Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-02 / 9. szám

bizonyos időre meg lehet vesztegetni, de nem tartjuk társadalmunkat még alapjában annyira megromlottnak, hogy a közvélmény végre is képes ne legyen öntudatra ébredni s a maga lábán járni. Ha a közönség azt tapasztalja, hogy a tanítónak mindig és mindenben igazat adnak s hogy ez eljárás rendszeressé válik : előbb gyanakodóvá, majd kétkedővé lesz, mig nem aztán a sajtóval együtt a tanitó is elveszti előtte hitelét. Hogy ez be ne következzék, tartózkodjék a sajtó egyoldalú információknak hitelt adni, s ha egy tanitó névtelenül vádat emel egy egyházmegye ellen, győződjenek meg elébb a szerkesztők a vád alaposságáról és csak azután bocsássák azt világnak. Bizonyára több hasznot tesznek ezzel a tanügynek, mint ha a pap és tanitó közt szitják az ellenségeskedést, amelyből az iskola húzza a legrövidebbet. A pap vagyis helyesebben az egyház és a tanitó, illetőleg az iskola kölcsönösen utalva vannak egymásra mindaddig, mig felekezeti iskolák léteznek. Hogy pedig ezeknek magasb nemzetiségi érdekeknél fogva ma még mi nálunk létezniök kell, azt e lapok szerkesztősége ép ugy, mint minden gondolkozó ember elismeri, bármennyire ellene is van elvileg a felekezeti iskoláknak. Ballagi Géza. T J\. 3HL G .A. Még egy szó Édes Albert urlioz. *) Főnököm ez idő szerint beteges, testben s lélekben gyönge lévén, a nánai, átányi lelkész urak példájaként, nem emelheti fel szavát É. A. ur e lapok hasábjain megjelent támadása ellen. Én azért, mint a poroszlói lel" kész ezidei segéde s igy neki örömben s búban bajtársa, én vagyok kénytelen tollat fogni, hogy visszautasítsam ama méltánytalanságot/melyet É. A. a fentérintett cikkben — ugy látszik — maga elé tűzött. Főnökömnek nagyon nehezen esett É. A. urnák ama nyilatkozata. Nem csoda. Közel 28 éves papi pályát becsülettel, küzdéssel s nem csekély eredménynyel megfutni s végül ily jutalmat kapni : nem is lehet nagy öröm! Pedig a poroszlói s vele az átányi lelkész uraknak nincs miért bánkódni a fentérintett vád miatt. É. A. ur, azt bizonyítandó, hogy nem a vagyon s gazdagság teszi a szellemet, bizonyságul felhozza saját — szerinte szegény — és felhozza a nánai, átányi és poroszlói — iró szerint gazdag — egyházak példáját. Nagyon csodálkozom, hogy É. A. ur, ki már annyi éveken keresztül papi és esperesi hivatalt viselt, nem tudja megkülönböztetni mi a szegény és mi a gazdag egyház. 0 szerinte gazdag egyház a népes egyház. Szerintünk nem. Szerintünk az a gazdag egyház, mely a megfelelő népesség mellett gazdag, vagyonos hívekkel, gazdag s vagyonos pártfogóval vagy urasággal bír; az a gazdag egyház, hol az egyháznak birtoka, tőkéje vagy valamely rendelkezési alapja van, melyből szükségeit fedezheti. *) Nagyt. Édes Albert urnák lapunk 7-ik számában tett szép keresztyén indulatu nyilatkozata után azt hiszem, senki sincs feljogosítva első felszólalásában más célzatot keresni, mint amelyet ő maga egyedüli céljának vallott. Ennek tulajdonítsa tiszt. Sz. ur, hogy cikkét némileg megcsonkítottam. A fődolog az, hogy kimutattassék, miszerint Poroszlón is nem oly roszul áll az egyház ügye mint E. A. ur hitte, aminek, amint ki is jelentette, ő örül legjobban és örülünk mindnyájan, ugy hogy in ultima analysi részemről legalább köszönetet mondok É. A. tisztelt barátomnak, hogy alkalmat szolgáltatott a közönségnek három előkelőbb egyházzal közelebbről megismerkedni. Szerk. Ellenben — habár 20,000 lélekkel bir is, — mégis szegény az az egyház^ a melynek jövedelmező birtoka nincs ; mert ennek a legapróbb szükségeket is kivetés utján bekönyörgött pénzzel kell fedezni, a mi pedig oly nehéz, kivált ott, hol a hivek magok is oly szegények, oly kevés és terméketlen föld birtokában vannak, mint. a poroszlóiak. Igen, a poroszlóiak. Igen szép, igen magasztos, midőn egy lelkész, nemes lelke sugalmait követve egyházát — kötelesség szerint is — anyagi és szellemi tekintetben a jólét magas fokára emelheti ; igen szép, igen magasztos, midőn álmodik, ábrándozik az eljövendő győzelemről ; igen szép, ha beszól társainak is, mint egynémely öreg ur is tesz, még pedig ugy és annyit, hogy a világ hajlandó lesz elhinni, hogy általa már ez álmok talán életre is keltek; mondom, igen szépek, igen magasztosak ez álmok: de jöjjön az ilyen az olyan egyházakba mint a poroszlói s meg fogja látni, hogy milyen könnyen szétszórja a legnemesebb ábrándokat is az élet meg fogja tanulni, hogy mielőtt ez ábrándok megvalósításához fognánk, az élettel az önfentartásért kell küzdenüuk, és mig mások haladnak, nekünk küzdenünk, napszámoskodnunk kell, csak azért, hogy az egyház épülete reánk ne szakadjon; foldozni , istápolni kell szakadatlan s elég eredmény lesz: ha élünk. Igy vagyunk Poroszlón. Itt az egyháznak semmiféle birtoka, semmiféle jövedelme nincs. A nép szegény ; a népesség három negyede egy talpalatnyi földdel sem bir s a központtól távol lévén, nem talál munkát, hogy legalább napszámot keresvén, a maga megélhetésén kivül áldozhatna valamit nemesebb célokra is. Az egyház mindennapi szükségei részint kivetés, részint némely kegyes hivek hagyományozása által fedeztetik. E mellett, a szükséges költségek csak oly nagy mérvűek, mint a leggazdagabb egyházban, sőt fokozódik a népesség arányában s a közoktatás ujabb szükségeivel, a nélkül, hogy e szükségek szaporodásával a jövedelem nagyobbodása is lépést tartana.