Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-16 / 11. szám

kezet egyházi főhatóságához menesztett körrendeletének mássá. Azon tényezők között, melyek e nemzetet és hazát egykoron nagygyá és boldoggá fogják tenni, legelső és legfontosabb a közoktatás ügye. A közjólét általános emelkedése a közoktatás, ügyének gyors és szerencsés fejlődésétől függ. E meggyőződésben és azon hazafiúi lelkesedéstől áthatva foglaltam el ministeri hivatalomat, hogy e fontos ügynek mennél több és hasznosabb szolgálatot tegyek. Ugyanazért hivatalom elfoglalásakor legfőbb gondomat a közoktatás, különösen a népoktatás ügye állásának tanulmányozására fordítottam, s eddigi tanulmányaim után már is meggyőződtem arról, hogy a népoktatás ügye kifejtésére és élőn, ozditására felébredt e nemzetben a tevés vágya általános és forró óhajtássávált az ez irányban kitűzött nagy cél felé törekvés. De meggyőződtem másfelől arról is, hogy a népoktatás ügye kifejlődhetésének útjában álló természeti és erkölcsi számtalan nehézségek közt, e hazában létező minden hitfelekezet kebelében egy félreértésen alapuló akadály is támadt és él, mely főkép a népoktatás ügye természetes fejlését és gyarapodását nagy mértékben gátolja; ez akadály azon hit- és feltevésből származik, mintha a vallás- és közoktatásügyi minister a hitfelekezeti iskolákat, az azokat fentartó egyházaktól községi közős iskolákká akarná elhódítani s szándéka volna ez által az e téren régóta működő hitfelekezeti tevékenységet ós befolyást előbb korlátok közé szorítani, végre teljesen megszüntetni. E feltevés szülte és szüli ez irányban folyvást nemcsak a hitfelekezeti féltékenységet, hanem az egyházi hatóságok ós testületek azon, természeti és erkölcsi erőt majdnem meghaladó buzgóságát is, melynél fogva még oly népisKoláik fentartásához is hévvel ragaszkodnak, melyeknek a törvény rendelete szerinti jó karba hozásához reményöknek még a távol jövőben sem igen láthatják teljesülését. És a hitfelekezeteknek e buzgóságából származó iskoláikhoz való ragaszkodásnak következménye, hogy erkölcsi nemes szándékukkal egyensúlyban nem álló anyagi tehetségeik hiánya miatt, a gondjaikra bízott hiveik nevezetes részét a törvényben megszabott mérvű iskolai oktatás jótéteményeiben részesíteni nem tudhatván, egyházaik ily tagjai mind magukra, mind az egyházra, mind a nemzetre nézve, ugy is mint a magán, ugy is mint a közjólét emelésére szolgáló tényezők el vannak veszve. Hogy a hitfelekezeti hatóságok és testületek egyházaik fentartására célzó e buzgósága ily célt maga elé nem tűzhetett s tűzni nem fog soha, arról meg vagyok győződve. De midőn a hitfelekezetek irányában e meggyőződésemet nyilvánítom, egyszersmind (címedet) és a vezetése alatt álló egyházi hatóságot kívánom az iránt is megnyugtatni, hogy a közoktatásügyi ministeriumnak nem volt akarata, nekem nem szándékom a hitfelekezetek által fentartapi óhajtott, s a népoktatási törvény értelmében már rendezett vagy a közel jövőben kifejleszthető népiskoláikat községi iskolákká átalakítani. A népnevelés és oktatás ügyére nézve abban én tökéletes megnyugvást találok, hogyha a hitfelekezeti népiskolák a hitközségek erején és az egyházi főhatóságok kormányzása alatt, a törvény értelmében rendeztetnek és fejlesztetnek ki. Midőn e megnyugvásom őszinteségéről biztosítom (címedet), óhajtanám egyszersmind (cimed) által meggyőzni a hatósága alatt álló hitfelekezet minden egyes tagját arról, hogy a hitfelekezeti iskolák minden áron községivé változtatásáról elterjedt hitnek, s az ebből kifejlett felekezeti féltékenységnek semmi alapja sincs ; óhajtanám, hogy a népoktatás ügye fejlődése útjában álló ezen akadály is végkép elhárittassék, s ennek megszűntével az ügy békésen és gyorsan fejlődhessék. Éu részemről a népiskolák feletti felügyelet gyakorlásában soha sem fogok arra tekinteni, hogy az iskolák felekezetiek-e vagy más jelleműek, hanem mindenkor és egyedül azt keresem bennök, jó iskolák-e ? Részemről mindenek felett nagyra becsülöm e hazában élő hitfelekezeteknek a népoktatás ügye körül eddig is teljesített, s a törvény értelmében ezután is kifejteni szándékolt buzgalmát; és e magasztos törekvéseikért a haza nevében méltányló elismerésemet s hálás köszönetemet fejezem ki; midőn azonban tapasztalom, hogy e nagy munka végrehajtására a törvény által is megengedett e magasztos jogot kívánja és meg akarja az egyház tartani, nem mulaszthatom el azon kötelességek felsorolását sem, melyeknek teljesítésére a törvény az egyházakat feltétlenül kötelezi. A felekezeti iskolát fentartani kívánó minden hitközség köteles a kebeléhez tartozó tanköteles gyermekek számára, szükségéhez mért iskolai épületet állítani. Az ily épület egy-egy termében legfelebb 80 tanulót taníttathat. Ezen termeknek egészségeseknek, világosaknak, célszerűen bebutorozottaknak s taneszközökkel felszerelteknek kell lenni. Tartozik a hitközség a felekezetéhez tartozó szülék 6—12 éves korban levő mindkét nemű gyermekeit hat évi tanfolyamon át falun 8, városban 9 hónapig folytonosan iskolába járatni ; a 13—15 éves kor között állóknak köteles ismétlő iskolát rendezni: az iskolát mulasztó gyermekek szüleit a törvény 4. §-a szerint megbüntettetni. Köteles minden 80 iskolás gyermek mellé egy-egy képezett tanítót rendelni; a törvényt megelőző korból netalán képzetlenül fennmaradt iskolatanitók póttanitásáról gondoskodni, melyben az állam valamint eddig, ugy ezután is igyekszik az egyház segítségére lenni; erkölcsileg köteles az iskolatanitó tisztességes fizetéséről, sőt tehetetlenségre jutása esetén nyugdijáról is gondoskodni. Az egyház erkölcsi befolyása és hatalmánál fogva, erős akarat és állhatatos kitartás mellett mindezek végrehajtására képes lehet; és ha ez erkölcsi hatalma mellett kénytelen volna mégis külső kényszerítő eszközhöz is folyamodni, a kívánt támogatást a köztörvényhatóságoknál meg fogja találni, melyre nézve mult évi 32,488. sz.