Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-16 / 11. szám

a. kiadott rendeletemben a köztörvényhatóságokat már is utasítottam. Ezek után felkérem és felhivom (címedet), hogy a vezérletére bízott egyház hitközségei elöljáróságait s ezek által a felekezet kebelében élő szüléket mind a törvény, mind a kormány intentióiról, a fennebb kifejtett értelemben felvilágosítani szíveskedjék. Hívei előtt méltóztassék felfejteni a nép oktatására nézve magukra vállalt legszentebb, egyszersmind legszebb iogokkal együtt járó elmulaszthatlan kötelességeket is. Fejtse ki (cimed) különösen, hogy e kötelességek teljesítésére szükséges anyagi áldozatokat erős elhatározással elő is teremthetik a hivek, ha gyermekeik neveltetését legelső és legfőbb kötelességeiknek fogják tartani. Végre felkérem és felhivom (címedet), hogy az egyház kormányzására alája vagy melléje rendelt testületek segítségével egyháza minden egyes gyülekezete népiskoláját vegye és vétesse szemle alá, s ott, hol az 1868-iki XXXVIII. törvény kivánatainak még eddig nem tettek eleget, hasson oda, hogy az ily iskolák rendezését a törvény értelmében mielőbb hajtsák végre. Ha a szemle megtartása után arról győződnék meg (címed), hogy az eddig felekezetinek tartott iskolák között olyanok is találtatnak, melyeket a felekezet saját erején törvényszerüleg rendezni és fentartani nem lenne képes: találjon módot (cimed) abban, hogy az ily hitközségek vagy a hitfelekezet egyetemes erején, vagy a törvény által e célból megállapított mód szerinti segély által iskoláikat törvényszerüleg rendezhessék és a nép nevelését célszerűen előmozdíthassák. Az egyház és az állam ily kölcsönös közrehatása mellett, már a közel jövőben el lehet érni, hogy az államnak egy polgára, az egyháznak egy tagja sem fog oktatás nélkül felnőni. Midőn a haza és. nemzet közművelődése érdekében ez üdvös munkára hívom fel (címedet), egyszersmind arra is felkérem, hogy e beállott óv lefolyása alatt a kormányzata alatt álló minden egyes hitközséget megnevezve jelentse be nálam, melyekben fog a törvény értelmében rendezett felekezeti iskola a hitközség vagy az egyetemes egyház erején fentartatni, és melyek lesznek azon hitközségek, melyek iskoláikat sem a hitközségek, sem az egyetemes egyház erején fentarthatni nem fogják. Azon meggyőződésben élek, hogy (cimed) ez ügyben mind maga, mind kormányzása alatt álló közegei keresztényi és hazafiúi lelkiismeretességgel fognak eljárni, s a fenn elősorolt kötelességek, a szemletartás és ennek eredménye be nem jelentése elmulasztásaiból származható felelősség nehéz terhét mind magáról, mind a kormányzása alatt álló egyházról el fogja hárítani. Ki kezelje az iskolaföldeket? Az ujabb időben a törvények gondoskodnak az iskolai alapról, az 1868-ik évi 38. törvénycikk 39. 40. §. nyíltan azt mondja, hogy a hol tagosítás legelő-elkülönzó még ezután fog történni, a községi népiskola számára a felosztandó közös területnek legalább egyszázad része elkülönittetik. 40. §. „Az iskolai alapvagyon jövedelme csak községi iskola állítására és fentartására fordittatik". 41.§. „A hol községi iskola jelenleg nem létezik, a törvény kellékeinek megfelelő felekezeti iskola, vagy iskolák segélyezésére fordíttathatok." A mi községünkben a mult évben történt meg a legelő-elkülönzés, 15 hold föld ki is hasittatott a községi iskola számára, azonban itt községi iskola nincsen, mind tiszta kálvinistaságból áll az egész község, itt természetesen az iskolaszéket a helybeli presbyterium képviseli, s az iskola szükségleteit az egyház pénztára fedezi, a tanítót pedig az egyháztagok fejenként fizetik terményekkel. A legelő-elkülönzés itt is, mint mindenütt, a legnagyobb civakodással történt, a külső és belső elöljáróság a papi és tanítói legelőilletéket el akarták foglalni, a mint ők mondták „az eklezsiánkat illeti, nem a papot s tanítót." Az iskola segélyezésére kihasított 15 hold földet pedig bent hagyták a közlegelőben, s egy év óta a keresztyén atyafiak barmai legelőjéül szolgál. Most már egy évi jövedelme oda veszett, igaz ugyan, hogy az egy év alatt is az egyház pénztára fedezte az iskola szokott kiadása it, de a törvényszabt felszerelésre csak egy fillér sem fordíttatott. Egy évi közös legelőül használat után ki lesz mos már hasítva az iskolai rész, valamint a papi illetékek is; de amint előre látható, nem jön át a tényleges patrónus, az egyház kezelése alá, hanem biró uram fogja kiadni haszonbérbe, a sógorság, komaság eldividálja, s a jövedelmén majd csináltatnak minden egyebet, csak iskolai felszerelést nem; egyszóval, ha az alaptőke a község kezében hagyatik, annak jövedelmétől koppan az iskola álla. Annyival is inkább pedig, mert a megyei iskolaszékek és tanfelügyelőségek az ily dolgokkal csak egy hajszálnyit sem törődnek s most még espereseink, — akik eddig reform, iskoláinkra a felügyeletet gyakorolták — a dologban tájékozatlanok is ; de meg a megyei és tanfelügyelőségi hivatalok által minden papjaikkal ignoráltatnak. A nagyhangzásu frázisokkal kimondott iskolai törvény a meglevő viszonyokat nem igen vette tekintetbe, a községi iskolákat előtérbe tolta s a felekezetiekre pressiót gyakorol, s az eredmény az lön, hogy sok helyen a puritán egyházakban is kész volt a nép a nagyhangzásu szavakra századok óta fennálló jó iskoláját községivé alakítani, azon egyszerű indokból, hogy a 7—8 száz forintra felrugó tanítói dijat 300 frtra devalválhassa. Szomszédos községeinkben közös az iskola, de tanfelügyelőt még csak irmagul se láttak, mi megmaradtunk a régi szokás mellett, s én azt hittem, hogy a felekezeti iskolákat szigorúbban fogják a tanfelügyelők vizsgálni, mint a községieket; de bizony nem láttunk mi még tan-21*