Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-30 / 13. szám

13. Űrög, Kánya, Som földesasszonya: Özvegy gróf Vicainé szül. Ebergényi. Jegyzet. Emlékezem, midőn 1834-ben néhai Ganyol István, külsomogyi senior, ezen régi jegyzőkönyvet, ivenként szét fejtve, lemásolás végett a falusi mesterek közt kiosztotta, hogyan zúgtak némelyek : minek fölujitni atyáink ezen botrányait, fölfedni Kámként a részeg atya meztelenségét? Sohase szégyeljük emberi gyarlóságunkat. Majd a mi gyarlóságunkról is az utókor ugy itól, miként mi elődeinkéiről. A múltnál miveltebb jelen században is, mily botrányok kerültek az egyes eklákból a püspöki s egyházmegyei gyűlés elé ? Hát a bibliában a zsidó birák, királyok kalandjai nem botrányosabbak mint a fentebbiek. De majd tessék utána gondolni, az eme botrányokra az egész egyházmegyét ért 1745-ki szenvedéseket: az ily csapások, a meglazult fegyelmet, erkölcsiséget szilárdabbá tették, s a szenvedések tüzéből, a megpróbált féiliak, II. József alatt, tisztábban, féltett vallási kincsükhöz hívebben keltek ki. 1744. Emlékirat, melyben utódainkat értesítjük, mely ekklésiáinkat hol és mikor üldözték (latinból). Elsőben : Kánya. Zichy József szolgabíró megparancsolta a maga katonájának, és hadnagynak nevezett hajdúinak, hogy a kányái lévitát Szele urat, éjjel fogják el. A lévita azonban ennek szelét vevéu, menekült; mire másnap a templom bezáratott, a harang elvitetett, és a bedegi plebánusnak átadatott, ki a mieinktől a stólát és a fizetést ugy követelte, mint saját kath. híveitől. Az ekla, a plebánus hatalmaskodása és igája alól elébbi szabadságát megóvandó, Szentesi Andrást magának lévitául meghívta. És minthogy azon falu földesasszonya özvegy gróf Vicainó, az e végett kérelmező ekláaak azt válaszolta: a honnan és a kitől üldöztetett eklátok: onnan ós annál keressétek sérelmetek orvoslását: a kányái ekla tehát t. Percei József úrhoz, Tolnamegye alispánjához fordult kérelmével, ki midőn a földesasszony grófné hátiratát látná, Szentesi meghívását engedélyezte. Az ekla ezen szándokát a földesasszony, vagy a clerus nem helyeselte, s az urodalmi ispán által a lévitát Kányából azon fenyegetéssel tiltá ki, hogy ha személyében s javaiban sérelmet szenvedne: magának tulajdonítsa. Mire a lévita: nem félek! válaszolta. A bedegi plebánus megkérdeztette a kányaiaktól: ki engedte meg nekiek, hogy lévitát hívhassanak ? A plebánus követeit a nép lármával s botütésekkel fogadta, s midőn a plebánus a maga embereinek többed magával segítségére sietne: a kányaiak őt is embereivel együtt keményen elverték. A plebánus, a maga tört hüvelykujját gróf Berényi Zsigmond pécsi püspök s Tolnamegye főispánjának megmutatván, elégtételt követelt. Zichy József szolgabíró, a kányái elöljárókat maga elő rendelvén, vasra verette és a simontornyai börtönbe kisértette, hol az uri szók által 2200 forintra birságoltattak, s Kánya faluból kiverettek; minek következtében az egész ekklésia feloszlott. Midőn a szerencsétlenek perorvoslatért a helytartótanácshoz folyamodtak, válaszul azt nyerték : nem a vármegye, hanem a földesúri hatóság tette tönkre a kányái ekklésiát. E kezdettel be is van fejezve a tolnai-külsomogyi többi ref. egyházak üldöztetése s feloszlatásának története. Valamint 1737-ban Keszia, 1744-ban Kányán ós a földesuraság elnézésével az uj kath. plebánus forgatta fel a ref. egyházi társulatot s űzte ki ősei hónából a tősgyökeres magyar népet, e népet, mely mig a kath. papság és a földesuraság a német császár védelme alá húzódott: ősinek földét, a török által hitében, birtokában meghagyatva, művelte, s uj urainak fentartotta. Még 1744-ben 28 ekklésiát látogatott meg Gicei seuior: 1745-ből ellenben ezen töredék jegyzeteket olvassuk : A székelyi német eklát, a földesúr gróf Stirun 500 ftra büntette, mert Meurer Konrádot Németországból, az ő földesúri jóváhagyása nélkül hivta meg papnak. Ü r ö g i pap Tolnai Sámuel parancsolja, hogy a reformátusok a falusi tanácsból kizárassanak. Szóládnak papja nem lévén, a gyermekeket Őszödre vitték keresztelni, de a karádi plebánus által az őszödi pap a kereszteléstöl eltiltatott. Somogyban a többi eklák meg nem vizsgáltathattak, a nemes vármegye tilalma, a vizitatoroknak veréssel, börtönnel s egyéb csúfsággal fenyegettetése miatt. A nagyberényi pap, a veszprémi káptalan földesúr által, Veszprémbe idéztetett, bezáratott, 400 ftra birságoltatott, a miért a jegyeseket elválasztotta. A somi és ságvári papok, a templom kijavítása miatt a vármegye elóidcztettek, zaklattattak. (Vége következik.) Hőke Lajos. Külföldi egyház és iskola. * Sveiei hirek. Mint Solothurnból irják, Lachat expüspök sikkasztás miatt pörbe fogatott. A tényállást következőleg adják elő : Egy báseli születésű, Linder nevü hölgy, ki Münchenben a jezsuiták kezébe került, 285,714 frankot hagyományozott a „baseli megyés püspöknek." A nevezett kisasszony végrendelete 1867. febr. 14-én bontatott fel s Lachat Jenő akkori baseli püspök megkapta a mondott összeget, hanem Lachat erről soha sem tudósította hivatalosan a megyei rendeket. Ezek azonban f. évi január 29-én megfoszták a hivataltól Lachat Jenőt. Mult héten az a bir terjedt el SoJothurnban, hogy Lachat nagymennyiségű tőkét mondott fel adósainak. Hentsi kormánytanácsos a helyszínére ment s meggyőződött, hogy e hir való. Basel város telekkönyvéből kitűnt, hogy 1873. jan. 27. óta 80,000 frankot szedett be, mint kiadott kölcsönpénzt. A közleményekből kitűnt, hogy Lachat a maga és utódai számára használta a pénzt, melyet Linder k. a. egyházi célokra hagyományozott. Hentsi kérdésére a pü3pök megbízottja azt jelenté ki, hogy emljtett