodor tekintetében Pál apostol többi leveleitől annyira elütök; az apostol különben ismeretes életviszonyaival idöileg annyira össze nem egyeztethetők, hogy jelenlegi szerkezetében későbbi származása felett kétkednünk alig lehetséges -A tudománynak soha sem,lehet célja pártvélemények :teremtése, de mindig és egyedül az igazság keresése. A kritika azon mécses, mely bevilágít a tudomány ka takoinbáiba. Méltányoljuk hát a kritikát, tiszteljük hát az igazságot. Kritika ós történetíró ikertestvérek, ez útitárs nélkül csak krónikások vannak. v . „Igen helyes — mondja Laboulaye, - hogy ősemkcit tiszteljük; de helytelen, hogy szenvedélyeiket, sőt-.