Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-16 / 11. szám

sott. Ezután kimenőre az „Egy Istenben hiszünk mindnyájan" cimü egyházi dal énekeltetett. Mise végeztével Michelis ó-kath. szertartás szerint keresztelt. A Bad. Beobachter a pártatlan Karlsruher Ztg.-ban közölt eme tudósítással homlokegyenest ellenkezőleg ezeket irja: „Constanz, febr. 28. Ó-katholicus isteni tisztelet, tán vagy 200 résztvevővel, kiknek háromnegyede máskor a templomban soha nem látott egyénekből áll, s ezek is csaknem mindnyájan imakönyv nélkül állanak. Nagyszámú rendőrség." — A 200 főre reducált résztvevő, mint az egyéb lapokkal való összehasonlításból kivettük, valószínűleg, holmi szent hazugság. Az meg nagyon jó jel az ó-katholicusokra nézve, hogy isteni tiszteletük odavonzza az uj-katholicismus által elidegenítetteket az ur házába. Bársony, vagy kutyabőrös, kapcsos imakönyv hordás, térdeplés — mire vonatkozik a tudósításnak állást illető része —, még nem vallásosság, s ha ily külsőségekben szűkölködtek is Michelis hallgatói, azért még nagyon vallásosak lehettek. A rendőrség pedig ? — vagy tán nem elég még Lippstadt, Steinbach ? A rajnamenti kath. sajtó legújabb termékei közül túlzása által különösen három mű tűnik ki. Az egyik Dr. H. Hausjakob (H. vom See) tolla ujabb percegtetésének eredménye s „D a s Narrenschiff unserer Zeit" cimet visel. Különös amit erre a Freiburger Ztg. mond, hogy t. i. „jellemző az, hogy Badenben irodalmilag ami jó, hasznos, üdvös mü jelenik meg, valamennyi igaz r. katholicustól ered, az ó-katholikusok s protestánsok semmi jót sem szállítanak a könyvpiacra," oly annyira különös, hogy ha erre válaszolni akarunk, nem találunk szót, mert nincs nagyobb kin, mint bizonyitni a bizonyost. E tartományban, melyben a tulnyomólag protestáns heidelbergi tudomány- ós karlsruhei műegyetemek kitűnőségüknél fogva nagyszerű nemzetközi nevelőintézetté fejlődtek, — hogy itt a protestánsok semmi jót, hasznost, üdvöst ne írnának, állitásnak is a lehető legeszeveszettebb. — A másik nevezetes munkát Ketteler püspök írta, cime: „Die preuss. Gesetzentwürfe über die Stellung der Kirche zum Staate." A kath. sajtó kifejezése szerint: „ébresztő szózat az egész német néphez, mely ennek szent hangzatit meg fogja érteni." A harmadik s legnevezetesebb kath. röpirat, melylyel a német sajtó is különösen a Rajnamentén szerfölött sokat foglalkozott, szintén Kettelertől ered, s már tárgyánál fogva: „Die Katholiken im deutschen Reich", sokkal közérdekübb mint a két előbbi. Különösen kedvenc vesszőparipája a nationalliberalism us, se tárgyat egészen kimeríti, melynek magva, mint maga szerző egy kis áttekintésben előadja, körülbelül ennyi: „Nevezetes időszakban élünk. Isten kegyelméből megértük, hogy a német birodalom oly hatalomra tett szert, aminő emberi kézben valaha alig volt. Mily áldás volna ily viszonyok között, ha a hatalomhoz az igazságosság is csatlakoznék. Jaj azoknak, kik bűnösök abban, hogy vallási küzdelmeikkel népünkből a keresztény érzület utolsó csiráját is kiirtották. Ugy látszik, az Isten előtt kedves béke helyett visszavonó vallási küzdelmekre vagyunk utalva, s ennek alapja nem a pápának a császár és a birodalom elleni magatartásában fekszik, nem a római kath. egyház államveszélyességében és tanaiban, hanem azon bűnös törekvésben, a kath. és prot. között nem szellemi fegyverekkel folytatni a vitát, nem az egyenlőség és szabadság területén, hanem a német kath. egyháznak erőszakos elnyomásával, a szent atya pillanatnyi zavara teljes kizsákmányolásával; mikhez még egyes katholicusok árulása is járul. Ez a valódi oka azon szabályoknak , melyeket a német nemzeti-szabadelvű párt követ a r. kath. egyháznak erőszakos elnyomásában. A pokol kapui azonban nem fognak erőt venni rajta." Ketteler ezen legújabb, erősen színezett munkájával is fényesen bebizonyitá nagy tehetségét, és kiapadhatlan gyűlöletét a protestantismus, vagy helyesebben fejezve ki, a lelkiismereti szabadság és a modern korszellem ellenében, amihez járul még, bár lehetőleg leplezetten a fajmegtagadásnak szomoritó példáját fölmutató francia rokon-, s ellenszenv vére, a németség zöme irányában. Végül, nem hagyhatom említés nélkül, amit a karlsruhei hivatalos lap a protestáns papok hiány ár ó 1 ir. Ezeknek, a jelenlegi nagyobb szükséglethez képesti fogyása kitűnik abból, hogy 1830 és 1840 között általában 12 egyén tett lelkészképességi vizsgálatot, 1840—50: 9; 1850—60: 14; 1860—70: 16; azóta általában 13, s az általános szükséglet is ennyi, csakhogy ujabb időben a lelkészjelöltekből négyet le kell számítani, mert általában véve 3 idegen szolgálatba, egy pedig az egyetemre megy. A prot. egyháztanács mindent megtesz az ifjak kivándorlása megakadályozására, de mind hiába, mert nem rendelkezvén elegendő anyagi eszközzel, a betöltetlen kisebb egyházak száma napról-napra emelkedik. Ballagi Aladár. KÜLÖNFÉLÉK. * Az orsz. evang. árvaegylet évi rendes közgyűlését marc. 2l-én d. u. 3 órakor az evangelikus iskola dísztermében tartja, melyen a működő igazgató-választmánynak évi jelentésén kivül a házépítés kérdése ós az uj alapszabályok, melyekben főleg az egyleti nőtagok működési hatásköréről, tágításáról van szó, lesz napirenden. Egy szegény ref. tanitó 12 éves, egészséges, jó Levelósben részesült leánya egy emberszerető családhoz örökbe vagy dij nélküli szolgálatba ajánltatik. A leány jelenleg Czegléden tartózkodik Dobos János reform. lelkésznél. Felvilágosítással szolgál a szerkesztőség. (ff.) Most vettünk még csak tudomást azon gyakorlati kérdésekről, melyek a pesti járási reform, lelkipásztori egyesület f. évi január 13-án tartott ülésében vita-