Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-03-30 / 13. szám
irja le ez éjszakáját: „Librum, vei potius libri fragmenta, iu cubiculum rneum transtuli. Ibi demum quantum thesaurum mauibus tenerem prorsus iotellexi, Deoque auctori tanti beneficii in ecclesiam inque me ipsum collati laudes et gratias egi. Ipsam primam noctem transcribendae Barnabae epistolae inipendi; quippe dormire nefas videbatur." Tischendorf szeretett volna e nagybecsű kézirat birkába jutni. Azonban ez kivihetetlennek látszott. Azt ajánlotta tehát a sinai barátoknak, hogy ajándékozzák II. Sándor cárnak, a ki oly nagy buzgalmat fejtett ki az orthodox hit érdekében. Azok hajlottak volna is az ajánlatra; de félve attól, nehogy a rend előtt e miatt bajba jöjjenek, abban állapodtak meg, hogy Tischendorf elviheti a kéziratot egy évszakra Szt.-Pétervárra kiadás végett. Tischendorf az első éjjel lemásolta ugyan a Barnabás levelét; de ez a kéziratnak csak igen kis részét tette. Szerette volna tehát az egészet lemásolni; mert attól is tarthatott, hogy ujabb akadályok merülnek fel a kéziratnak Sz.-Pétervárra vitelére vonatkozólag, s ekkor — ha legalább másolatban nem lesz meg — elesik egy ideig attól a szerencsétől, hogy a bibliai tudomány egyik legbecsesebb kincsét megmentse és a világgal közölje. Minthogy pedig a szent Katalin zárdában ily terjedelmes kézirat másolata némely körülmények miatt meg nem történhetett, kieszközölte a barátoktól, hogy a kézirat átvitessék Kairóba lemásolás végett. A sinai barátok a kéziratot át is küldötték Kairóba a rend főnökéhez. Tischendorf febr. 13-án tehát elindult Kairóba és 24-én a kéziratot a főnöktől átvette. Itt két szerzetes segélyével hozzá fogott annak lemásolásához, s bár 100,000 versnél több volt benne, mégis elvégezte két hónap alatt. Egy részét sajátkezüleg irta le, a más részét a szerzetesek, kiknek irását aztán ő szóról szóra átnézte és megvizsgálta. Így biztosította ő a sinai codexet a tudós világ számára, előre nem látható nehézségek esetére. Minthogy azonban a rend főnöke semmi nehézséget sem gördített a codexnek Sz.-Pétervárra vitele elébe, azért Tischendorf a codexxel együtt october közepén elhagyta Egyiptomot, s november végén Sz.-Pétervárra ért. Valamint a cár és cárné, ugy a szt.-péterváriak is bámulták a bibliai irodalomnak ez ujabban felfedezett és megmentett drága kincsét. Két heti közszemlére tették ki, s különböző terveket dolgoztak a kiadásra nézve. A különböző tervek közül azt fogadta el a cár, a mely az eredetit leghívebben elétünteti. *) E terv szerint a codex négy kötetben volt eszközleudő. Még pedig ugy, hogy a két első kötet magában foglalja az ó testameutom töredékeit; a 3-dik az uj testamentomot a Barnabás levelével és a Hermás *) Megjegyzendő, hogy a kezünk alatti könyv a sinai codex kiadása előtt készülvén, ezért annak csak jövő kiadására céloz. Ma azonban az 1860-ban Tischendorf előtt állott jövő p o s t eventummá vált; mert a sinai codexnek általa tervezett kiadásai tényleg valósultak él jelenleg a közönség kezén forognak, kivéye a eodex facsimiléi kiadását. könyve töredékével együtt; a 4-dik kötetben pedig a kézirat 25 photograph és litograph lapjáo kivül annak kora és jellege volt tárgyalandó egy kritikai commentár kíséretében. Az egész muukát magának Tischendorfnak kellett átnézni és felügyelni, s vigyázni arra, hogy a kiadás a codexnek prima manu irt szövegét a lehetőleg megközelítse, s annak jellegét és kiváló sajátságait, miut p. o. a sorok végein gyakran eléforduló kisebb betűket, x ) hiven előiüntesse. Midőn a cár a fenebbi tervet elfogadta, egyszersmind kifejezte azt az óhajtását is, hogy szeretné, ha a codex kiadása 1862 közepére készen lenne, a mikor az orosz birodalom ezer éves fennállását szándékozik megünnepelni. A sinai codex négy kötetes facsimilé3, ivrótü kiadása, a szentpétervári első művészek és nyomdászok szorgalma következtében 1862-ben őszszel csakugyan meg is jelent; de csupán 300 példányban, s ez is nem eladás, hanem elajándékozás végett, a mint Tischendorf „Notitiájában" irja: „nihil igitur exemplarium venale erit, sed omnia per totam Christi ecclesiam, ubicunque litteris locus atque honos est, a clementissimo imperatore donabuntur." A sinai codex e becses és művészileg eszközölt kiadás által meg lett ugyan mentve a tudós világ számára ; de épen azért, mert kevés példányban adták ki, s ezt is elajándékozás végett, a nagy közönség meg lett volna ez utou fosztva ennek használatától. A cár azonban arról is gondoskodott, hogy a nagy közönség és a tanulok is hozzájuthassanak e nagybecsű codexhez. Intézkedett, hogy a codex sz.-pétervári nagy és diszes kiadásának egy kisebb, de szintén kritikai kiadása még 1862-ben kiadassék a nagy közönség használatára „communi destinata usui." Ennek következtében Tischendorf a sinai codex uj testamentomi részéből két kiadást rendezett. Az első 1863-ban, a második 1865-ben jelent meg. Mind a két kiadás magában foglalja a díszkiadás „Prolegomenájának" nagyobb részét és az eredeti kéziratnak egy egész lapját hasonmásos lenyomatban. A mi már a kézirat ismertetését illeti, ez a Tischendorf tudósítása szerint 345 és fél levélből áll. Ebből 199 az ó testamentomi töredékeket foglalja magában; a fennmaradt 146V2 levél pedig az uj testamentomot, a Barnabás levelét és a Hermás könyvét, mely utóbbiak a codexben az uj testamentom kiegészítő részei gyanánt szerepelnek. Az ó testamentomi rész a Krónikák első könyve töredékeivel kezdődik. Utána a Tóbiás könyvének nagy része következik. Ezután jő a Judit könyve egészen; azután a Makkabeusok 1-ső és 4-dik könyve. Azután Ézsaiás és Jeremiás prófétiájáuak 6 első levele. Utánok a kisebb próféták közül kilenc 14 levelen, a következő rendben: Joel, Abdias, Jónás, Nahum, Habbakuk, Zofonias, Haggeus, Zakariás és Malakiás. A próíótai könyvek után a költészeti könyvek állanak stichometrikai P. o. UPOQ)H , •- w TÍ>N . . . V JIAÜANT0 0
