Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-02 / 9. szám

mellett csaknem ugyanazon érveket hozza fel, amiket lapunk szerkesztője a mult évben a „középtanodák kérdéséhez" cimü cikkében felsorolt. Indokolja ezután, hogy a közoktatás folyó évi költségtöbbletének mi az oka. A költségeket jelentékenyen emelik a pesti egyetem számára tervezett építkezések ; a kolozsvári egyetem, amelyet tudományos segédeszközökkel és gyűjteményekkel kell ellátni; a polytecimikum s végül a tanárképezdék. A középoktatás költségei is szaporodtak részint uj iskolák felállítása, részint a tanárok fizetésének fölemelése által. A költségtöbblet azonban a népoktatás terén a legnagyobb. Indokolását találja ez*a népoktatás sokféle követelményeiben. Igy a tanitóképezdékuél többlet mutatkozik, mert azoknak száma egygyel szaporittatni fog, hogy ezáltal részben a tanitóhiányon is segittessék. E hiány azonban szerinte nem fog mindaddig betöltetni, amig összes társadalmi és gazdasági viszonyaink jobbra nem fordulnak. A tanítók roszul fizettetnek, jövőjük mostanáig biztosítva nincsen. De, úgymond, még akkor is, ha a tanítók nyugdíjazásának kérdését a minisztériumnak sikerül megoldani, a hiányon nem segíthetünk, hacsak Amerika példáját nem követjük, ahol az elemi tanítással főleg a nők foglalkoznak. Ezután áttérve a tanfelügyelői intézményre, azt szükségesnek és hasznosnak tartja. A tanfelügyelők közt szerinte sok jeles szakember van, aki kötelességének megfelel, de van aztán hanyag is s ezek ellen egész szigorral fog föllépni. A tanfelügyelői állomások betöltése tekintetében ígéri, hogy semmiféle protekciók vagy melléktekintetekre nem lesz figyelemmel. Ami azon kérdést illeti, hogy kell-e az 1868. XXXVIII. törv. cikket revideálni vagy sem, ezt nemcsak tanulmányozni és tanulmányoztad i fogja, hanem előterjeszti majd a közoktatási tanácsnak is, valamint egy illetékes férfiakból álló értekezletnek s ha beható tanulmányozás s tárgyalás után a módosítás szüksége kiderül, javaslatot terjeszt a ház elé, ha pedig az ellenkező derülne ki, ezzel konstatálhatnék a panaszok alaptalansága. Végül a pénzügyi bizottság jelentését a részletes vita alapjául elfogadásra ajánlván, azt mondja, hogy bármiként szivén viseli is az ország kulturális ügyeit, a jövő évi budgetet nem fogja magasabbra emelni, mint a folyó évit. Ha azonban komolyan akarunk haladni, 1875-ben nagyobb áldozatokat kell hoznunk. Különösen az egyetemi és más építkezések 8—10 évben legalább 10 millió ftot fognak igényelni, mi természetesen nem a folyó bevételekből, hanem kölcsön utján lesz előállítandó. Bármennyit költ az ország a közoktatásra — igy fejezi be beszédét, — e költség nem fogja az ország pénzügyét derangirozni, ellenkezőleg ez fogja pénzügyünket emelni, s ezen szellemi invesztíció kamatjai fogják legbiztosabban helyreállítani az ország pénzügyeit. E minden oldalról nagy tetszéssel fogadott beszéd után Oláh Gyula szólalt fel s különösen a tanfelügyelői intézményt vette bírálat alá. Ezen institúció legnagyobb hibája szerinte az, hogy nincsen intézkedés téve a tanfelügyelő és a közigazgatási végrehajtási közegek szabályozására s ennek következtében a tanfelügyelők legcélszerűbb intézkedései, miután ők végrehajtói hatáskörrel nem bírnak, dugába dőlnek. Már csak e baj orvoslása céljából is szükségesnek tartja a népoktatási törvény revízióját. Végül reményét fejezi ki, hogy a közoktatási miniszter fogja indítványozni a vallásügyi minisztérium megszüntetését. Tarnócy Gusztáv a népoktatási törvény hiányait sorolja fel. E hiányok közül a leglényegesebb szerinte az, hogy az állam nem határozza meg szabatosan azon jogokat és kötelességeket, melyeket a népnevelés terén a felekezeteknek enged át, ami aztán gyakran összeütközésre ad alkalmat. A másik főhiba pedig az, hogy a törvény elején kimondott kényszeroktatásnak elve a kivitelben az önmivelődés elvének áldoztatik fel, amennyiben a gyakorlatban annak kivitelét a községek és felekezetek autonómiájára bizza, és azon tényezőktől várja a bajok orvoslását, amelyek azoknak főokozói, az egymás ellen izgató felekezetektől várja a hon- és emberszereteten alapuló valláskülönbség nélküli testvéri szeretet fejlesztését. Ghycy Kálmán hosszabb indokolással azon indítványt terjeszti elő, hogy a vallás- és közoktatási miniszter a közvetlen kezelése alatt álló alapok és alapítványok kezeléseinek, bevételeinek és kiadásainak előirányzatát az illető címek, rovatok és tételek szerint összeállítva, jövőben évenkint költségvetésébe foglalja. Trefort Ágoston miniszter kéri a házat, hogy e határozati javaslatot a költségvetés tárgyalásának befejezése után vegye elő. Ghycy Kálmán beleegyezik e kívánságba, ha kimondatik, hogy az indítvány a költségvetés befejezte után még ez ülésszak alatt napirendre tűzetik ki. Elnök ez értelemben mondja ki a határozatot. Körmendy Sándor a népoktatási törvény revízióját sürgeti, mert annak több szakasza nem elég határozott ; a törvény pl. egyeseknek ugy mint felekezeteknek megengedi, hogy tanodát állithassanak, de nem gondoskodik arról, hogy ha tanodákat állítanak, ezek a követelményeknek minden tekintetben megfelelők is legyenek. Ezután áttér a néptanítók helyzetének rajzolására és kiemeli, hogy amig a tanítók függetlenitéséről, nyugdíjazásáról nem gondoskodunk, amig fel nem mentjük őket a katouakötelezettség alól s mig egy szóval a tanítói pályára lépőket bizonyos előnyök és kedvezményekben nem részesítjük : addig a tanitóhiányon segítve nem lesz. A tanfelügyelői intézményt vévén bírálat alá, azon nézetének ad kifejezést, hogy amaz institúció csak akkor fog rendeltetésének megfelelni, ha magával a tanügyi intézménynyel szerves kapcsolatba hozatik, ha például szemben az autonomíkus felekezetekkel, a tanfelügyelő nem lesz kénytelen messze kerülő utakon először a superintendeusek vagy püspökökhöz, azután az esperesekhez s így tovább menni, hanem közvetlen intézkedhetik oly dolgokban, melyek a törvény keresztülvitelére céloznak. Ami a felekezetek jogkörét illeti, az szerinte a vallási dolgokban határozódik, nem pedig tanodai ügyekben, vagy amennyiben a tanoda ügye a valláséval összefügg,