Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-30 / 48. szám

kációjában panaszkodik. Ha — úgymond — az Ákháb palotáján prédikáltam volna azokat, melyeket ezen a palotán már 15 esztendőktől fogva prédikálok, ugyan istentelen ember volt Ákháb király, de bizony meg tudtam volna téríteni; mert az isten egyszer fenyegette meg Ákhábot a próféta által, mégis mindjárt zsákba öltözék. De az én prédikációmnak annyi haszna van, mintha borsót hánynék a kőfalra. Azért jól látom, hogy elveszt az Isten benneteket, és nekem is el kell vesznem ti veletek együtt. Mert szent ember vala Jérémiás próféta, mégis a gonosz Zsédékiás miatt szegénynek el kelle vesznie. Ne bizzál abban fejedelem, hogy jó, jámbor ember vagy, és a keresztyén világon is jó hir van felőled, mert igen gonoszok ós istentelenek a melletted való urak, és a te jámborságoddal abutálódván, minden bátorságot véghez visznek, és bizony te magad adsz számot jövendőben Isten előtt róla, Ha fejedelemnek tartod magadat, azért adott az Isten botot és fegyvert kezedbe, hogy te igazgassad őket, ne ők hordozzanak tégedet, a hol akarnak stb. Nagyári Józsefről, Apafi fejedelem udvari papjáról elegyes dolgok. Mikor ez a drága jó ember s abban az időben (talán most is ha élne) iucomparabilis pap a fejedelmi udvarban a papsághoz fogott s elsőben prédikált, ugy megtetszett a többek közt Tofeus püspöknek, hogy haza menvén, s a házban alá s feí sétálván, egynehányszor igy szólította meg a maga feleségét: feleség, feleség ! papocska ám ez, adjuk neki Sárát! Adta is volt azt a leányát Nagyárinak, kitől való fia Nagyári József, enyedi hadnagy vala, egy időben szelid ember. Ennek vala egy erkölcsteten felesége, kitől való ez a Bogáton lakó Nagyári Benczik, a ki ebben igen singalaris példa, hogy igen idején megházasoda s megőszüle. De egy idő múlva az ősz haja oda lőn s régi színében öltözék a haja. De térjünk vissza a néhai T. Nagyári Józsefre. Ez olyan buzgó, s könyhullatásokkal való könyörgéseket tészen vala hogy a pogány törökök is ezt látván, arra fakadtak ki: hogy ha ezt az embert az isten meg nem hallgatja, senkit meg nem hallgat. Kiváltképpen látván, hogy az ifjú Apafinak mint van esze némely idegen udvarral s az erdélyi urakkal dolga, mint hagyja az ország s fejedelem magát hamis hitben, s abból mik következnek a ref. ekklára, kifakadt könyörgéseben a fejedelem hallatára ilyen szókra in cultu publico: Uram isten! nincsen fejedelmünk, gyermek fejedelmet adtál nekünk! s azonban a szakálán hullott le a könye. Ekkor mondotta volt el ama fulmináns prédikációt is országgyűlésin ex Jérém. XXXVIII. mely nálam is megvagyon, melyért sokan féltették, hogy Teleki Mihály megöleti. De nem lett az, sőt az napon Teleki ebédre hivta maga a veridicus contionátort. Teleki elesvén Törcsváránál, ugyan Nagyári József is parentált felette, mely prédikációját én is olvastam s csodáltam. Minthogy pedig ez a Nagyári éppen incomparabilis pap volt, vissza is élt a fejedelmi udvar az ő promtitudojával és jámborságával, s olykor harangozáskor izent texust nekie, a melyről mindjárt prédikáljon. Melyre hirtelen elmélkedvén, a palástját néha a sietség miatt az ajánál fogva vette a nyakába, s ugy talált kiindulni a házából, a mint a fiától hallottam. Németi Sámuel kolozsvári drága professor irt ennek egy igen szép epitaphiumot, mely kinyomatott, tartom én is, s bizony méltó megolvasni. Ugyancsak ezen Nagyáriról igy ir Cherei: Vala a fejedelemnek udvari papja Nagyári József, nagy tudományu és igen buzgó lelkű ember, a ki könnyen Ilyes próféta mellé beállhatott volna, és mint Jérémiás próféta Zédékiás király mellett, ugy gyötri vala magát szüntelen Apafi mellett, a kit épen mint Zédékiás királyt a tanács urak, úgy őtet is Teleki Mihály ott -hordozá, a hol akarná, és mint Zédékiást, ki hittel vala köteles a babiloni királyhoz, hüte ellen elszakasztának a tanács urak, az égyptomi királyhoz hodóltanak, mely miatt mind ő maga, mind pedig országa elvesze. Igy szintén Apafit a török császártól, kinek hűségére hüttel volt köteles — elcsalá Teleki. — Ez a nagy lelkű pap elszőrnyüködvén a Teleky Mihály istentelenségin, mint vesztette' el a szép hadakat: a következő vasárnap felállván a székbe prédikálni és textust vévén Jérémiástól : olyan sárba ugrottatok, melyből lábaitokat ki nem vonhatjátok" — olyan prédikációt tőn, hogy valaki akkor hallotta, vagy pedig mostan olvassa, álmélkodik rajta. Az egész célja az volt, hogy az egész ország hittel levén köteles a törökhöz, valamig a török oltalmazhatja, addig tőle el ne pártoljanak. Mert Isten nevében esküdtek meg, s a török, ha pogány is, büntetetlen a hitszegést el nem szenvedi; melynek keserves ize e mái napig is a magyarok szájokban volna a László király várnai veszedelmével, kit a törököknek adott hitszegésért, az Isten mind táborostól együtt levágatta. A többi közt azt mondja vala a prédikációban : „mostan — úgymond — senki nem mer ellenetek szólani — Teleki Mihályt értvén — mert mintha mennykő hullana szavaitok után, olyanok vagytok mikor megharagusztok, sőt minden emberek térdek és fejek hajlásával azt mondják néktek : méltóságos uram, mgos. asszonyom! De eljő az istennek Ítélete ti reátok, megöl az isten benneteket, és akkor ujjal fogják az emberek mutatni: ez amaz átkozott hazája áruló embernek a felesége, ezek amaz istentelen áruló embernek a gyermekei, és szégyenleni fogja a posteritástok, mely gyalázatos névvel nevezik őket. Mert akkor minden embereknek a szája és nyelve felnyílik ellenetek, és úgy kiáltanak posteritástokra, mondván: ezeknek az atyjok árulá el az országot, eladá pénzért Erdélyt és olyan sárba ugrata minyájunkat, a melyből már lábainkat ki nem vonhatjuk.