Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-02 / 9. szám

Ily helyen ne keressünk kiváló érdemeket. Ily helyen elég érdeme a lelkésznek, ha csak fel tudja iá tartani az egyházat ; ha aggódásainak, házanként való könyörgése inek és szakadatlan munkásságának annyi eredménye van is, hogy élünk. És ezt a mostani poro:zlói pap megtette. Huszonnyolc hosszú éven keresztül kellett neki küzdeni a szegénységgel , a sok visszavonással , kishitüséggel és sokszor a hideg, érzéketlen szivekkel is. Huszonnyolc hosszu éven mintegy oszlopul kellett neki állani a meghajlott tető alatt és e mellett buzdítani, ébreszteni, hogy legalább meglegyen a mindennapi s hogy az egyház — • szegénysége mellett is — azon egyházak számába sorakozzék, melyek az uj idők szükségeit megértvén, a zászlót vivők köJ)tt állanak. Ha egyéb érdeme nem volt volna is, ez elég. Elég arra, hogy azon napszámosok közé súrolják, kik? ha bár nem ép'tik is fel a dicsőség és közbold^gság fényes épületét, de alól sürgőén, hiven dolgozva, lehetőve teszik a magasabb, a hivatottabbak működésének sikerét. Én legalább, ki a körülményeket ismerem, bátran nyújtom neki az elismerés koszorúját s bátran elmondom a közügy nevében: jól vagyon hü szolga! Mit mondjak többet ? talán ón is előhozzam, hogy mit tett s mit épitett ? talán felmutassam iskolánkat, mely az ő keze alatt épülvén, emeletes, tágas és diszes helyiségében helyet bir adni három tanitónak s három lanitó keze alatt lévő növendékeknek? talán felhozzam a helyreállított parochialis lakot, tágas, ritka szép udvarát, kertjét? s végül felhozzam a mult évben végbe vitt templomujitást, mely közel 8 ezer ftba került? felhozzam azon körülményt, hogy ez egyház ott szerepelt mindig a könyörületesség ügyénél is, s hogy sohasem maradt el, hol a haza, és általában a közügy szólította? Minek hozzam fel ? hiszen ha van a lelkésznek ezekben érdeme, akkor megvan abban jutalma is ; megadja ezt az öntudat, melyet el nem vehet senki s mely bizonynyal boldogitóbb jutalom a világ azon jutalmánál, melyet tömjénező emberek olyan könnyen szoktak kapni és adni. Sokat tudnék még mondani; de szem előtt tartva a szűk tért is, csak egyet vagyok még bátor megjegyezni A nánai, átányi lelkész urak a magok, én pedig, most a poroszlói lelkész érdemeit elősoroltuk. Illő teháti hogy most az is, ki tőlünk, illetőleg ő tőlök kérdezte : hogy mit tettetek ? most az is hozza elő a maga dolgait. Ha kérdezte, hogy miben fáradoztatok eddig, most méltán lehet kérdezni, hogy hát te ? Mert — azt hiszem — ha valaki valakitől érdemeinek elősorolását követeli, már maga — ugyanazon téren — sok s számos érdemeket szerzett. Tehát lássuk ez érdemeket, lássuk, hogy É. A. ur mit s hogy tett lelkészi működése alatt a tarjáni egyház felvirágzására, üdvére ? Majd aztán, ez érdemsorozatot a nánai, átányi és poroszlói lelkészek előszámlált érdemeinek sorozatával összehasonlítván, a kinek hoszszabbra nyúlik a katalógusa, az lesz a legérdemesebb, az lesz a legény, az kérdezheti aztán csak teljes joggal a másiktól : hát te mit tettél? Tehát csak lássuk őket! mert ezek számosak lehetnek egy oly — szerintünk — gazdag egyházban, mint Tarján, mely áldott s termékeny vidéken, lelkes hitsorsos urasággal, jó földdel megáldott vagyonos lakosokkal bir. Egyébaránt, bár merre dőlne is el a dolog, nekünk mindenesetre vigasztaló lesz tudnunk, hogy vannak még önzetlen, nemes lelkek, kik egy élet megitéiésénói nem a sikert, de a szándokot veszik fel kiinduló pontul; vigasztaló az a tudat, hogy minny.-junk feli tt vau egy itélő bíró, ki igazságosan fog egykor Ítélni, mert jól tudja a szivek és vesék mozdulását s a tettek intencióit nagyon jól ismeri. Különben az egyházban a felelősség s igy a netaláni érdem vagy gyalázat nem épen a papot illeti; illeti ez az egyháznak minden tagját, s innen magyarázható ki, hogy az É. A. ur szavai által én is felhiva éreztem magamat, ki már huzamosb idő óta vagyok a poroszlói egyház tagja. És miután, évek óta én is — mint mondani szokás — az oltár egyik szarvát fogom — én is , habár csak erkölcsi felelősség alatt, de mindenesetre felelősség alatt állok az egyház ügyeire nézve. Ez legyen mentsége azon körülménynek, hogy én, ki még majdnem gyermek vagyok a szóban forgó lelkész urakhoz képest, csekély szavammal bele szóltam a vitába. De erre buzdított még az igazságszeretet is, mely nem engedte, hogy tétlenül maradjak egy életét talán nemsokára bevégzendő öreg lelkész megtámadásánál, kinek hosszu ideig asztalánál ettem s ki most gyengesége miatt nem felelhet meg az ellene intézett csapásnak. S za 1 ó c i. BELFÖLD. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása. Első nap. P e b r. 24. A nevezett minisztérium budgetjének általános tárgyalását Trefort Ágoston miniszter egy hoszszabb beszéddel nyitotta meg, amely tisztán csak az oktatásügyi kérdések körül forog. A kultuszügyre vonatkozólag a miniszter ez úttal nem nyilvánitá nézeteit. Beszédének elején azon sokat vitatott kérdésre, valyon nagyobb súlyt kell-0

, fektetni nálunk a népoktatásra, mint a közép- vagy felső-iskolákra, azzal felel, hogy a magyar közoktatási politika lényege abban áll, miszerint mind a hármat egymás mellett ápoljuk. Az egyetemre vonatkozólag kijelenti, hogy a tanárok számát okvetlenül szaporítani kell, de miután vannak olyan tudományok és tanszékek, amelyekre nézve mi jeles tanerőkkel nem bírunk, a külföldiül szándékszik néhány tanárt meghívni. E terve 18