Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-07 / 49. szám

865 osztály, 1442 tanár, 33.908 tanuló; 187%-ben 904 osztály, 1624 tanár, 30.292 tanuló. Futólagos' pillantással is észrevehetjük, hogy a közelebbi 5 év alatt a gymnasiumok terjedelemben ós tanerőben gyarapodtak, tanulóik számára nézve apadtak. Az osztályok száma u. i. 39-el, a tanároké 182-vel gyarapodott. Ellenben a tanulók száma 2698-al fogyott. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy a tanuláskedv hanyatlása miatt fogyatkozott a gymnasiumi növendékek száma. E tanulók megmaradtak tanulóknak, hanem helyet cseréltek, t. i. átmentek a reáliskolába. Mindemellett gymnasiumunk csaknem annyi van, mint a legmiveltebb Poroszországnak. Mig u. i. Austriában 240.978 lakóra esik egy gymnasium, addig Magyarországon 133.657^ Poroszországban 132.931 lakóra. Következik a reáliskolák ismertetése. Mivel Magyarországban csak Budán, Pesten, Pozsonyban, Kassán és N. - Szebenben létezett főreáltanoda, a krömöci, soproni (40.000 forintnyi évi segély mellett) , pécsi és szegedi alreáltanodák főreáltanodákká emeltettek. Lőcsén, Temesvárott, Udvarhelytt, Fiúméban és Pesten állami főreál nyittatott. 1873—74-dik tanév kezdetén a váradi és győri főreáltanodák is felállíttatnak. Ezekenkivül N.Kállón, Kecskeméten-ós Déván alreáltanodák léptek életbe. A pozsonyi fő- és a sümegi alreáltanodák 4000 ftnyi évi segélyben részesittettek. Pozsony városa ez évek óta húzott segélyért elismerését fejezé ki, midőn a németet tette tanitási nyelvvé. E város, hol annyi magyar tanintézet van, ugy látszik Austriának vagy Németországnak akar szakképzett technicusokat nevelni. Az ország határvárosának, melyhez Bécs pár óra, ily határozattal más célja nem lehet. Ezután nagy gonddal szerkesztett statistikai táblázatok fordulnak elő, melyek igen érdekes adatokat tartalmaznak. Van a hazában 14 fő- 14 alreáL Ezekben 1866/7-ben volt 73 osztály, 191 tanár, 2681 tanuló; 1870/1-ben 94 osztály, 267 tanár, 5472 tanuló ; tehát mind a tanulók, mind a tanerők száma meglepő gyarapodást mutat föl. De rendkívül érdekes tapasztalatra jutunk, ha e táblázatok vallás szerinti kimutatását tekintjük meg. Volt u. i. 1870/1-ben 3238 r. kath., 19 g. kath., 277 g. kel., 187 h. h., 714 ág., 1 unit., 1036 mózes vallású. íme a 187 h. h. és az 1 unit. mutatja, hogy a magyarság nagy részében a reáltudományok iránt igen csekély érdeklő- , dés van. Gymnasiumaink aránytalan többségét az Összehasonlítás után észlelhetjük. 47 • mfre, s 462 lakosra esik egy gymnasium, mig reáltanoda csak 425• mfre, s 2436 lakosra esik egy ! No de e téren is haladunk. Az eddigi hátramaradás okát a magyarság előítéleteiben s viszonyaiban kell keresni, most mindez megszűnt, vagy megváltozott, s hisszük, hogy nincs messze az idő, hogy e tekintetben is a polgárosodott államok sorában foglalhatunk helyet. A felső tanintézeteket a jelentés III. szakasza tárgyalja. Először isahittani intézetekről szól. Érdekes történeti visszapillantás kezdi meg e rovatot. Mellőzve egyéb hitfelekezeteket, megemlítjük, hogy a b. h. hittani intézetei közül a debreceni, pataki, pápai főiskolák keletkezése 1531 tájára esik ; az enyedi alapíttatott Gy.-Fehérvároft 1622, Enyedre tétetett át 1658 ; a pesti alapittatoit 1856-ban. Az unitáriusok kolozsvári intézete 1566-ban keletkezett. — Az ágostaiak legrégibb hittani intézetei: az 1577. alapitatott soproni, 1606. pozsonyi, 1666. eperjesi. A statistikai táblázat kath. és prot. részen egyaránt nagy csökkenést mutat föl. Az unitáriusoknál az 5 tanárból álló tanerő megmaradt, de a tanulók száma óriásit fogyott, az 1867-diki 39 tanulót 187%-bm 22 tanuló váltván föl. Az ágostaiak 57 tanára az irt idő alatt 2-vel szaporodott, de a tanulók 279-ről 174-re apadtak, s általában minden intézetükben apadás észlelhető; legkevesebben voltak Besztercén, hol 4-en és Brassóban, hol 9-en hallgatták a theol. előadásokat. A h. h. 25 tanár megmaradt, de a növendékek 367-ről 350-re apadtak. Általában e hitfelekezetnél legkisebb a csökkenés. Debrecen 10, Pápa 12, Pest 8, Kolozsvár 17 hallgatóval kevesbedett ugyan, de Enyed 1, Patak pedig 12-vel szaporodott. | Bezzeg máskép állanak jogakadern iáink. Az enyedi h. h. akadémia megszűnt, a pataki pedig 21 hallgatóval apadt ugyan, de másfelől a debreceni 39-el, a pápai 50-el, a kecskeméti h. h. pedig 104 hallgatóval gyarapodott. Mig az eperjesi theologia 4 év alatt 40 hallgatója közül 20-at elvesztett, addig akadémiája 74-el szaporodott. Igy hát a mit elvesztünk a réven, kinyerjük a vámon, csakhogy félő, hogy immár nem lesz mit veszteni a réven, mert pl. az idén már oly csekély a theologusok száma, hogy móg a mostaninak is apadása néhány intézetet megszűnéssel, végfelbomlással fenyeget. A III. fejezet a m. k. tudomány-egyetemnek van szentelve. Történelmi bevezetés után, mely az egyetem belszervezetének fejlődését is föltünteti, áttér az egyetemnek 1848 utáni alakulásaira. B. Eötvö3 még 1848-ban megkezdte ugyan a reformálást, de terveit a beállott viszonyok folytán nem fejezhette be. Az 1850-ben kibocsátott szabályrendeletek szerint a tanulóknak szabadságában áll választani a hallgatni kivánt előadásokat és tanárokat. Az ezelőtti félévi ós évi vizsgák megszüntettettek, csak a szigorlatok tartattak fenn. De a jogi karnál az 1855. okt. 2-diki szabályzat némi megszorítást hozott be a tantárgyak sorrendje felállítása által. Az 186%-iki politikai mozgalmak az egyetemet a magyar nemzeti tanügynek visszaadták. A ministerium megalakulása után, b. Eötvös első gondja volt uj egyetemi épületek állítása, melyek közül a vegytani intézet, berendezését illetőleg, páratlan egész Európában. Eötvös a tanszékeket szaporította, a tanári illetményeket nagyban javította, taneszközöket szerzett be. Ott látjuk a tanhelyiségek rovatában az egyetem bölcsé-