Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-30 / 48. szám

ványit érdernökön felül ne becsülje, bogy amazok azzal abutálván , valami alkalmatlankodásra ki ne fakadjanak. Die 4-a Febr. A balázsfalvi visitation vádoltatott a pap Szentgyörgyi István, hogy a népnek kezéből kivétette a fejedelmi méltóságokkal a papmarasztást. A quártát a gyéresszentkirályi batárról a fejedelem asszony részéről meg nem adták, ugy nemzetes Toroezkai Péter és Toroczkai Mátyás uramék sem adták ki egészen. Volt akkor articulus rólla , hogy ha oláhok telepednének olyan fundusokra, melyekről az előtt bért adtanak a ministernek, ők is azt praestálják sub poena flor. 12. Referáltatik, hogy ha nemzetes Torockai Péter uram az udvari papjának akarja adni a gyéresszentkirályi quártát, jó : de a mit a régiek a gyéresi ekklához adtanak, azt el nem veheti. Die 17. Febr. Gerendkereszturott Ványai János papot meg nem marasztották, mert 1-ör. Fogyatkozás vagyon szavában. 2-or. A határt is megfogta átkozni. Anno 1672. A bükkösi ekkla meg nem elégszik azzal, hogy a prédikátor prédikációé köznapokon csak unde olvassa a káputokat. Annakokáért végezte a visitatio, hogy vagy prédikáljon ő kegyelme, vagy resolválja azon káputokat. Ezen esztendőben Uj Toidában visitátorok voltak az esperes mellett az enyedi professerok: Dési Márton és Csernátoui Pál. Dádai János volt ujtbrdai pap, ki Beczéből vitetett oda. Enyedi Sárdi Gáspárné Brekszai Vas Mária vádoltatott a partialison férjétől, hogy napjában 10—12 ejtel bort elveszteget. Ebben az esztendőben nevezte vala a csekelaki mester a visitátorokat — vizi tatároknak. Ugyancsak Hermányi Józsefről vannak itt — folytatólag — némü jegyzetek, néhány ref. püspökről u. m. Tofeus Mihály reform, püspökről tréfás dolgok.*) A szent ministerium Szentgyörgyi Dávidot akarja vala püspökjének választani, de a fejedelem Apafi Mihály Tofeust, mint udvari papját insinualta. Azért sok súgás bugás és consultatiók után fejét hajtá az egyházi rend a fejedelemnek, s lőn a püspök Tofeus. Ki is elő állván, hivatala szerint a ministerii candidatusokat kiválasztá, s állitá a szokás szerint; de oly kemény beszédekkel éle, hogy két kándidátusok lovakra ülének, s elnyargalának a a szent generálisból, melyen Tofeus láttaték is busulni. Azután idővel Háromszéket bevisitálá, lévén mellette egy compánia militia is, holott is magával hordozá a félszemű Jakab esperestet (kinek egyik szemét egy hajdú karddal vágta vala ki Tövisen a korcsmán.) Ekkor vádoltaték a körösi mester azzal, hogy nyári napokban csak két vén asszony frequentálván a templomot, haragjában szerelemverseket éneklett volna. Melyért az egyik vén asszony a mestert igen dicséri vala, mondván: hogy an*) Itt is folyvást a Hermányi stilusa használtatik. nak a megyés diáknak méltó volna a száját megaranyozni. De a püspök a mestert az ekklából kiveté. A tréfás és ravasz mester pedig egy hát szitával szembe jövr

e a püspökkel az útban, és a szitákat bemutatá ajándékba, mondván : hogy ő bányai szitás ember. De midőn a vén Jakab megjelentette volna a püspöknek , hogy ez a körösi letett mester, felszabaditá a büntetés alól, s elbocsátá jó válaszszal. Tofeusnak udvari pap korában csak próbára nem arany, hanem folyó ezüst pénzül küldé meg a fejedelem asszony az esztendőre való saláriumot, melyet is a hofmester letölte a Tofeus asztalára. Tofeus pedig ragadván a nád pálcát, idestova veré a házban, ugyan peng vala, és haragosan ezt mondá: mond meg asszonyunknak, hogy az én prédikációm nem ezüstös, hanem aranyos. Az uri ember azonban a pénzt felszedegeté a mint lehete s vissza vivé. Ezen Tofeust püspökségében meglátogatá Dézsi Márton n.-enyedi professor. De süveget sem veve Dézsinek, s le nem ülteté házában. Dézsi is minekutánna eleget udvarolt volna talpon, elméne szállására, mennyiben ezt mondván az őtet kisérő diáknak :Hic homo certe non est regenitus. Közép Ajtai pap lévén Köpöczi János — igen fejérnépes ember (kit a hazámban Hermáuyban laktomban én is ismertem) Ország Istvánné nevíi paraszt asszony mellől ugratták fel hajnalban, mely miatt az ekkla János papot turbálni akarván, követséget külde Fejérvárra a püspökhöz. De János pap is kénytelenittetett elmenni, holott is monda Tofeus János papnak : miért cselekedted ezt? mert ha valamit nem néznék, a fejérvári piacon üttetném el a fejedet. Mentegetvén magát a .szegény pap mondá : nem egyébért mentem oda, hanem Brassóba szándékoztam s egy kereket akartam fúratni. Melyre nagy karaggal mondá Tofeus: honn fúrj! honn fúrj! Ez a János pap hala meg 90 esztendős korában, s e volt egyik utolsó szava : én Istenem ! bár csak még 10 esztendeig élhetek vala, hogy megtérek vala! Cserei Mihály ezeket irja Tofeusról: Ez kevély, negédes ember vala, noha utoljára hosszas betegségben esvén, igen megalázta vala magát és istenhez tért vala. Kinek sok szép munkái vannak, kivált a zsoltárok resolutioi, melyeket mikor prédikállott, a fejedelem asszony néhány gyors irókat állatván a templomba, titkon ugy íratta le, azután maga revideálván, kinyomatta. Ez jövendölte vala meg a magyarországi rebellionak trágédiáját; mert azt irja a zsoltárok resolutióiban egy helyen. „A magyar nemzet addig keresi a szabadságot, mig ugy jár mint a teve, mely elmenvén Jupiterhez, szarvat kér magának, azt sem adnak, sőt mindenik fülét elvágják. Ez is eleget prédikált szüntelen a Teleki Mihály praktikája ellen, és ugyan olyan darabosan, hogy felállott az embereknek hajók szála belé, még sem orvosolhassa meg a sok istentelen praktikát, a mint maga egy prédi-