Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-23 / 12. szám

Tizenhatodik évfolyam,. 12. sz. Budapest, Március 23. IS73. PROTESTÁNS GYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Fv iadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, első emelet. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékrepostai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. m-Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. ~ Bélyegdij külön 30 kr. -SS Kiknek előfizetése az évnegyed végével lejár, előfizetésük megújítására kéretnek fel. Teijes példányok még mindig kaphatók. A legatiók és supplicatiók. A Prot. Egyházi és Iskolai Lap ez évi negyedik számában olvastam , hogy Szász Gerő, kolozsvári ref. lelkész, az ünnepi legatiók eltörlése mellett szólalt fel; ugyanezt tette Papp Károly, laskói ref. lelkész, ezelőtt körülbelől két évvel e lapok hasábjain — cikkének címe „töröljük el az ünnepi követségeket". íme tehát, a Királyhágón tul s innen, tekintélyes egyének a legátiókat a kor keretébe be nem illőknek tartják s ezeknek megszüntetését nyilvánosan kérik vagy követelik. Papp Károly számos indokot hozott fel az eltörlés mellett; Szász Gerő érveit nem olvastam, de ismerve jeles tehetségét, hiszem, hogy erős okokkal ostromolta a legátiók fennállását. Mindezek dacára azt hiszem, miszerint nem jó volna ezen ősi intézményt csakúgy könnyedén eltörölni; mert ha vannak is árnyoldalai, melyek ostromolhatók, de vannak jó oldalai is, melyek arra indíthatnak bennünket, hogy jól megfontoljuk e dolgot, s tegyük magunk elébe a kérdést, miszerint eltörölvén a legátiókat, ezeknek ugy anyagi, mint szellemi hasznát tudjuk-e mással ifjúinkra nézve kárpótolni? Én óhajtom, hogy a legatiók kinövéseit lenyessük , s rajta kellő változtatásokat tegyünk; 'óhajtom, hogy hozzunk más rendszert vagy megszorításokat ; de magát az intézményt egészben eltöröltetni nem kívánom, sőt a papi pályára készülő ifjakra nézve fenntartandónak véleményezem. Nézetem indokolására az okokat az alább következő * pontokban fejtem ki. A legátiókat kellőleg szabályozva fenntartandóknak vélem azért, mert az ifjak ezáltal a gyakorlati szónoklatban tökéletesitik, illetőleg gyakorolják magokat s már idejekorán némi szónoki routinra tesznek szert, továbbá különféle nagyságú templomokban prédikálván, hangjokat, ennek terjedelmét megismerik, s ha tapasztalják, hogy hangjok gyenge, igyekeznek azt fejleszteni, vagy ha ez nem sikerülne, iparkodnak már káplánnak oly helyre jutni, hol kisebb vagy jó acusticáju templom van. Erre ha valaki azt mondaná, hogy legátió nélkül is meg lehet valakinek a hangját ismerni, feleletem az, hogy igen, de nem annyira, mert midőn telve vannak a templomok, egészen másként kell beszélni, mintha kevesen vannak vagy senki sincs azokban, és sok keserű bírálatot kell addig a fiatal embernek hallani, míg szónoki erejének valódi ismeretére jut. Az első- és másod-éves papnövendékek kétharmada azt hiszi magáról, hogy Demosthenes nem sokkal különb szónok volt mint ő s hiába beszélnek tanárai vagy tanulótársai, hogy előadása ilyen vagy olyan rosz, hangja rekedt: falra borsót hánynak, s mindaddig meg van győződve hangja ércességéről, előadásának helyességéről, mig négy vagy öt legátióban a gyülekezet egyszerű tagjai ugyanazt nem lobbantják szemére, a mit már tanára régóta beszél neki. Ekkor gondolkozik s kezdi belátni, hogy ő mégsem Demosthenes, s midőn ide jutott, akkor már helyes uton van, mert beveszi a tanácsot, s igyekszik tanára útmutatása szerint gyakorolni magát a szónoklatban s hangját, ha gyenge, erősíteni, fejleszteni.