Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-05 / 1. szám

nép a legnemesebb gondolkodással, cseudesen, minden tüntetéstől távol nézte e temetést, s a mi moraj a kath. nép ajkán volt, az papjuk ellen szólt, szórta a vádat, hogy a békés lakosok közt mért szórja a felekezeti gyűlölség gyújtó kanócát az a pap, kinek a szeretetet kellene ápolni. A kath. lelkész eltávozott a temetés napján falujából, egy káplán küldetett hozzá s viselte helyette egy hétig lelkészi teendőit. Ő nekünk vermet akart ásni, s a sors magát taszitá bele. Az isten igazságos!! Ha jön törvénytelen támadás felénk, legyünk készek bátran felfogni a ránk mért csapást. Lépjünk ki a küzdelem vihomokjára, s ne maradjunk meg az üres panaszkodás eredménytelen fegyvereinél, ha egyházjogaink sáncait alá-aláaknázni akarja a roszakarat, vezessünk elébe ellenaknát, hogy légbe röpítsük azt. Agesilaus spártai királytól midőn kérdezék, hol vannak hazátok határai ? ő így felelt: dárdáink végénél. Tudjátok evang. egyházunk határi meddig terjednek el? önkormányzatunk, vallásszabadságunk fegyverhegyéig ! Trsztyenszky Gyula. Az elismerés és szeretet nyilvánulása. Nagytiszteletü ur! Január 2-án megható ünnepélynek voltam tanuja. Főtisztelendő Székács József érdemült superintendens ur iránt kerülete, szeretetének és hálájának ujabb fényes bizonyságát adta. Kerületének papjai, kik 12 óv e ott közös akarattal választották őt maguk között elsőrek, 12 év multával, midőn a superintendensségtől már hónapok előtt visszalépett, ugyancsak közös akarattal részesítették e kitüntetésben. Délelőtt 11 órakor egy küldöttség jelent meg a nyugalomba lépett főpásztor lakásán, hol is a kerület, illetőleg annak papjai nevében, nagyrabecsülésük ós olthatlan szeretetük bizonyságául, egy mindenek fölött diszes ezüst serleggel lepte meg az érdemekben őszült férfiút. A küldöttség szónoka, nagytiszt. Sztehlo András budai evang. lelkész ur a következő szavak kíséretében nyújtotta át az ünnepeltnek a serleget: „Főtisztelendő ur, mélyen tisztelt uram \ Midőn főtisztelendőséged a inult kerületi gyűlésen mint superintendens a kerülettől búcsúzott, akkor az ott lévő esperesek, a bányakerületi lelkészi kar nevében is, kifejezést adtak azon rokonszenvnek, melylyel főtisztelendőséged iránt mindnyájan viseltetünk s azon őszinte fájdalomnak, melyet a búcsúzás okozott. Ezen érzelmek kifejezést nyertek a jegyzőkönyvben is, amennyiben határoztatott, hogy főtisztelendőségednek evang. egyházunk mezején szerzett érdemei abban is megörökíttessenek. Azonban ily jegyzőkönyi határozatok és elismerések oly általános szokássá váltak, hogy ily megtiszl eltetésben már-már minden búcsúzó egyházi tisztviselő, még a közönséges ós épen nem kiváló egyéniség is rószesül.-*»Ez már, mint mondani szoktuk, de stilo igy van. Miért is mi bányakerületi lelkészek ilyen csupán szóbeli és jegyzőkönyvi elismerést főtisztelendőséged bokros érdemei irányában nem tartottunk elegendőnek s már ott abban állapodtunk meg, hogy főtisztelendőséged érdemei hálás elismeréseül s rokonszenvünk kifejezéseül más, kézzel fogható emlékkel fogunk kedveskedni. Fogadja tehát főtisztelendőséged ezen diszserleget, mint a bányakerületi lelkészek csekély ugyan, de őszinte fiúi indulatból eredt tisztelet- és szeretetzálogát. Emlékeztesse az fótisztelendőségedet buzgó és ernyedetlen superintendensi hivataloskodására. S »ha majd egykor azon óra fog ütni, melyben a mennyei biró főtisztelendőséged fölött is elmondandja azon Ítéletét: „Jól vagyon jámbor és hív szolgám, kevesen voltál hív, sokra bizlak ezután, menj be a te Uradnak őrömébe", akkor legyen ezen serleg családi ereklye, mely gyermekeit ós unokáit arra buzditsa, hogy atyjuk és ősük nyomdokin haladva, ők is hü tagjai legyenek evang. egyházunknak. Kívánjuk azonban, hogy ezen óra mennél később üssön s hogy főtisztelendősógedet egyházunk díszére, családja s mindnyájunk örömére az ur Isten még számos évekig éltesse." Ezután a küldöttség másik tagja, nagy tiszt. Lang Mihály pesti evang. lelkész ur, a nyugalomba lépett főpásztor nejének, ugyancsak a bányakerületi papok nevében, egy igen csinos mivü, drágakővel kirakott arany gyűrűt nyújtott át emlékül. Emlékéül azon szeretetnek és hűségnek, mellyel férjét, ezen munkaterhes 12 éven keresztül is, minden más papnék példányképeül, boldogította. Mire az érdemekben megőszült s hetek óta gyöngélkedő főpásztor rövid, de a meghatottságnak szavaival köszönte meg a kitüntetést, melylyel őt és nejét és igy családját a bányakerület papjai megtisztelték. Valóban megható volt látni a meglepetés ezen órájában nemcsak az ősz férfiút, kit még csendes magányában is , amidőn visszalépett , fölkeres a különösen ily körülmények között igazán őszinte tisztelet; de megható volt látni családjának hon levő tagjait is, kik nemcsak őszinte szeretettel, de való tisztelettel is ragaszkodnak édesatyjukhoz, s kiknek ez alkalommal az atyjukat ért megtiszteltetés fölött nem először úsztak örömkönyekben szemeik. Vajha Isten sok ily férfiút adüa szeretett evang. egyházunknak! Török József. RÉGISÉGEK. Egy ritka becsii okmány a 17-dik századból. Lapunk uj évfolyamának régiségi rovatát oly okmány közlésével nyitjuk meg, amely régisége dacára nem igényli a bővebb kommentálást. Ama gyászos emlékezetű kor, melyben a Szelepcsényiek és Kolloaicsok vitték ná-