Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-23 / 12. szám

Hogy a legátiók a gyakorlati szónoklatban jó iskolául szolgálnak, azt hiszem mindenki elismeri s bizonyítékul felhozom még a következő tényt. A pesti prot. theologiában több éven keresztül, az ág. s helv. hitv. ifjak együtt hallgatták a tudományokat, szóval ugyanazon tanintézetnek tagjai voltak, s mégis a ref. ifjak átalában sokkal jobb, gyakorlottabb szónokok voltak, mint amazok, s ennek oka semmi másbari nem rejlett, mint abban, hogy az ev. ifjak nem jártak legáitóba, a ref. ifjak pedig jártak. Másodszor fenntartandóknak vélem a legátiókat azért, mert az ifjaknak alkalmat nyújt emberismereteik fejlesztésére, társas életi ügyességük gyarapítására, a lelkészi, gyülekezeti élet főbb viszonyainak megismerésére. Theologus ifjaink társas élete ugy Pesten mint Debrecenben igen szűk körre van szorítva. Nem nagyítom a dolgot, ha azt mondom, hogy nem igen áll egyébből, mint a tanulók egymássali társalgásából s a vendéglői asztaloknál szerzett néhány — mondhatni nem igen becses ismeretségből. Igy lévén a dolog, bizonyára jótékony hatása v<in annak az ifjakra, ha vidékre menvén, mint legátusok előtt mivelt és tisztelt családok ajtói nyitva vannak, sőt tudjuk, hogy sok helyen előkelő uri családoknak a legátus rendesen hivott és szívesen látott vendége, igy a többszöri ünnepek alkalmával több mivelt családnál megfordulva, ezeknek társaséleti modorát figyelemme! kisérve, levetkőznek sokat ama bizonyos darabosságból, melytől magukat megőrizni, felette nehéz azoknak, kik örökösen önmagokhoz hasonlókkal társalkodnak. Harmadik indok, mely a legátiók fenntartása mellett szól, az, hogy theologus ifjainknak, kikjobbára szegények, nem megvetendő anyagi hasznot hoz. Azt hiszem Pesteií egy öregebi) s kitűnőbb tanulónak hetven-nyolcvau, Debrecenben nyolcvankilencven forint — vagy a körülményekhez képest néha több — jövedelme is van évenként a legátiókból. Ez nem oly csekély összeg, hogy ifjainktól elvonhatnék csakúgy könnyedén, semmi más által nem kárpotolva őket. Negyedszer fenntartandóknak vóleru a legátiókat azért, mert az egyházaknak, melyeknek filléreiből tartatnak fel a főiskolák, ezek iránt való érdeklődését fokozza az, ha egy-egy ifjút látnak azon iskolából, melynek fenállásához áldozataikkal járulnak. Továbbá az egyházak s lelkészek a kibocsátott ifjak észjárását figyelemmel kísérve, ez által tudomást szereznek magoknak a főiskola irányáról, szelleméről. Mondhatná valaki, hogy nem igen lehet az alapos ismeret, a melyet az ifjak adnak; ezek ellenében állítom, hogy igen is az, mert öt, hat vagy több egyénnek előadásából készít magának az ember véleményt, s ez legtöbbnyire helyesnek s valónak bizonyul. De máskép a főiskola irányát, szellemét — hacsak a vizsgákon jelen nincs valaki — nem is igen lehet tudni, annyival inkább, mivel a tudományok jó részét, nem nyomatott kézikönyvek, hanem az előadások, kéziratok s jegyzetek utján sajátítják el a tanulók. A fentebbi pontokban elősorolt okok azok, melyeknél fogva nézetem az, miszerint tartsuk fenn a legátiókat; de megtisztítván kinövéseitől s megszorítva annyira, hogy a nagyobb egyházakba csak theologus ifjak, a kisebbekbe pedig legfeljebb képezdei növendékek mehessenek. De szóljunk cikkemnek második részében a supplicatiókról. Erről egy helyes felfogással irt cikk jelent meg e lapok ez évi harmadik számában s ebben pro et contra az érvek meglehetős számmal voltak felhozva; ugyanazért, nehogy ismétlésekbe essem, igyekezem röviden szólani e tárgyról. Szólok pedig, ha röviden is, különösen azért, mivel a pesti ref. theologiai önképző kör közlönyének egy cikkéből ugy látom, hogy az ifjak általában azt óhajtják, hogy a supplicátiók egy tollvonással eltöröltessenek. Felhozzák e mellett különösen azt, miszerint „a fiatal ember megtanul kérni, megtanul alázatos fővel jelenni meg mindenütt, folytonosan érezni, hogy ő az utolsó személy, még ott is, hol ő szellemileg a legelső." Válaszom erre az, hogy napjainkban, midőn az ifjak, 12 évvel szivaroznak, 16 évvel tapasztaltabbnak tartják magokat az öregeknél, 20 évvel bölcsebbeknek bölcs Salamonnál, nem baj az, ha egy kicsit megtanulnak is alázatosak lenni s beismerni, hogy kevés hely lehet az, értve a müveit köröket, hol 18 — 20 éves ifjak, szellemi tekintetben az első helyet foglalnák el. És valyon nem nagyobb műveltségre mutat-e, ha valaki szerény, másokat tisztelő, vagy ha épen alázatos is, mintha kérkedő s vélt szellemi nagyságában büszkélkedő? Másik argumentum, melyet az emiitett közlöliy az eltörlés mellett felhoz, az, hogy a fiatal ember az utazás alatt kicsapongóvá lesz. Ez az ok épen semmit nem nyom a latban; mert légből kapott s azért