Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-05 / 1. szám

* A közoktatásügyi tanács több havi szünetelés után in. hó 21-ikén egy teljes ülést tartott, melyben főkép a középtanodai törvényjavaslatot tárgyalták. Négy teljes óra alatt sokat beszéltek Össze-vissza rendszer nélkül, a reáltanodák mellett nyilatkoztak legtöbben, egy pár hang közös középtanoda felállítását is óhajtotta, megállapodás azonban nem történt, miután a határozathozatalra szükséges tagok száma nem volt jelen. E tanácskozás előtt a minisztérium által ajánlandó tankönyvek ügye is szóba hozatott s el lett határozva, hogy a minisztérium minden megbírálandó tankönyvből 3—4 példányt küldjön be a tanácshoz, s hogy a bírálatok kinyomatva minden tagnak átadatnak, a felelősséget nemcsak a biráló, hanem az illető szakosztály is (!) viselvén. Ekkor tárgyaltatott az oktatási nyelv kérdése is.— Lubrich Á. a német nyelv tanítását rendkívüli tantárgygyá, a franciát rendessé kívánta tenni. Horváth Mihály elnök az iránt tett indítványt, hogy a tanítási nyelv az 5-ik osztálytól kezdve minden magyarországi gymnáziumon magyar legyen. Kautz Gyula ez ellen eleintén a nemzetiségi törvényre való tekintettel tett kifogást, óva túlzástól, de az indítvány uj felolvasása után kijelenté, hogy teljesen egyetért vele. — Wenzel Gusztáv hosszasan és érdekesen szólt az indítvány mellett. Az elnök utóbb azzal egészíti ki indítványát, hogy a hol az alsó gymnáziumban a tannyelv nem magyar, ott már a 4-ikben tanittassék a földrajz és a. történet magyarul. Toldy Ferenc a középtanodák minden osztályában magyarnak kívánja a tannyelvet. Végre elfogadtatott, hogy a) nem magyar kerületekben a növendékek anyanyelve a 4 alsó osztályban tannyelvnek használtatik, de a középtanodai felsőbb osztályokban a magyar nyelv a kizárólagos tannyelv; b) ahol a 4 alsó osztályokban is a magyar a tannyelv, ott a német nyelv vagy az anyanyelv tantárgyat képez, hol azonban ez osztályokban a tannyelv nem a magyar, ott a magyai nyelv mindig különös tantárgyat képez. * A debreceni jogakadémia reformja ügyébán tanácskozott közelebbről a főiskolai tanárkar. A kormány azt követeli, hogy a nem állami jogakadémiák is egyetemi színvonalra emeltessenek , különben a bizonyítványok nem bírnak érvénnyel. E tárgyban Kovács Ferenc főiskolai jogtanár kimerítő emlékiratot készített, melyben jelzi, hogy a főiskola anyagi ereje csekély ahoz, hogy ama kívánalomnak eleget tegyen, továbbá fejtegeti, hogy főiskolában mulhatlanul szükséges a jogakadémia fentartása, végül olyformán tartja a kérdést megoldhatónak, hogy egy jogakadémia fentartására a két tiszai egyházkerület együttesen vállalkozzék. E memorandum közelebbről — mint a tanárkar véleménye — a tanügyi bizottság elé terjesztetik. * Orgonaszentelés. A közel harmadfélezer lelket számláló kocsi egyház, mely három évvel ezelőtt ünnepié önerejéből épitett templomának fölszenteltetését, kegyeletes ünnepélynek volt színhelye advent első vasárnapján. A helybeli lelkész nt. László József kiérdemelt eperes fölhívása folytán, önkénytes adakozásból egy diszes orgona emeltetett s a nevezett napon felszenteltetett. Az ünnepélyen jelen volt Nagy Mihály superintendens is, a kocsi egyház egykori kedves emlékű lelkésze. Elismerésünket fejezzük ki a kocsi egyház buzgó tagjai és derék lelkészük fáradhatatlan tevékenysége felett. * Viszkang. Jól esett olvasnunk a „Pol. újdonságok" 1872. évi 51. számában (612 lap, jobb szélső hasáb felső kikezdés) a vallás- és közoktatási miniszter ő nagyméltósága elismerő köszönetkifejezését a budai m. k. állami tanitó-és tanitónőképezde növendékei körül a kolera-járvány ideje alatt tanúsított buzgó fáradozásaikért dr. Loeblin Miksa intézeti orvosnak, dr. Peregrini Elek gondnoknak, Zirzen Janka igazgatónőnek, Kozma József igazgatónak, továbbá Lohasné intézeti helyettes felügyelő gazdaszszonynak, Scipiades Betti, Wildner Hermina, Stettina Hermina, Tanos Berta, Katzner Janka, Tóth Etel és Takács Marika növendékeknek. Melyhez legyen szabad nekünk szüléknek is, e jótékony állami intézetben levő édes gyermekeink meglepő nyilatkozata s saját meggyőződésünk folytán önzetlen elismerésünket, szives üdvözletünket, hódoló tisztelettel párosult hálás köszönetünket kifejezni s mellékelni ; részint miniszter ő nagyméltósága s a budapesti tanfelügyelőség s igazgatóság bölcs atyáskodása; részint az említett buzgó s fáradhatlan intézeti személyzet valóban édesanyai lelkiismeretes gondoskodásáért, melyet ugy a betegek körüli hűséges ápolásnál, mint a lábbadozókkali finom s előzékeny bánásmóddal, s a felgyógyultak felett, gondos, valódi édesanyai folytonos hű őrködésben tanúsítottak s ma is tanúsítanak, melyről, a kinek e nagyszerű államintézetben lenni csak egyszer is szerencséje volt, azonnal meggyőződhetett. Bizony, boldognak érezheti magát azon szüle, kinek gyermeke e hazánkat egykor nagygyá teremtő intézetbe bejuthat. S ha édes hazánkban sok ily intézet létesül, ugy nagy Széchényink e jóslata: „Magyarország nem volt, de lesz" bizonynyal teljesülni fog. Mert csak ily intézetek képesek uj népet és nagy hazát teremteni. Adja isten, hogy e mi tiszteltjeink a haza s emberiség javára s mindnyájunk örömére szép tisztökben még soká örömmel s elégedetten fáradozhassanak. Többek nevében egy szüle. * Jótékony végrendelet. Seeger Frigyes pesti polgár 84 éves korában elhunyt. Végrendeletében a többi közt a prot. árvaháznak 500 ftot s a pesti ev. egyházalapnak 1000 ftot hagyományozott. Különben vagyonának legnagyobb részét Danzigban élő rokonaira hagyta ; de ha ilyenek nincsenek, a pesti prot. árvaintézet fogja azt kezelni mint alapítványt. Az elhunyt rokonai a végrendelet ellen óvást tettek. * Könyvadományozás. V. Balogh Lajos gyúrói ref. lelkész 75 könyvet osztott ki a felnőttek között, mely nemes tette elismerést érdemel. * Egy tanitó halálra verte tanitványát, — ezen megrendítő hírt olvastuk az ,Udvarhely" legutóbbi számában. Az emiitett sz.-kereszturi tanitó B. L. már a