Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-12 / 2. szám

tensek kezdenek lenni, bőrükbe nem férnek, min­denütt előtérbe akarnak tolakodni stb. stb. Nem! Mi nem törekedhetünk semmiféle praepo­tentiára, mert mi egyenlő szabadságot követelünk min­den ember számára s a különböző vallásfelekezetekre nézve leghőbb óhajtásunk, hogy ne legyen soha más vetekedés köztük mint az, hogy a közhaza szolgála­tában egyik tul akarjon tenni a másikon. De akkor ne idétlenkedjünk magunk közt sem neliéz, viharos idők emlegetésével, hanem lássunk mun­kához, szervezkedjünk ugy, hogy elvalahára a szentek közössége valósággá váljék s a közel három millió protestáns imponáló testületet képezzen. Ámde arra, hogy oldott kéveszerü állapotából a hazai protestantizmus kivergődjék s a közügyekre való üdvös befolyását egész terjedelmében visszanyerje, az általunk alkotott országos intézményekben való tel­jes bizodalomra vau szüksége, mely ne láttasson vele mindig kelepcét a dolgok természetes változásá­ban s aggodalomra való okot a haladásban, hanem beláttassa vele inkább azt, hogy végre rendeltetésé­nek megoldásához, rég várt jövendőjének bejárásához eljutott. Mai nap csak egy ellenese van a protestantiz­musnak, ugyanaz, mely ellenese minden modern államéletnek s ez az ultramontanizmus. Ezzel elébb utóbb meg fog gyűlni a bajunk, amint meg fog gyűlni vele az államnak is a baja, mely önnön vesz­tére századokon keresztül ápolgatta, mig minket, ter­mészetes szövetségeseit a legmostohább bánásmódban részesitett. A dolgok logikája, mely minden diplomatikai bölcseségen tul tesz, az államot végre észre téri­tette, de nem az ultramontauokat. Ezektől várni, hogy őszinte pártolói legyenek a dolgok ujabb ren­dének, annyi mint föltenni, hogy az ember csókolja a vesszőt, mely őt sújtja. Épen azért áll az, amit harmadéve irt egyik dolgozatomban kimondtam : Míg valamely ország la­kossága nagyobb részt oly egyházhoz tartozik, mely legszabadabb felfogásában is (szabad egyház szabad államban), hatalmát az államhatalommal parificálja, s mely a legfontosabb társadalmi kérdésekre nézve isten nevében államelveinkkel homlokegyenest ellen­kező elveket hirdet és terjeszt, addig én a lelkiis­mereti szabadságot csak akkor látom biztositva, ha nem gyöngittetik meg azon alkotmányos hatalom, melynek feladata, hogy kifelé az ország független­ségét, benn pedig minden egyesnek jogát védje és biztosítsa. Szűnjünk meg tehát a régi nótát fúni s ba­jaink forrását ott keresni, ahol ma már nincs. Ez mig egyfelől egyházunk érdekeit hamis, a nemzeti törekvéssel ellenkező színben tünteti fel, másfelől állapotaink jobbra fordulását tetemesen késlelteti. B a 1 1 a g i Mór. ISKOLAÜGY. A vallás- és közoktatási m. kir. minister 1872. évidec. 10-én 32,488- sz. a. kelt s valamennyi törvényhatóság­hoe intézett rendelete. Az 1868. évi XXXVIII. t. cz. keletkezése ideje óta a vezetésem alatt álló vallás- és közoktatásügyi minisz­térium egész erővel oda törekedett, hogy a népoktatás ügye kifejlődését akadályozó minden nehézséget legyőz­zön, egyszersmind e törvény életbeléptetésére minden tör­vényes eszközt felhasználjon. A hivatolt törvényre támaszkodó e törekvéseknek jóllehet már is vannak látható sikerei, mindazáltal ez ügy a fejlődésnek most is csak a kezdetén van, és kifej­lődhetése útjában még most is számos akadályok állanak, melyeken, ugy látszik, csak a törvény erejének szigorú alkalmazásával lehet áttörni. E törvény támogatásához még más törvények segé­lyével is kívánt az országgyűlés járulni ; igy rendelte el az 1871. évi XVIII. (községi) törvény 22. §-a f) betűje alatt, kogy a község köteles gondoskodni iskoláiról és más rokon intézeteiről; hasonlóul az 1872. évi VIII. (ipar) törvény 40., 42. c) 44. 70. ós 87. a) §§aiban az iparos növendékek oktatása szabályozásával jő a közoktatási tör­vény segitségére, mely intézkedések mind arra mutatnak, hogy a törvényhozás nem csak az ügy fontosságától van áthatva, hanem a törvény hatásának és sikerének biztosí­tását erősen akarja. A népoktatás ügyének kifejtésére, a törvény szel­lemi és erkölcsi intentiói valósítására rendelt községek, mi­lyenek a felekezeti iskolákra nézve : a hitközségek helyi és főhatóságai, a községi iskolákra nézve: az iskolai szé­kek, a megyei iskolatanácsok, a kerületi tanfelügyelő,— a törvény fenn is emiitett rendeleteinek legtöbb esetben csak ugy szerezhetnek érvényt, ha ama közegek rendele­tei végrehajtása, elmulasztása vagy megtagadása esetén a köztörvényhatóságok hivatalos támogatását igénybe veszik. A népoktatás rendezésével s ez ügy fejlesztésével megbízott, fennebb is emiitett törvényes közegek, a nép­oktatási törvény fennállása óta már eddig is többször for­dultak a szükségéé támogatásáért a köztörvényhatáságok­hoz, de sajnosun kellé tapasstalniok, hogy e megkérésre

Next

/
Thumbnails
Contents