Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-02 / 9. szám

követelt belső, szabad felfogás mellett vannak, mi Sydowot eddig vezérlé. Kimondják bátran, hogy a kir. consistorium, midőn a hitvallások betűje előtt követel szolgai hódolatot, akkor elitéli az összes tudományos theologiát a prot. egyházban, mely theologia már rég kimutatta a mult századok theol, véleményeinek tarthatlanságát, az ó egyház legfontosb dogmái, mint p. o. a szentírás inspiratiója a szent háromság s Krisztus személyisége felett. E theologiának eredménye képezte Sydow álláspontját. Szemére vetik az itélő testületnek, hogy eljárásával nemcsak a háromszázados tudományos fejlődést tagadja, mit pedig semmi hatalmi parancs vissza nem vethet, hanem egyszersmind a legsúlyosabb sértést követi el a prot. egyház alapelve ellen, mit épen védni volna hivatása. Theol. tanegység a consistorium értelmében, legfeljebb a kath. egyházban létezhet a lelkiismereti kényszer mellett; a prot. egyházban nem ; ebben, mig létrehozója a szabad vizsgálódás jogosultsággal bir, a különböző theol. álláspontok is méltán követelik az egyenjogúságot, annál is inkább, miután nem egy theol. rendszer, hanem a szívnek viszonya Krisztushoz s az ennek megfelelő erkölcsi élet a fő az ev. egyházban. „Mi nem ismerünk más urat — irják a folyamodók — ev. egyházunkban, mint Urunk Jézust, megváltónkat. Ez a szilárd alap, a melyen mi állunk; nem pedig a nicaeai és chalcedoni atyák, sem a 16-ik század hitvallásait szerkesztett theologusok urai a mi hitünknek, kiknek tanait a haladó tudomány eredményei szerint vizsgálni, és a hol tévesek, elvetni, mint ev. jogot igénybe vesszük és fogjuk venni folyton. Azon egyházkormány, mely ama tantételnek, melyek nJnden tiszteletreméltóságuk mellett is csak emberi vélemények s azok is maradnak — normatív jelentést tulajdonit, az a romanismus alapelvének hódol, és egyházunk amaz irataiban pápát állit fel, kinek hasonló csalhatlanságot követel, mint a római egyház a magáénak." Ezen irányból, folyamodók az egyházra súlyos veszélyeket következtetnek. A consistorium elvének érvényre emelése az egyházat nem épiti, hanem szétszakgatja. A Sydowwal üldözött tudományos theologia nem fog elnémulni, hanem tovább muukál szószélten, hivatalos és hivatalon kivüli tevékenységben, Írással, szóval. Folyamodók is lelkiismereti kötelességüknek tartják theol. meggyőződésüket, mint eddig, ezután is nyíltan kimondani. Jelzik továbbá azon tagadhatlan tényt, mely szerint a nép nagyrésze, meghasonlva az orthodox tantételekkel, modora eszméknek hódol. Ép a szabadelvű theologia képviselőinek volna hivatása, e nagy részt is megtartani az egyháznak az által, hogy kimutatnák, miszerint a modern miveltség megegyeztethető a kcr.-séggel és az ev. egyházzal. Ha kitagadja az egyház a szabadelvű theologiát, távolról sem lesz az a rész orthodox, sőt ellenkezőleg teljesen szakitand az egyházzal, mind nagyobb körben fog tovább terjedni azon meggyőződés, hogy az ily egyházhoz tartozás össze nem egyeztethető Önállólag gondolkodó ember lelkiismeretével s jelen századunk miveltségérel. Szakadások az egyházban, az unió feloszlása, a vallás-erkölcsi élet hanyatlása s még a nemzeti életre is kiható rázkódások leendnek ez irány elmaradhatlan következményei Párhuzamban a fentebbiekkel, terjed a lelkészi hí -vatal lenézése, miután a nép tudja, hogy lelkészei csak a magukat már rég túlélt állitások körében mozoghatnak. Ily üldözések folytán mind általánosb lesz a nézet, hogy a lelkészek ajkán nem a meggyőződés, hanem a reájuk erőszakolt kényszer beszél. A theol. pályát, mely iránt már is sajnosan észlelhető az idegenkedés, kerülni fogja minden önálló gondolkodású tehetséges ifju. A lelkészi hivatal kiválólag a lélekben tunya, lelkiismeretlen egyénekre szorul, kik tudományos képzettség s jellem-hiány miatt képtelenek a lelki vezérkedósre. Ily utón az ev. egyház is, mint a római, ellentétes állásba jön a kor miveltségével, és miután nélkülözi a hatalom azon tényezőit, melyek a római egyházbm a befolyást a népre biztosítják, el fogja veszteni azon hatást is a nép lelki életére, mely jelenleg is már valóban csekély. Az ev. egyház ily előzmények következtében guny tárgya lesz ellenségeinek szemében. Az ultramontánok gúnykacajjal mutatnak a Sydow elleni eljárásra, mely által az ultrám ontanismus elvének igazságát egy ev. egyházi itélőszéktől is megerősítve látják. Ép a jelen időkben van az ev. egyháznak legtöbb sz üksége minden erejére ; ép most legkevésbé korszerű ily Ítélet, mi visszahatásul csak szakadásokat vonhat maga után. A helyzet e nagy komolysága mellett folyamodók indíttatva érzik magukat lelkiösmeretük által szót emelni a legfőbb egyházi itélőszékaél, s ismételten kérelmezni, hogy a Sydow ellen hozott ítélet visszavétessék. A folyamodvány alig éri el az óhajtott eredményt az illető helyen, miután az uralkodó ház, mely az egyházi ügyekre nagy befolyással bir, határozott pártolója az orthodoxiának. A királyi consistorium azonban a fent jelzett mozgalom folytán meglehetős zavarba jutott ítéletével, s ez is épen egy kiáltó bizouyság a mellett, menynyire eltér a prot. egyház alapelvétől azon fórum, mely rég mult századok tanvéleményeihez akarja örökre láncolni az észt, meggyőződést. Egyet elitéltek szabadelvű nyilatkozatáért a háromszázados dogmák felett, s most több más jeles férfiak lépnek fel azon nyilatkozattal, hogy mi az elítéltnek vétkül tulajdoníttatik, mind abban ők is részesek; ők is a meggyőződés kárhoztatott szabad kimondásának hivei, s ezzel mintegy felhívják a consis toriumot, az ítéletnek reájuk is alkalmazására. A consistoriumtiak most, ha következetes akar maradni, folytatni kell támadó szigorát a megkezdett irányban. Csakhogy az nagyon is világos előtte, hogy ezáltal az üldözött elvnek még több ujabb bajnokát hivná so^