Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-30 / 48. szám

A „contr ás o k" pedig emigj okoskodnak: „az iskola felügyeleti joga és kötelessége a helybeli presb. és lelkészé, és épen mivel a can. visitáció is jogának és kötelességének tartja: a sok bába között azért vész el a gyermek. A helybeli felügyelőség nem igen gondol iskolájával; mert hiszen ott az esperes, a can. visit. meg c s ak — tisztelet néhány dillettans iskolabarát-esperesnek — bepillant; hisz ott a helybeli felügyelőség. Az iskola minden lelkésznek ép oly szoros hivatalos kötelessége, mint a templom, s ha emitt nincs szükség ellenőrre, amott sem kell. Azon felül ott vannak a tanitói értekezletek, egyletek, és a tanfelügyelőségek stb. A mi a számadások átvizsgálását illeti: a helybeli lelkészről is fel kell tán tennünk, hogy érti is, meg lelkiismeretesen is vezeti könyveit. Hisz az egyház anyagi ügyei különben is a presb. tudta és befolyásával intézetetnek, van minden évben az összes nép előtt gondnoki számadás, mind ez elég ellenőr, ha a lelkiismeretet nem veszszük is számba. Az ügyes-bajos dolgokat, ha kisebbek: elintézi a presb., ha nagyobbak: az e.-megye vagy kerület. Más időhöz kötött ügyekben, lehet irni vagy szóbelileg érintkezni az esperessel. Igen nagy költséggel jár a can. visit. S ha mig ide veszszük, hogy némely esperes — megint nagy tisztelet a kivételeknek — ép annyira iszonyodik az iskoláktól, mint a döcögős fáradságos utaktól: mi értelme s haszna lesz a can. visit.-nak egyéb, mint = 0 ?" 4. A tankötelezettség — az 1868. 38. t. c. értelmében — a 15-dík évig tart. A 12—15 évesek ismétlő iskolába járni kötelesek. Ezen szép, üdvös és rendkivül fontos eszme útjában egy c h i n a i fal akadékoskodik : a confirmátio. 12 éves gyermekeknek adja föl felekezetünk az urvacsoráját. Ha ezen érettebb kort kivánó cselekvény a 12-dikről a 16-dik évre tétetnék át: az ismétlő iskolát is meg lehetne honositani. . . Mindaddig, mig 12 éveseket confirmálunk: ismétlő iskoláink aligha lesznek; és mindaddig, mig ismétlő iskola nincs: éretlen gyermekeknek adjuk az urvacsorát s nevelünk e szent cselekvény becsét ós valódi értékét felfogni nem tudó népet. A ft. egyházkerület, a ft. e.-megye miért nem mozog ? Vagy tán egyiket sem tartjuk valami lényeges dolognak, megelégszünk a status quo-val ? Nagyon kiváncsi az ember, mit lehetne okosan érvül felhozni akár az ismétlő iskolázás, akár a confirmátio 15—-16 dik évre áttétele ellen ? Én azt hiszem, semmit egyebet a hanyagságon kivül. Egyes lelkész, ha kezdeményezne ez ügyben, aligha orrára nem ütnének, s a kik a hajóban ülnek: alusznak vagy tiltakoznak. Eszembe jött az ur nyilatkozata bizonyos emberekről: „ti magatok nem mentek be, és akik be akarnának menni, be nembocsátjátok." (Máté 23. 13.) Szentkúty Károly. KÖNYVISMERTETÉS. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minist ernek a közoktatás 1870. és 1871. évi állapotáról szóló s az országgyűlés elé terjesztett jelentése. 1872. Budán, m. k. egyetemi nyomda 4-r. 280. 1. A hazai oktatásügy egyetemes állapotáról rendszeres kimutatás mindez ideig nem jelent meg. Az ismertetésem alatti mü első e nemben. Jelen előterjesztés ugy van szerkesztve, hogy az országgyűlés tagjain kivül a hazai nagy közönség is közoktatásunk mind mult, mind mostani állapotáról lehető helyes tájékozást nyerjen, s kik eddig ez ügy iránt kellő figyelemmel nem voltak, a megismerés által buzgalomra ébresztessenek. Az előterjesztés 4 főszakaszra oszlik. Az elsőben a nép- és elemi iskolák, a másodikban a közép tanodák, a harmadikban a felső tanintézetek, a negyedikben a közművelődésre vonatkozó ügyek adatnak elő. A nép- és elemi oktatás kifejlése a reformatiotól van levezetve. Azon kortól, midőn a szétvált felekezetek hiveik megtartása végett a köznépet hitágazataik megértésére olyformán kezdték oktatni , mint a keresztyén egyház alakultakor szokás volt a katechuménusokat. A felnőttek oktatását csakhamar átvitték a gyermekekre. E tanitás azonban túlnyomóan a vallás elemeire szorítkozott; később a latin iskolákra előkészítéssel fölcserélve, összezavarva folyt hazánkban egész a XVIII. század elejéig. Mint társadalmi állapotaink változtatásánál általában, ugy itt is Mária Terézia nevével találkozunk. Ő volt az, ki Nagy Erigyes példájára 1760-ban rendeztetni kezdte a népoktatás ügyét. Az általa szervezett m. k. helytartótanácsi tanulmányi bizottság a magyarországi közoktatás egyetemes tervezetét kidolgozván, 1777-ben „Ratio Educationis totiusque rei litterariae per regnum Hungáriáé et Provincias eidem adnexas" cimü műben kiadta s rögtöni életbeléptetését elrendelte. A r. kath. iskolák engedve a parancsnak, azonnal elfogadták mindenestül. Ellenben a prot. mindkét felekezetű egyház erősen tiltakozott ennek rátukmálása ellen. Az országos törvények által biztositott autonomiai jogainál fogva az uj intézkedéseket határozottan visszautasitotta. Mária Teréziának az elemi tanitásra vonatkozó intézményei szerint — kötelező törvény nélkül — a népiskolák felállítása a községekre bízatott, de a főpapok és főurak segélyadását gyakran sürgette. Maga Mária Terézia anyagi segélylyel csak a koronái, kamarai uradalmakban, az erdélyi részeken és a határőrvidéken ott járult, ahol német elemi iskolákat állítottak. Az összes oktatásügy kormányzására a helytartótanács kebelében központi tanügyi bizottság szerveztetett. Magyarország a budai, pozsonyi, besztercebányai, győri, pécsi, kassai, uűgvári, nagyváradi és zágrábi tankerületekre osztatott fel. Mindenik tankerület fölé egy kir. kerületi director, ezek hatósága alá pedig egy inspector rendeltetett, kinek a népoktatási ügy vezetése volt feladatul kitűzve.