Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-06 / 1. szám

valólag classicussá. Ezen elv több módosuláson ment keresztül a következő korszakokban. Varga -1 á n o s. (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Viszonzás Brassai urnák. *) / A „Budapesti Közlöny" mult évi december 29. és 30. számaiban megjelent Br. úrtól egy bírálat az általam magyarázott Virgilius Aeneise első könyvének egy néhány verseiről. Tanári tisztem ós becsületem egyaránt követelték, hogy azonnal cáfoljam meg Br. urat és pedig a ,,B. P. K." ugyanazon olvasói előtt, a kiket Br. ur félrevezetni bírálatával nem átallott. Négy hét múlva a cáfolat beküldése után végre közölt belőle a szerkesztőség egy kis töredéket. **) Minthogy az egész cáfolatból önkényüleg kiragadott töredék sem ügyemet védeni, sem Br. ur állításainak; alaptalanságát kimutatni nem képes, azon helyzetbe jutotüam, hogy védelmemet ujolag megkísértsem a „Prot. egyházi és isk. lap" hasábjain. Valahányszor egy-egy uj munkához fogtam, mindannyiszor óhajtottam, hogy vajha agyon ne hallgattatnék, hanem szakértő által, kellően ismertetnék. Mert meg vagyok győződve, hogy szakavatott biráló, ha a munka valódi hiányait felfedezi, nem csak kellő világosságba helyezi azt, hanem hálára is kötelezi a szerzőt. Sajnálom, hogy ugyan ezt nem mondhatom Br. ur bírálatáról. *) Minthogy Brassainak Veres könyvére irt bírálata egész terjedelmében csupán lapunk hasábjain jelent meg, csak a méltányosságnak vélünk eleget tenni, midőn tért engedünk Veres feleletének. Brassai, a gyakorlott irodalmi viador bizonyára tudja az irodalmi szabályokat és méltányolva helyzetünket legalább tőlünk nem fogja rosz néven venni, ha a viszonzásban itt-ott vastagabban is fogott a toll és beteljesedett a német közmondás: „Wie es im Wald hinein schallt, so schallt es zurück." S z e r k. **) Cáfolatom kéziratának két harmadát a „B. P. K." szerkesztősége a következő lev^l kíséretében küldte vissza ; „On cáfolatának egy részét, azt mit lapunk szűk tere megengedett, mai számunk kózli. Azt, mit nem adhattunk, mellékelve küldjük. Nem adhattuk ezt, részint hely szűke miatt, mivel ön csak Szénássyra hivatkozik s így (talán i 1 y) közlés fölösleges szószaporítás lett volna, részint mert önnek az első pontra nézve a mi véleményünk szerint sincs igaz a." Melyik az az első pont? Hogy van-e igazam, vagy nincs, azt eldöntötte volna azon közönség, a melylyel ön Br. ur bírálatát közölte. Es ha nem lett volna igazam, a felelősség engem terhelt volna. Vagy hely szűke miatt nem közölhette cáfolatomat? Csak fél annyi tért adott volna, a mennyit Br. urnák adott De talán az országgyűlési közlemények szorították ki ? Nem. Mert azóta majd minden számban lehetett több tárcacikket olvasni, melyek két-három hasábra terjedtek, és ha még sem tértek el, a következő szám hozt?: folytatásukat. Valakit megtámadtatni engedni és aztán a védelemre tőle az alkalmat megtagadni, nem hely szűkének, hanem szűkkeblű részrehajlásnak nevezik azt. Tudományos bírálótól a méltányosságon kivűl először is józan ítéletet várok. Beteg elméből eredhetett az olyan bírálat, mely hemzseg az ily kifakad ásóktól, mint: tudatlanság, badarság, ügyetlenség, bolonditás. Második kelléke a bírálónak, hogy, ha már nem áll a tudomány azon színvonalán felül, a melyre a munka szerzője vergődött, legalább azon tanulmányokkal bírjon, a melyekbe a bírálandó munka került. Mert csak neki menni a munka egyes állításainak, ráfogni, hogy „nem igaz", és ezen ráfogást egy-egy élccel vagy legalább egy jó ötlettel, néha tréfás adomával is tetszővé tenni, felületességre, nem tanulmányra mutat. Avagy mit mondana Br. ur, ha én is így kezdeném cáfolgatni, hogy, a mit állított, hazugság, badarság, tudatlanság ? Félretéve mind ezen nyert kifejezéseket, egyszerűen kinyilatkoztatom, hogy bírálata képes az olvasót félrevezetni, de nem tájékozni. Mielőtt a cáfolathoz liozzá fogok, kötelességemnek tartom, Br. ur birálatában egy kis zavart — vagy tollhibának nevezzem? — tisztába hozni. Engem többször összetéveszt Br. ur a kiadóval, Lampel R. könyvárussal; kiadóm érdeme, tudja meg, csupán a munka nyomatása és kiállítása, de a magyarázó jegyzetekhez semmi köze. Kiadóm nevében még egy szót. Br. ur bírálata élén idézett munkám címében „Pest" szót kiigazította így: „Pest(en)." Igaz ugyan, hogy nyelvtanilag helyesebb volna „zu Pest, zu Wien, Pesten," de miután mind a bécsi (üémet), mind a pesti (magyar) kiadók szerte így használják: „Pest", nehéz lesz most ezen a használaton valamit változtatni. A használat nálunk ezt: Pest, ép ugy szentesitette, mint sok más nyelvtanilag hibás magyar kifejezést, pl. h á z-t ti z 1 á t n i, a helyett h á ztüzet látni, vagy : megjárja (es geht an), e helyett: megjár. Abban az egyben igaza van Br. urnák, hogy utánoztam a német magyarázókat; és ezzel azt akarta mondani, a mit munkám előszavában is bevallottam, hogy az ő munkáikat tekintetbe vettem, tanulmányoztam, egyes jegyzeteiket át is magyarítottam — ele nem fordítottam, — eltalálta a valót. Vergiliusnak számos német magyarázói után eredetit mondani csaknem lehetetlen; legalább arra az eredetiségre, a melyet Br. ur bírálatában felmutatott, se nem vagyok képes, se nem vágyom. De vegyük sorban a biráló állításait: 1. vers : A r m a virumque cano. Én Wagnerrel együtt az u. n. hendiadys által a nyelvtanilag két egymás mellé rendelt fogalmat a logikailag egymás alá rendeltek helyett mondottnak állítottam, a. a. a r m a v i r i (a férfi bajai, küzdelmei) helyett. Br. urnák a másik magyarázat tetszik : „énekelem a háborút és hőst." Ha szakavatottan értekezett volna Br. ur, állítását bebizonyitólag, azt mondottam volna rá : Jól van, egyéni meggyőződbe. De Br. ur magyarázatomból azt következteti, „hogy az. Aeueianek már a legelső három szava hazugság," s ebből megint azt, „hogy Virgilius, mikor neki