Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-16 / 11. szám

kozva szórja ez ellen átkait, hogy mily modorban, mutatja egy legújabb közleménye, mely igy hangzik :„Offenburgi levél. Nini a Michelis micsoda nevelő hatást gyakorol a nép minden rétegében ! Itt lakik egy nagy és kövér szellem, kit esküvője óta senki sem látott a tem plomban; hat csikó se vitte volna el a templomba. És ime, nézd csak: Gyertyaszentelő-boldogasszony napján ünnepi köntösben, köcsögkalappal fején, a farkasfőn, szelid birkaként kullogott a gymnasium imaházába. Mondja-e még valaki, hogy Michelis nem mivel csodákat? Amit 6 csikó nem tudott megtenni, megtette ő; valószínűleg 7 lóerővel dolgozik!" Az igaz, hogy csattan ez az éle, de olyformán mint mikor valaki maga-magát pofozgatja, s ilyenfélék olvasása utáo, a Heidelbergában, a német tudományosság tűzhelyén nyomatott eme lapot szent borzalommal tesszük félre, elmorzsolva fölötte Matkó Istvány uramnak ama, szintén csattanós mondókáját:- „habét spiritum impudentiae; igen temérdek az pofáján a bőr." Forduljunk már mi is arra, ki ellen ujabb időben az ultramontán sajtó valamennyi fegyverét mozgásba hozta. Michelis, a gúnyosan uj-rongeanismusnak keresztelt ó-katholicismus egyik zászlóvivője, január eleje óta felolvasásokat tart a népnek a nagyhercegség minden részében, hetenkénti két órán pedig a heidelbergi egyetemen Plátó idealogiáját adja elő. Ő azonban nem termett vezetőnek. Philosopháló fő, kristálytiszta jellem, kinek hangját a meggyőződés igazsága fölemeli, de rosz szónok s nem oly — hogy ugy szóljunk : dressirozott, gyorsan gondolkozó fő, mely hatni tudna élénkségével, érvelésével. Igaz ugyan, hogy hallgatói inkább ujságvágyból, semmint vallásos szomj kielégítésére s jórészt előítélettel megrakva keresik föl az ősz papot, s ily állapotban a legszebb érvelés, a legnemesb ihlettség is süket fülekre talál. Michelis elve is bizonyára az, ami Gieseleré volt, hogy pectus est quod theologum facit, de a népnek nemcsak ez kell. A philosophia finom eledel, melyet élite közönség élvezhet, de a nép kenyérért sóhajt, s külsőségek után indulván, bizony képtelen felfogni, hogy mi különbség lehet az ó-kath. isteni tisztelet és istenimádás ós a megszokott között, mikor mindakettő teljesen ugyanaz. ' A Pfalzer Bote piszkolódásait az ó-katholicismus ellen minden valamire való ember olyba veszi, mint mikor a kincsesi szőlőt megugatta a kutya, se árt se használ, mint a szentelt viz. Ez nem fogja gátolni az ó-katholicusok haladását a Rajna s Neckár partjain, de gátolja egy ujabban fölismert tény, mely e vallási mozgalomra nézve életfontosságú, t. i. hogy nincs határozott programmja, nincs elegendő bátorsága, és hogy utóvégre is nincs valami oly magasztos célja, miért az eddigi békét fölzavarni érdemes volna. Hatáiozott irányjelölés nélkül lépett föl e párt, mely azóta Sziléziától Yesztfáliáig híveket toborzott magának, de akik régi buzgalmukban mindinkább ernyednek. Az ó-katholicusok végcélját az eddigi mozgalmakból kijelölhetjük: ők megmaradnak r. katholicusoknak, mindent megtartanak, még a, ha jól emlékszem, 1858-ban dogmává emelt szűz Mária szeplőtlen fogantatását is, az egyetlen csalhatatlanságit kivéve. Érdemes-e aztán ezért lándzsát törni ? ítéletünk ebben nem illetékes, s csak azon tényt említem föl, hogy bizony nemmel felel erre már, a maga idejében az ó-katholicismus mellett oly kedvezőleg nyilatkozott közvélemény is. Annyi áll, hogy legyen bár hibás a cél, mire Michelis méltatlanul pazarolja buzgalmát, de e fáradozásaiban tiszteletreméltó, s midőn a tudomány fegyvereivel akar tanainak híveket szerezni, nem érdemelt ki oly botrányos megtámadtatásokat, minőknek Badenbeu ki volt téve. Steinbachban az ultramontán plébános által fanatizált nép botokkal fenyegette s csak a katonaság gyors és erélyes föllépése háritá el a legnagyobb botrányt. Lippstadtban a derék öreg alig távozott a fogadóból néhány lépésnyire, midőn a főutcán ugy fejbe vágták, hogy ájultan esett a földre. A tettesek elillantak, de a félfaluval tértek vissza, s a legdurvább erőszakra vetemednek, ha a helyőrségi huszárkapitány egy századdal, egy kis vér árán, meg nem fékezi a tömeget. A gyanúsokat pörbe fogták, s kisült, hogy a gyalázatos mozgalom szálai a mainzi kath. egyletben központosultak. Ó-kath. előadásokat Michelis és Fridrich müncheni tanár tartanak a nagyhercegség területén. Michelis Heidelbergában az ó-kath. isteni tiszteletre a prot. egyházközség által nagylelküleg átengedett Péter-templomban már több isteni tiszteletet rendezett. Itt azonban nem akadt annyi követő, hogy egyházközséget alkothassanak. Jobban áll az ügyük Pforzheimban, hol egy buzgó egyháítag ó-kath. pap fizetésére 1000 forintnyi évidijt oly föltétellel ajánlott föl, hogy ezt addig fizeti, mig az egyházközség maga nem lesz képes lelkészét eltartani, ki aztán a lelkipásztorságot Durlach ós Karlsruhe fölött is gyakorolja. Pap hát volna már, de nincs templom. Ezen azonban nem sokára segitve lesz, mert a kath. hivek erélyes föllépése és a kormány közbelépése folytán az országos ápolda temploma minden bizonynyal át fog engedtetni ó-kath. isteni tisztelet gyakorlására. Egész Badenben Constanzban ment még legtöbbre az ó-katholicismus. Itt u. i. a nép a csalhatatlansági dogma fölötti szavazásra hivatván föl, ellene többen nyilatkoztak, mint mellette, s ennélfogva a clerus kényszerítve volt a kórháztemplomot, akár akarta akár nem, átadni a csalhatatlanságban nem hívőknek. Itten febr. 28-án tartá Michelis az első ó-k ath. istenitiszteletet. Amint bejött a templomba, egyenest a szószékre ment s néhány szót intézett a közönséghez, hogy nevezetesen ő r. kath, pap, s a maga helyén azon hitben, azon alapon áll, melylyel a papszentelést fogadta. Maga az isteni szolgálat csöndes misével kezdődött, melynek végeztével fölkérte hallgatóit, hogy igyekezzenek a mult hetekből maradt minden keserűséget kiirtani sziveikből ós fogadják kibékült kedélylyel a szent miseáldozatot. Az „Ur isten segedelmével" elzengése után, melyet az újonnan szervezett egyházi kar adott elő, Michelis két segédkezétől kisérve az oltárhoz lépett s csöndes misét olva-