Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-06 / 14. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, első emelet, Előfizetési dij s Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyhen a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. ~ Bélyegdij külön 30 kr. -fi? Kiknek előfizetése az évnegyed végével lejár, előfizetésük megújítására kéretnek fel. Teljes példányok még mindig kaphatók. Készüljünk a zsinathoz, i. Minden jel oda mutat, hogy immáron csakugyan eljött az időnek teljessége, midőn egyháztársadalmi bajaink sürgős orvoslásához komolyan hozzá kell látnunk, haugyan a feloszlás stádiumába nem akarjuk szándékosan juttatni egyházunkat, s oly mérvű válságnak nem akarunk előidézői lenni, mely csak romokkal fogná beborítani egyházi életünk mezejét; ezt pedig, ugy véljük, senki nem kívánja, senki nem akarja. Meg kell barátkoznunk azon irányelvekkel, melyeket a protestantizmus zászlójára irt, s melyek a krisztianizmusnak, ugy szólván, szivéből, lelkéből vannak merítve; ez alapelvek egytől egyig mind a szabadelvű haladást, szellemfejlődést hangoztatják, s egyházi állapotaink, vallásos eszméink, hitfogalmaink korszerű javítását, átalakítását sürgetik és követelik tőlünk. Vallásos eszméink, hitel veink, fogalmaink átalakítását?! Hogy-hogy lehetne ez? kérdik feljajdulva mindazok, kik a dolgok, s igy a vallásbeli ismeretek történelmi fejlődésének, s a mind hangosabban kiáltó tényeknek kérlelhetlen logikájára nem hallgatva, a hagyományos rendszer avult, ódon falait tatarozgatják s szakadozott ó tömlőbe akarják az uj szellem borát beszorítani. A vallásról, ugy mond, uj eszmét, uj fogalmat ma már senki nem terjeszhet elő, megvagyon az már régen mondva és definiálva, hogy a vallás : modus certus numen qualecunque congnoscendi et colendi; mit akartok tehát többet. Hiába kiáltja nekik Jézus a reform és szabadelvit haladás legmagasztosabb bajnoka: „Sem pedig az uj bort nem töltik hitvány tömlőkbe: mert elszakadoznak a tömlők és a bor kiomol, a tömlők is elvesznek; hanem az uj bort uj tömlőkbe töltik, és mindenik megmarad.* — A merev stagnátió emberei egyátalában nem akarnak a dolgok uj rendjével, a medrét mind mélyebbre s szélesebbre á„sé uj világnézlettel megbarátkozni, feledve, hogy az eszmék megindult áramlatát csak szabályozni lehet, de feltartóztatni nem ; az erőszakos feltartóztatás könynyen vészthozó experi mentát i óvá fajulhat, s a gátat tört folyam, vészes jellegű hullámgyürüzetekben tovább hömpölyögve, legszebb reményekre jogositó plántáinkat, ültetvényeinket is elboritással fenyegetheti. Mások meg azt nem képesek felfogni, hogy ugyanazon egyház tagjai között mikép lehet a vallásos fogalmak s hitelvekre nézve ekkora különbözés. Hiszen az egyház eddigi tanrendszere mellett is, lám hogyan megvoltunk békességben; mi ugym nem mozogtunk, de mozgott a világkerék, s ha lassacskán is, azért csak ment, hol előre, hol hátra az emberiség. Mi, úgymond, a világért sem kívánunk a haladás útjába akadályokat gördíteni, de óva intjük, figyelmeztetjük a haladás embereit, hogy az egyházi téren, a rohamos haladás szekerére ne akarják felültetni a szellemeket: mert, boldog Isten! hátha mind lepotyog az öreg káté, a Hübner s a kis szent história; honnan fog azután a mi népünk, az élet viszontagságai között, vallásos vigasztalást és meg-27