Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-10 / 6. szám

utasít minden ellenségeskedésből származó pártszenvedélyt a többi egyletek irányában. Mindenesetre vannak különbségek, de azok nem érintik az alapot. Az egyházi társaság a másik két egylettel versenyezni akar, de nem ellenségeskedni. A nemes verseny nem lehet káros. A közvetítő irány tagjainak nagy része a másik két egylet tagjaival barátságos összeköttetésben áll, és ezt nem is akarja megszakítani. Szónok ezután kimeritőleg értekezik a társulat keletkezéséről, nevezetesen az összejövetelről m. é. okt. 12-kén. Nem Baselből indult ki a kezdeményezés, hanem a belső Svejcból, nevezetesen azon kantonokból, hol az ellentétek és surlodások nagyobbak ós élesebbek voltak. Első helyen áll Bern. Vannak kantonok, hol a gyülekezeteknek — együgyü naivságoknál fogva — kevés gondjok van a különböző theologiai irányokra, ők épülést keresnek, és igy vallási elöljáróikat, lelkészeiket is csak praktikus működéseikből, életökből Ítélik meg. Máskép áll a dolog azon kantonokban, a melyekben a theologiai tudományok székhelyei vannak, a melyek kiterjedésöknél fogva, politikailag fontosabbak, ipar és kereskedelmöknél fogva gazdagabbak, mint mások. Itt inkább keletkeznek ellentétes harcok, sőt már oly mérvben ki is törtek, hogy a közvetítő irány eljöttnek látja az időt, — miután ugy is soká, tán igen soká késett, — határozott állást foglalni el. Pártot alakítani nem háládatos ; most azonban szükséges ! De még is más az, egy párthoz tartozni, mint pártszenvedélyt ápolni, és egy párttal tüskön-bokron keresztül menni. Továbbá azon kérdést veti fel szóló: szükséges-e, hogy sektio alapíttassák Basel részéről, vagy nem ? E felett határozni a gyűlés tagjaira bízza. Ellenben melegen ajánlá pártfogásra a közvetítő irány orgánumát, mely újévtől kezdve hetenként egyszer fog megjelenni eme apostoli mottoval: „Durch Waffen der Gerechtigkeit zur Rechten und zur Linken." Az Oltenben a tanácskozás tárgyát képező és később egy választmány által szerkesztett programmhoz teljességgel csatlakozik, anélkül azonban, hogy azt valakire rá akarná tukmálni, és ujolag kifejezést adott annak, hogy az éles ellentétek a már létező két egylet között teszik szükségessé, hogy mi is sorakozzunk. Azokhoz, kik a keresztyénséggel szakítottak, folytatja szónok, nincsen szava ; de az egyházon belől is vannak ellentétek, melyek összeegyeztethetlenek, vagy legalább azoknak látszanak. Minden időben találkoztak hivők és hitetlenek, — szívok szerint, — ép ugy hitteljes lelkészek, mint bérencek. De napjainkban gyakran hitetleneknek tartatnak azok, kik hitet és tudást másként közvetítenek, mint azok, kik a betű uralma alatt állanak, és megfordítva ép oly közel áll a veszély a másik részen levőknél, kik bizonyos kedvenc jelszavakkal — mint a haladás ellenei, szineskedők, — vélik agyon sújthatni elleneiket. Mindkét félen tehát túllépnek a határon. Ezt látva a közvetítő irány kívánsága, sőt szép és magasztos feladata: „békét eszközölni, békét, „mely minden értelemnek felette vagyon." Ez programmunknak célja, eleje és veleje. Emeltessenek bár panaszok, hogy nem az isteni világrend-szülte krízis ez, mely most a protestantismus kebelében felüté fejét: mi ugy vélekedünk, hogy szükséges ez ép ugy, mint minden politikai küzdelem. A keresztyén egyházban sokszor látunk ellentétes vélemenyeket feltűnni, volt mindig harc hit és hitetlenség közt, de látjuk, hogy az u. n. haeresis mélyebb, alaposabb vizsgálódást szült. Azon idő, a mely Lessing, Herder és Kanttal Jvevé kezdetét, s a mely az ujkorszaknak neveztetik, nem fog többé visszanyomathatni. Ezen idő gyermekei amaz ellentétek, súrlódások, melyek most környeznek bennünket. Meghasonlás egyház és kultura között. Kérdem : behunyt szemmel nézzük-e, hogy némelyek megvetve, lenézve a keresztyénséget, jelszavukul tűzik ki: Kultura! kultura! Mások pedig a bibliával kezökben, a modern kulturát, magoktól eltaszítják, mint egy hitetlen, antikrisztus korszellem müvét. — Ezen „vagy . . . vagy" állapotnak a közvetítő irány barátja nem lehet. Törekedni fog, a keresztyénséget és a modern kulturát s a humanitást közvetíteni, közvetíteni ugy, hogy jogosultságában egyik se csorbittassék meg. A kultura egyoldalii dicsőítése, sőt istenitése ellenében megtevé a párt óvását a programúiban, hangsúlyozván a történelmi keresztyénséget. Az egyoldalú, szűkkeblű hivők ellenében, kik ellenséges állásba helyezik magokat a modern kulturával, hivatkozott szónok nagy tanítója, Schleiermacher szavaira : „valyon a tudománynak hitetlenséggel és a hitnek barbarisniussal kell-e járni ?" Különös melegséggel védelmezé a veterán tudós s közvetitő irányt és állását azon kaján és roszakaró, sokszor tudatlan és pártszenvedély-sziilte vádak (llenében, mintha ez irány ingatag, fél, lágymeleg stb. ve Ina. Sőt ép e párt emberei egész emberek, ők az mb-3rt nem akarják elosztani, hit és tudomány szerint, hanem mindkét szükségnek eleget tenni; ők egész embert : ke resst y é n t akarnak. Hogy egyik vagy másik párttal egy uton nem járhatnak, és személyes meggyőződésöknél fogva némely kérdéseket nyilt, megoldatlan kérdéseknek tekintenek, az nem ok szemrehányásokra. A közvetitő theologia nem fél vagy ingatag, sőt inkább örök üdvalapon nyugvó, de a föld hantjához tapadva nincsen. Mindenekelőtt igazságot jobbra és balra ! Azon vád ellenében, mintha a közvetitő irány se ártani se használni nem akarna egyik félnek sem, (a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon,) és mindenütt a „szeretett" gyermek akarna lenni : utal szónok a vértanukra, kik gyakran áldozatul estek közvetitő eljárásukért, magában Baselben is, ugy hogy bátorságra van sztikségök ezen irány tagjainak, a kik mindenesetre a