Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-10 / 6. szám

béke szelíd olajágát óhajtják, de a harctól sem félnek, ha a szükség ugy hozza magával. Még egy pillantást vetett szónok egy tán keletkező sektió feladataira. Theologia ne űzessék abban, a száraz theoriának nincs abban helye. Egyes sektiók (fiókegyle­tek) ne nyúljanak az egyházi rendszerbe, változtatásokat tenni. Az egyes sektiók céljaiul tűzi ki: nyilvános, nép­szerű előadásokat tartani, valamint egyes, nevezetes egy­házi kérdéseket megvitatni. Szónok ezen beszéde mély benyomást tett a gyűlés tagjaira. Álláspontjának alapos megvilágositása, a meggyő­ződés bensősége és melegsége, mely helyenkint megható lelkesedésig emelkedett; azon érzet, hogy eme lelkes, tet­tekben gazdag életű férfi egész odaadással csüng a köz­vetítő irány létrejöhetésén : ez sokakban, sőt minden jelen­levőkben emelkedett hangulatot keltett, és az egylet alap­ját veté meg. E r m e 1 Gyula. A kultusz-minisztérium költségvetése feletti vita a porosz országg'yülésben. (,,Sz. E.")A január 30-iki nevezetes ülésről, mely­ben Bismarck oly hatályosan kikelt az ultramontánok izgatásai ellen, Berlinből a következőket irják: A nap hőse F a 1 k, az uj kultusminister. A ház fe­szült figyelemmel kisérte beszédét, de F a 1 k, ugy látszik, meg is érdemli, hogy nagy reményeket kössenek hozzá. Nem terjesztett programmot a ház elé, a mi természete­sen annyit jelent, hogy nem beszélni, hanem cselekedni szándékszik. Egy ideig minden jól ment. E e i c h e n­s p e r g e r nagy mérséklettel szólalt fel a katholikus centrum mellett, ecsetelve annak mártyrságát, jámbor szándéklatát, beváró magatartását, a loyalis harcot, melyet folytat, stb. De társai, a satyricus Mallinckrodt és Windthorst volt hannoverai igazságügyminister, sehogy sem tudtak megbarátkozni e szelíd hanggal, jaj­veszéklésbe és rekriminatiókba törtek ki a kultusministe­rium katholikus osztályának eltörlése, valamint a paritási elv megsértése felett, s végre a szokott fenyegetésekre mentek át. F a 1 k erélyesen válaszolt nekik, hangsú­lyozva múltját, mint az igazságügyministerium tagja. Tiz évi működése, mondá, erőt kölcsönözend neki, hogy a jo­got fentartsa s egyidejűleg igazságos legyen a vallásfele­kezetek iránt, bár ministerré neveztetése tagadhatlanul első lépés volt az egyházi ügyeknek a kultus- és igaz­ságügyministeriumtóli különválasztására. Az ultramontá­nok ellenségeskedésével nem törődik; ezt ő már minis­terré neveztetése előtt is tapasztalta, mert azt hitték, bogy L u t z nyomdokait fogja követni, csak nagyobb erélylyel és eszélyességgel. — Utána ismét Windt­horst beszélt, követelve, hogy az államministeriumnak katholikus tagja is legyen, midőn váratlanul B i s m a c k lépett a terembe. Windthorst provokatióival szemben a herceg nem maradhatott semleges ; — felszólalt tehát s egy órai rögtönzött beszédében határozottan szakított a jezsuita párttal. „Különösen arra utaltak — mondá a többi közt, — hogy az államministeriumnak egyetlen ka­tholikus tagja sincs ; ezt őszintén sajnálom, mert a mi­nisteriumban többségre van szükségünk, mely kész legyen a kormány által választott irányt támogatni. Hiszi-e előt­tem szóló, hogy pártjának valamely tagjától ilyesmit remélhetnénk ? (Derültség.) A ministeriumban, osztályai laza összefüggése dacára, bizonyos homogenitás nélkülöz­hetlen, melyre nézve a centrum tagjai igen csekély ga­rautiát nyújtanak. Ezen felekezeti töredék létezése politi­kai téren, szorosan véve, egyike a legmeglepőbb szörny­tüneményeknek. Nyomást gyakorol a katholikus tagokra, hogy az ellenségeskedések kikerülése végett pártjához csatlakozzanak, és a vallást a szószéki viták tárgyává teszi. (Helyeslés) Elvem : minden vallásfelekezetnek szabad mozgást engedni, anélkül, hogy ezért szükségesnek hin­ném, miszerint számarányukhoz képest az államliivata­lokban képviselve legyenek. E számarányt én nem is ismerem, de egyáltalán nem is akarok tudni róla; ellen­ben figyelmeztetem öi őket, hogy miként most a katholi­kusok, ugy a többi vallásfelekezetek: a lutheránusok, reformátusok és zsidók, ép annyi joggal képezhetnének igényt az államhivatalokra, és részemről tapasztaltam, hogy ép ez utóbbiaknál találni kiváló képességet állam­férfiúi működésre. (Nagy derültség.) Midőn Franciaország­ból visszatértem, az állam belügyeivel foglalkozandó, a centrum ezen újonnan alakult töredéke ellenem oly állást foglalt, melyben csakis a párt mozgósítását láthattam az állammal szemben. (Helyeslés.) Megerősített e nézetben azon körülmény, hogy a párt élén ama harckész tagot láttam, kinek szavait ép most hallottuk, s ki oly okoknál fogva, melyeket tiszte­lek, már a priori nem nagy rokonszenvet tanúsított a porosz államszervezet iránt, ugy hogy méltán kétkedhet­tem, valyon a birodalom uj alakulása megfelel-e óhajtásai­nak. Főgondjaim közé, sorolám módot találni, melynek, segélyével a német nemzettel való összeköttetés megszakí­tása nélkül, fentarthatnám az érintkezést a nevezett párt­tal ; de ezen gondtól csakhamar megszabadított ama mozgó hadsereg magatartása. Keméltem, hogy a kormány támaszra fog találni azon egyházi pártnál, mely a csá­szárnak megadja a mi a császáré; de e helyett sajnálko­zással értesültem, hogy a választási beszédekben s a sajtó nyilatkozataiban, melyek a választások céljából terjesztet­tek, a kormány esetleges tévedései a legrikitóbb színek­ben ccseteltettek, mialatt a jóról egy szóval sem történt említés. Noha pápa ő szentsége és a püspökök bizonyít­ványai nyíltan kimondák, hogy a kath. egyháznak teljes oka van az államintézményekkel s a neki adott becsület­teljes állással megelégedni, az izgatás nem szűnt meg, mi végre engem is arra bírt, hogy egy lépést tegyek visz­szafelé. Panaszra adott okot még a kultuszminisztériumban a katholikus osztály feloszlatása. E hivatal az idő folya­mán oly jelleget öltött, mintha csak az állam ellen az

Next

/
Thumbnails
Contents