Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-16 / 11. szám

M i s z 1 a. Takács Ferenc felesége, még 1703-ban elhagyván férjét, a kuruc hajdúkhoz adta magát, azóta hirét se hallotta; 1719-ben más feleséget vett, most az első asszony előkerült. Kiss Ferenc földesúr, az ekla gabonájából dézma fejében elvitetett 26 mércét. Tengőd. A tanitó a vasárnap délutáni templomot egyszer elmulatta, mert csak négyen voltak templomban, kikért nem volt méltó a tanitás. A d á n d. A visitatióra három követ jelent meg. Kocsit nem adott a visitatorok alá. H i d v é g. A mesterné összeveszvén a tanitónéval, ennek azt mondta: nádorispánok legyetek. Csepel. Cene Péter gyermekei az utcán összevesztek Tóth Miklósné gyermekeivel, midőn ez asszony azt mondta a fijának : ördög orditson benned ! És midőn a predikátorné a maga fija mellett szólna, ennek meg azt mondta : ördög bújjon a patyolatos lelkedbe. Miért a birák megbüntették. Elek Miklós fija azt mondta a prédikátornak: nincs orcája mint az ebnek. (Folytatása következik.) H ő ke Lajos. Külföldi egyház és iskola. Külföldi levelek. II. Badeni egyházi viszonyok. Bluntschli és Verberich. — A Pfálzer Bote. — Michelis és az ó-katholicismus. — Ketteler a német nemzeti-szabadelvükeről. — Protestáns lelkészhiány. — Heidelfoerga, márc. elején. Akarva nem akarva, el kell ismernünk, hogy ez a nagy Németbirodalom mindenben túltesz a mi kis Magyarhazánkon. Lám nekünk csak Magyar Államunk meg Mátyás Diákunk van, de mik ezek a csak Badenben megjelenő Pfálzer Bote, Freiburger Ztg., Freiburger kath. Kirchenblatt, Badische Landes-Ztg, Badischer Beobachter et Comp.-hoz képest ! Az először emiitett az itteni ultramontán lapok főkorypheusa, mely jelenleg nagy érdeklődés tárgya. Febr. 15-én a mannheimi kerületi törvényszók előtt egy sajtópör folyt le, mely az egyházi legszélsőbb pártok állását éles világításba helyezte. Bluntschli Gáspár, titkos tanácsos, heidelbergi egyetemi tanár, szabadkőműves nagymester ós a jogtudományok terén első rendű capacitás még régebben bevádolta Verberichet a Pfálzer Bote szerkesztőjét, ki által e lap két cikkében szemólyeskedőleg és becsületében támadtatott meg. A pört Bluntschli nyerte meg. A bőribe nem férő r. kath. pap és szerkesztő 400 ft. pénzbirságra és 6 heti börtönre ítéltetett, és pedig a közvélemény szerint méltán. E lap támadása a köztiszteletü tudós ellen heves, aljas volt és piaci hangon folytattatott, minek megítélésére elég az incriminált helyeket idéznünk; „vén akasztófavirág", „ez a Gáspár szőröstül-bőröstül az ördögé", „garaboncás diák", „piaci szószátyár", e mellett kufár jeliemü, kinél áll a mondás: point d'argent, point de Suisse. — Verberich azonban, bár elismerte, hogy tulment a határon, de a büntetést, különösen az áristomot mégis sokallta, föllebbezett tehát s ügyét Heidelbergből Mannheimba vitte. Ügyvédjéül a Badenben leggeniálisabb ultramontán világi embert, Schulz ügyvédet és birodalmi gyűlési képviselőt nyerte meg, ki ez alkalmat megragadta talentuma s „az igazság bebizonyítására." De a költői kor lejárt, s a szép szó mit sem használt a tények ellenében, melyeket mai napság az igazságos biró egyedül vesz föl ítéletében kritériumul. Hiába mondá Schulz, hogy a „vén akasztófavirág" csak tréfás, s nem oly mély jelentőségű, mert hisz minden utógondolat nélkül lányokra kacsintgató öreg emberre is alkalmazzuk e mondást, az erős színezés pedig a nyilvános élethez tartozik; hiába mondta, hogy „a szőröstül-bőröstül az ördögé" semmit sem tesz, mert hisz Bluntschli tudvalevőleg ugy sem hisz az ördögben ; hiába merité ki az ékesszólás minden fogását: a csekélyes tehetségű Mays, Bluntschli védője, a tény minden ék, ciráda nélküli körvonalozásával eredménytelenné tette minden erőködését, és Schulz kérelme, hogy t. i. ép ugy mint egy időben Bluntschli a birodalmi kancellár megsértéseért, ugy most Verberich egyedül csak pénzbirságra ítéltessék, visszavettetett a régi ítélet szóról szóra való megerősítése által. E pör igen tanulságos az itt már egész szélsőségre vitt pártszenvedély megitélhetésére nézve. Vádló és védő ügyvéd is felhozták a pártdühöt, mely egyházi kérdésekben Badenben uralkodik. Az egyik azt mondá, hogy a protestáns párt ha birná, elütné a z ultramontánok fejét, a másik meg holmi nyaklevágó szándékokat emlegetett. Azt gondolnók, hogy a Pfálzer Botét ily eljárás megszelídíti s okul a maga kárán, de — kutyából nem lesz szalonna. Fékezhetien dühvel ront neki mindennek, ami protestáns, ó-katholicus, vagy a szabadságot csak legtávolabbról is érinti. S e lap tulajdonkép népújság. Képzelhetni, hogy e szép virágszál (legalább is beléndek), mily tömegben hinti szapora magvait a nép közé, melynek a szószékről is ajánlva van. Mikor nincs más dolga, élclap hivatásába ártja magát s nevetségessé akarja tenni a tudvalevőleg állami kiküldött jelenlétében megejtetni szokott közvizsgákat s zeng ekképen : Servilismus, — ez a cím. Visitator: Ki tudja megmondani, ki az Isten legkülönb teremtménye ? Egy fiu: Visitator ur, én tudom! Visitator : Hát kicsoda ? Fiu : A tiszteletes asszony ! Ez a lap is, ha tudna magyarul, tudom elfújná azt a szójátékot, mit a mult században Erdélyben alkalmaztak a visitátorokra, nevezvén azokat vízi tatároknak. A Bote azonban egy idő óta a protestánsok döngetésében mértéket tart. Most más akadt a horgára. Az uj thema az ó-katholicismus, mely a badeni nagyhercegségben, főleg Dr. Michelis és Fridrich tanárok buzgalma folytán, némi virágzásnak indult. Tajté-