Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-10 / 6. szám

meny (hogy t. i. a szakaszcimek pusztán szakaszcimek és nem egyszersmind ortográfiai alapelvek) azonban ki nem menti azt, hogy ugy a tárgyalás, mint az egyes önállóbb cikkek élén hiányzanak a fő-, vagy ha ugy tetszik, vezér szabályok. Legjobb is ajtóstól menni a szobába." E tételnek csak ugy van meg kellő értelme, ha megengedjük, hogy a szakaszcimek csakugyan öszhangban vannak a szakaszok tartalmával. K. ur szerint tehát maguk a cikkek sem jók, mert élükön hiányzanak a vezérszabályok. Itt mindenekelőtt feltesszük, hogy K. ur az ortográfiai vezérszabályokat nem azonosítja az ortográfiai alapelvekkel. Ha e tekintetben egy értelmen vagyunk, szeretnők megtudni: hogyan hangzik azon ortográfiai vezérszabály, a mely a magánhangzók irását mennyiségi tekintetben megszabja ? hogyan hangzik azon ortográfiai vezérszabály, a mely a mássalhangzók kettőztetését tisztán ortográfiai alapon tanitja ? Hasznos szolgálatot tenne tanár ur nyelvészetünknek, illetőleg ortográfiánknak, ha bár egy oly körű vezérszabályt tudna fölfedezni, a minő p. o. a német Scharfung, vagy Dehnung! Azt is megsúghatjuk K. urnák, hogy mi is nagyon akartuk volna, ha helyesiráatanunk összeállításánál több vezérszabály áll vala rendelkezésünkre. A felől is legyen meggyőződve tanár ur, hogy a következő helyek : „Hogy tanunkban a gyakorlatiasság szempontjából itt-ott kissé tán mélyen is megsértők az absolut grammatikai területet," és „méltóztassanak figyelembe venni, hogy egy oly téren, mely eddig tisztán nemzeti alapon járatlan volt, mit lehet alakilag egyszerre létre hozni" : aligha tért foglalnak, ha az ortográfiai vezérszabályok nagy részét nem kellett volna nélkülöznünk. Lássa tanár ur, midőn ön egy magyar hely esi rástan léte vagy nem léte fölött elmélkedett, nem kellett volna oly érvekhez folyamodni, melyek csak a nyelvtudományban való járatlanságát árulják el, hanem kereken ki kellett volna mondania : nyelvészetünk által kifejtett ortográfiai szabályok még nem elégségesek arra, hogy egy helyesirástant tisztán ortográfiai alapon összeállíthassunk. Ekkor K. ur legalább egy oly nézetet repraesentál, melynek ez idő szerint még alapja van ; e nézet alapján K. ur tán még pártot is szerezhetett volua magának! Végezvén K. ur a szakaszok címeivel, az első szakasznál legelébb is az voná magára figyelmét, hogy mi méltóságunkon alulinak tartók elsorolni azon jegyeket, melyekkel az írói nyelv él. Nem tudtuk eddig, hogy nyelvtudományi tankönyvben csakis azon rendszer helyes, észszerű, mely a betűk elsorolásával kezdődik. Különben legyen szives K. ur a 21. oldalt megtekinteni, ott meg fogja találni a betűsorozatot, vagyis azon jegyeket, melyekkel az irói nyelv él. Az 1. §-nál az által érdemlők ki K. ur megrovását, hogy magánhangzókról beszélünk, a nélkül, hogy sejtetnők: hangokat vagy betűket értünk-e alatta ? Ezért méltán is érdemelhetnénk megrovást, ha á dolog épen ugy állana, a mint azt Király ur előadja. Álljon itt az illető §. kérdéses része. „A gyök- és törzsszók irását a helyes kiejtés határozza meg. Az itt felhozott szók betűi épen azon hangoknak felelnek meg, melyeket a szók kiejtésekor a művelt nyelvjárás hangoztat: „a magánhangzók mind mennyiségre stb." Kell-e ide kommentár? K. ur célja azt követelte, hogy az első bekezdést figyelmen kivűl hagyja. A magánhangzók mennyiségének szemléltetésével foglalkozó §§-hoz érvén K. ur, több kérdést intéz hozzánk, melyekre ezennel felelünk. Mindenek előtt azt szeretnők megtudni: helyesirástanunk melyik lapján tanítjuk azt, hogy űr szóban az „ü" mindig hosszú? Tór és fül (ige) szókban hosszúk a magánhangzók, mivel összehúzás folytán jöttek létre. Minő alapon ingatag az „ő" a kör és öl szókban ? E tekintetben utalhatunk az irói közszokásra. Tessék megtekinteni az akadémia kiadványait, vagy megügyelni a helyes kiejtést, s tapasztalni fogja K. UJ-, hogy e szók épen oly gyakran ejtetnek s iratnak hosszan, mint röviden. Annak alapja, hogy s z u g oly szóban levő „u"-t hosszúnak tanítjuk, többek között a nyelvtudományi bizottság előterjesztésében is föllelhető. A „gyökérszótagban" álló „u" mindig nyújtott; ez alól az irói nyelv alapjául szolgáló alföldi nyelvjárás csak akkor szabadit föl, midőn az eufonia az ellenkezőt követeli. Hónaly = hón szóban átalában megnyujtjuk az „o"-t, hogy a nyelvünkben hasonalakban élő h o n (Vaterland) szótól megkülönböztessük. Nos = n o + és szócskát épen annyi joggal mondhatjuk (buzdítást jelentő) indulatszónak, mint kérdő-határozónak. Azon kérdésre pedig: minő alapon hosszú az „u" Kunság és Hányad tulajdon nevekben, nem mi adunk választ. Tessék ezért kérdőre vonni az illető vidék és helységlakóit ; mert a tulajdonnevek helyesírási szabályok alá nem vonhatók. (Vége következik.) BELFÖLD. Uj templomot Orözs-Nagyrévnek! A prot. egyh. s isk. lap ez évi 3-dik számában Takács János és Ballagí Aladár urak biharmegyei Körözs-Nagyrév gyászos állapotát rajzolván, lehetlen ügyszeretetemnek s vallásos fájdalmamnak egy szives kézszorításban nyilváuulását elmellőzuöm. Tegyünk egy kevés számítást, mint kellett volna s lehetne az örvény szélén tántorgó hitsorsaink lábait megerősíteni. Midőu a lélekszám apadása vagy növekedése szemünk előtt lesz, kisértsük meg a baj gyökerét érinteni, orvoslani. Már maga a fatumban, hogy körülbelől 20 év alatt nyolc papja, tanítója pedig ritkán volt az említett egyháznak, lehetlen szédelgésének egyik gyökér-szálát nem