Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-07 / 49. szám

szükségesebb volna az, annyival is inkább, mert a szobai időzés sok növendéknél megszüli a lustaságot, s ez ismét szülője lesz egyebek közt azon ártalmas bűnnek, melyet fentebb emiitettem. Különben is a mai életmód megkívánja, hogy az ifjúság naponként, vagy legalább másodnaponként gyakorolja a tornászatot. S ha figyelembe veszszük még azt, hogy épen ezen intézetek növendékei vannak azon korban, midőn a testi fejlődés legerősebb, tehát ekkor van leginkább szűkség a fejlődés előmozdítására, különösen pedig a fejlődés helyes irányának megadására. Lehetetlen nem sajnálni a téli tornahelyiségek hiányából származott mulasztást. Azért nem ajánlhatjuk eléggé a kormányzó testületek és a tanügy minden barátai figyelmébe, hogy a nevelésügy érdekében e hiányon segítsenek. Ha a vigalmak számára termek állanak rendelkezésünkre, mért ne lehetne a testi nevelés részére is egy szerény kis hajlékot emelnünk ? Szükséges volna még továbbá arra is felügyelni, hogy az ifjúság látogatja-e szorgalmasan a tornaórákat, s miután a tornászat a kötelezett tantárgyak közé felvétetett, kívánatos volna, hogy a torna-órák elhanyagolása ép oly következményeket vonna maga után, mint más tanórák elmulasztása. A növendékek egyedül csak orvosi bizonyítvány alapján lennének felmenthetők a tornászat alól. Célszerű volna továbbá, ha a tornászatból vizsgák tartatnának az iskolai év végén ; még pedig a nyilvános vizsgálatok napjain az esteli órákban az azon nap vizsgát tett osztályok növendékei, osztályonként vagy két osztályonként, t. i. ha a két osztály növendékeinek száma együtt sem haladja meg a 60-at, vizsgát tennének. Ezen vizsgákon nem annyira az egyesek előmenetelét, hanem az osztályok átlagos előhaladását kellene kitüntetni. S az itt nyert osztályzatoknak csak oly értékkel kellene birni, mint a többi tantárgyak osztályzatainak. Szükséges volna még a tanulási vágy felébresztése végett, a jelesebb tornászokkal évenkint egyszer disztornászatot tartatni, hová a nézők a tornászat javára fordítandó belépti dijért bocsáttatnának be. Ezenkívül még, hogy az ifjak szokjanak a nagyobb fáradtsággal járó kirándulásokhoz és hogy bennök a férfias szellem is felébresztessék, szükségesnek látnám, hogy a közelebb eső tanintézetek növendékei együtt, az úgynevezett majálisok helyett, vagy azokkal összekötve, évenkéut. vagy pár évenként toruaiinnepélyeket is tartanának. Én ugy hiszem, hogy az ily ünnepélyek jó szolgálatot tennének a nemzeti vitézség ébresztésére is. Szeretünk pedig mi a magyar vitézséggel dicsekedni, holott az, főleg a müveit osztálynál nagyon sokat csökkent. Nem nyegléskedő katonásdit óhajtók én, mint a milyennek az ifjúsági véderőt tartom, melynél a külsőségnek a lényeg nagyrészben áldozatául esik, hol az is megtörténhetik, hogy az ott tanult szolgálati szabályzat, melyre pedig igen nagy súlyt fektetnek, mire a gyermek katonává lesz, egészen megváltozik ; hanem a tornászatot megkedveltető verseny tornázásokkal egybekötött torna-ünne-J pélyeket. Csekély véleményem szerint az ifjúsági véderőre semmi szükség nincsen, elégnek tartom én, ha tanintézeteink lelkileg és testileg képzett egyéneket nevelnek, annyival is inkább, miután a jó tornász kész katona, mihelyt a fegyver kezelését megtanulta, hogy pedig egy müveit ifjúnak nem sokból áll azt megtanulni, mindenki tudja. Én tehát a testi nevelés érdekében nagyon elégnek tartom, ha középtanodáink növendékei, jó torna-tanitók vezetése alatt egész éven át tornáznak, évenként egyszer torna-vizsgát adnak, a jelesebb tornászok disztornászatot tartanak, és a vidékről összejött nagyobb növendékek pedig időnként torna-ünnepélyeket rendeznek. Borsy Géza, ref. lyceumi torna-tanitó. KÖNYVISMERTETÉS. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miuisternek a > közoktatás 1870. és 1871. évi állapotáról szóló s az országgyűlés elé terjesztett jelentése. 1872. Budán, m. k. egyetemi nyomda. 4-r. 280. 1. (Folytatás.) A III. rész az emberbaráti tanintézetekről szól. Négy ily intézet áll a cultusminister fennhatósága alatt. Az első a váci süketnéma intézet, mely I. Ferenc 1800-iki rendelete következtében 1802-ben nyilt meg. Már kezdete óta országos volt, s belé bármely felekezetű vagy nemzetségü honpolgárok fölvétettek. A jelenlegi 80 intézeti növendék nemcsak elméleti s bizonyos mérvig gyakorlati oktatást, de szállást ós teljes ellátást is élvez. Másik a vakok intézete Pesten, mely 1826-ban József nádor buzdítására Beitl Eafael vezetése alatt nyilt meg. Jelenleg 62 növendéke van, kik kellő oktatásban és teljes ellátásban részesülnek. A 3-dik a nagyszebeni Mária Terózia-árvaház, melyet a királynő 1767-ben alapitott, s vezetését germanizáló utasításokkal Delpini Theophiira, az alvinci anabaptisták megtérítésére küldött jezsuitára bízta. A gyermekek 15 éves korukig neveltetnek itten, s akkor polgári családokhoz adatnak. A lányok 50 ftnyi kiházasitási, a fiuk 50 ftnyi üzletnyitási segélyt kapnak. A képviselőház, tekintve, hogy az árvaház 204 növendéke között csak 41 német és 9 oláh ajkú van, a többi mind magyar, tekintve, hogy az intézet fönntartása a magyar kincstárt 22.730 fttal terheli : a magyart rendelte előadási nyelvül. Midőn azonban a minister e rendeletét az uj oktatási rendszerrel együtt életbe akarta léptetni, az erdélyi r. kath. püspök és a bizottság a Therezianum r. kath. jellegére s önkormányzati jogaikra hivatkozva ennek ellentmondottak. A kérdés eldöntése az