Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-07 / 49. szám

anyagi helyzete; ezt kiáltják a szűkölködő ekklézsiák; melyek elvesznek, elfognak pusztulni menthetetlenül, ha zsinatilag intézkedés nem tétetik fenmaradásuk érdekéhen. Zsinatot igényel állanijogi helyzetünk meggondolása is. íme vallásos sérelmeinket egyre hangoztatja a sajtó, midőn a hierárchia felülről jövő nyomásának gátot vetett a kornak jelleme, most a szabadságunkat biztosító államtörvónyek dacára az alsóbb klérus kezdte meg a harcot, s nem szűnik meg reversálisokkal zaklatni vegyes házasságra lépett hitfeleinket. Ne aludjék hát már örökké az egyház, hanem, zsinatilag alkotott rendszabályokkal iparkodjék gátat vetni a boszantó visszaéléseknek; ne várja, hogy majd az állam rö])iti a sült galambot a szájába : hanem maga iparkodjék lételét, fejlődését, virágzását, állami s társadalmi súlyát, emelkedését korszerű intézmények, egyházi törvények alkotása, életbeléptetése által biztosítani. Igy cselekvének egykor dicső emlékű apáink is, a kik, intő például, kell, hogy álljanak előttünk mindenkor. Mutatja a hitjavitás hazánkbani terjedésének történelme, hogy apáink igenis hatalmasan, bátran és mindannyiszor zsinatoltak, valahányszor azt a reformáció szent ügye, az existencialis kérdés, egyháztársadalmi szervezkedés kívánta és szükségessé tette. Már pedig csak azok sem voltak kedvezőbb idők, midőn törvény által rendeltetett meg 1524-ben, hogy az országból minden lutheránus kiirtassák, és liogy ezek nemcsak papok, de akárki által is szabadon elfogatandók s megégetendők legyenek. .Mégis terjedt a reformáció, s nemsokára egymást érték az egyház szervezése s megalakítása céljából a különböző helyeken egybehívott és megtartott zsinatok. Igy tartatott meg 1550-ben a tornai zsinat; majd azután négy évre 1554-ben az óvári zsinat, melyeken a superintendensi, esperesi hivatalok rendszeresítve, állandósítva lőnek. Mily gyorsan következtek egymásra a csengeri, kolozsvári, tarcali, tordai, enyedi, gönci zsinatok; majd a debreceni zsinat 1567-ben, hol az articuli maiores alkottattak , 72 cikkben adatván elő mindazon egyházi törvények, melyek ma is, módosított alakzatokban ugyan, a magyar reform, egyházkormányzat talpkövét képezik. Hát a váradi, tasnádi, szatmár-németi, hercegszölősi, köveskuti, komjáthi, pápai zsinatokat emlitsem-e ? melyek mind a mellett tesznek tanúbizonyságot, hogy derék apáink nem riadtak vissza a zsiuattartástól soha sem, ha azt az egyház, a valláserkölcsi élet magasabb érdekei, s az ostromlott Sión jóléte, szabadsága ós biztonsága ugy kívánták. Nem lehetünk mi sem méltatlan utódai a dicső apáknak e jelen korszakban, melyben a kornak felébredt szelleme sürgősen követeli tőlünk egyháztársadalmi állapotainknak gyökeres átalakítását; tegyünk meg hát mindent anyaszentegyházunk érdekében; a theologiai, orthodox és modorn pártok között pedig ne ássuk a medret mind mélyebbre olyféle nyilatkozatok s vélemények terjesztése által, mintha azok együtt nem is zsinatolhatnának; munkáljuk testvéries közreműködéssel anyaszentegyházunk javát, egyengetvén az utat a zsinathoz, mely által egyházszervezeti bajaink, hitem szerint végleg orvosoltatni fognak. Pereszlényi János. ISKOLAÜGY, A kir. jogakadémiák tanárainak felterjesztése a közoktatásügyi miniszterhez. Nagyméltóságú miniszter ur ! A magyarországi kir. jogakadémiák évtizedek óta hangoztatott újjászervezésének kérdése immár elodázhatlan szükséggé válván, Nagyméltóságod is, minnyájunk örömére és ^óhajunknak megfelelőleg ezen országos fontosságú kérdést, az egyetemek újjászervezésével kapcsolatban, elintézendőnek véli. E célból a szakférfiakból alakított egyetemi enquéte elébe tűzött tiz pont közül az utolsóban arra hívta fel az illetőket, adnának véleményt : mikép volnának a jogakadémiák legcélszerűbben ujjászervezendők ? Őszintén megvalljuk, hogy némi aggodalommal néztünk az ezen pont fölött megeredendő tanácskozmány elé, mert habár egyetemi tanáraink is többé-kevésbé ismerik ama fonák helyzetet, melybe az egymást felváltó kormányrendszerek a jogakadémiákat sodorták : mégis sajnosan nélkülöztük a szakbizottság névlajstromában a jogakadémiai tanárokat, kik épen mivel mindennap működnek a mostani, minnyájunk által helytelennek tartott szervezetben, a legközvetlenebb felvilágosítást adhatták volna meg. Azonban minnyájunk kellemes meglepetésére a bár nélkülünk összealakitott enquéte ugyanazon álláspontra helyezkedett, melyet mi is magunkénak vallunk, kimondván, hogy a királyi jogakadémiák a pesti és kolozsvári egyetemek jogi facultásával teljesen egyrangu jogi facultásokká alakitandók át, a felekezeti jogtanodák közül csak azok állhatván fenn továbbra is, melyek az államiak mintájára szervezkednek, sőt a mint értesültünk, Nagyméltóságod is ezen nézetben van. Midőn az egyetemi szakbizottság ezen nézetében mi is a magasabb jogi szakképzettség jövőjét biztosítva látjuk, s azt mint ilyent, üdvözöljük, azon remény lelkesít 97*