Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-07 / 49. szám

naink, akkor is igy kellene felkiáltanunk: „Timeo Danaos et dona ferentes!" Az sem lenne jó, mondják az aggályosok, ha a modem irányzat hivei jutnának többségre; hátha ezeknek tüze tullobogná a kellő határokat s oly világégést idézne elő, melynek rohanva haladó láng­oszlopai között porrá hamvadna egyházunk épületé­nek nádas tetőzete, elébb mintsem azt az idők vi­haraival dacoló cserép, avagy órctetőzettel fedezhet­tük volna be. A tényleges viszonyokkal számot nem vető, s a végletek felé siető tulhajtások veszélyes rázkódások előidézői szoktak lenni mindenkoron a né­pek és társadalmak életében; vigyázzunk hát, le­gyünk okosak, óvatosak mint a kigyó; csusszunk hol előre, hol hátra, de ne költsük fel idő előtti csörömpölósünkkel az események alvó viharát, mely azután durva lábakkal fogná eltiporni egyházi, val­lás-erkölcsi életünk mezejének szépen fakadásnak in­dult gyöngéd növényeit. Ráérünk várni móg, hadd éljenek meg a lelkek jobban a modern eszmék be­fogadására; akkor azutáu majd összerántjuk egyszerre a zsinatot, s a szabad eszmék győzelme feletti ma­gasztos örömünket senki el nem veszi többé mi­tőlünk. En előttem, megvallom, mindezen komoly ag­godalmak egészen nevetségesekké devalválódnak, ha azon párt- s nézetkülönbségre gondolok, mely az or­thodoxia s az uj irány hivei között voltaképen léte­zik. Én ugy találom, hogy e nézet- s vólemónydife­rentiák nem is oly lényegesek, nem is oly vészes jellegűek, hogy miattok oly nagy horderejű tárgyat, mint a zsinat, folyvást elodázni, egybehivását foly­vást meggátolni lehessen. A krisztianismus lobogóját akarja diadalra ve­zérelni mind a két párt. Az orthdox párt valóságos traditionalis álláspontot foglal el akkor, midőn oly hitcikkek s konfessziókhoz körömszakadtig ragaszko­dik, melyeket a tudomány komoly szózata legalább is a kegyes valótlanságok sorába utasitott immáron vissza, s melyek épen ezért a keresztyónvilág lelkiisme­retében s öntudatában régen le is járták magokat. A keresztyénség öröklő positivitásain nincs diadalma az időnek, de a hagyományok zászlóját bármily ma­gasan lengessék is orthodox fórfiaink, [elóbb-utóbb be kell látniok, hogy a hagyományos hitcikkeknek megszentelő ós boldogitó belerejük nem lehet, s maga idvezitő Urunk nem hitcikkek tudós rendszerére, ha­jaem az ész ós sziv világának fenségétől áthatott s megalkotott szilárd lelkületre; az öntudat s lelkiismeret hatalmára építette az ő anyaszentegyházát, melyen azután a pokol kapui sem vehetnek többé diadalmat. Mit is hivatkoztok nekünk katechismusaitokra ; hiszen könyvtáratok lángok martaléka lehet; de a Krisztus lelkétől áthatott és táplált szellemet többé eloltani nem lehet. A betű megöl: a lélek meg­elevenít. Az uj irány a keresztyénség örökkévaló lénye­gére nézve kezet fog az orthodoxokkal; csak a betű uralmáuak megalapítása ellen harcol ós kardoskodik, de itt is csupán csak benső, szellemi fegyverekkel ; e párt a keresztyén vallás lényegót nem a hitágaza­tokban, nem dogmatismus s confessionalisinusban : hanem azon szellem, azon elvek és eszmék tovább fejtésében, végdiadalra juttatásában helyezteti, mely­nek zászióját a történelmi Krisztus emelte fel leg­először, s melyhez azóta az emberiség legmagaszto­sabb aspirációi, a világszabadság s boldogság szép álmai csatlakoznak. E szent zászló alatt folyik az emberiség harca mais és mindörökké, ós ón nem hi­szem, hogy orthodox embereink e zászlóra, ép ugy mint mi, a szívnek egész kegyeletével s fellángolá­sával ne tekintsenek. Már pedig ezen esetben a két párt közötti diferentia csak merőben külsőleges le­end, Krisztus urunk és az ő szelleme levén a lényeg, az alapkapocs, kiben mindnyájan egyek vagyunk. Lényegtelen diíferentiák miatt pedig oly nagy fontosságú tárgyat, mint a zsinat, magának a lé­nyegnek kockáztatása nélkül többé elodázni nem le­het. Sőt épen e létező különbségek oda utalják a két párt férfiai közül mindazokat, kik a dolog lé­nyegébe bepillantani képesek, hogy épen anyaszent­egyházunk érdekében jelszavuk immár ez legyen, hogy, igenis, kell zsinat, mely a szellemfejlődés ter­mészetes folyamában kifejlett ama nézetkülönbségeket egymással kibékítse, s a különböző irányzatban ha­ladó szellemeket anyaszentegyházunk magasabb ér­dekegysógében összehozza. Azután ha egyelőre tanegys óg nem jö­hetne is létre a pártárnyalatok között, elegendő számmal vannak a találkozási pontok egyházi éle­tünk mezejón, melyeknél a jóravaló szellemeknek az egymássali érintkezést kikerülni teljes lehetetlen. Kell zsinat, ezt kiáltja egyházszervezetünk; ezt kiáltják a kor eszméi által régen túlszárnyalt egyháztársa­dalmi intézményeink, rendszabályaink. Kell zsinat, ezt kiáltja papjaink, tanítóink, tanáraink szerény

Next

/
Thumbnails
Contents