Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-11-30 / 48. szám
Mária Terézia intézkedései korszakalkotók. Azonban hiányzottak e terv folyamatba indításánál az iskolaügy virágzásának alapföltételei. Nem volt elégséges anyagi alap az iskolák felállítása és fentartására. A gyermekek iskoláztatására a szüléket törvény nem kényszeritette és a tanitói állás sem birt képzett egyénre vonzerővel. Mindenek felett két oly fontos ok harcolt ez intézkedések sikeres kifejlése ellen, mik még akkor is zsibbasztólag hatottak volna az oktatás ügyére, ha már minden előmozdító eszköz meg lett volna. Egyik: „a magyar nemzet előtt bevallott germanisatioi törekvés, másik: a protestánsok törvényes önkormányzatának kísérlett megszorítása." II. József már behozta a kényszer-iskoláztatást. Egyelőre meghagyta ugyan a Ratio Educationis-t, de a német nyelvet kizárólagos tanítási nyelvvé tette és a tanítóknak a német nyelv 3 év alatti megtanulását hivatalvesztés terhe alatt megparancsolta. Intézkedései azonban hajótörést szenvedtek a nemzet kitartásán, tanügyi intézkedéseit pedig a protestánsok paralysálták. II. Lipót alatt az 1790/1-iki 26. t. cikk iskoláikra nézve is ismét biztosította a protestánsok jogait. II, Ferenc idejéből a h. hitvallásuak által megállapított népiskolai szervezetekből 2 maradt fönn. Egyik : A tanitók kötelességei, Debreczen, 1795., a másik: Tanitás módja, Pest, 1801. Mindkét tervezet önálló dolgozat. Mindkettő átvette a r. kath. iskolák keretét. A debreceni rendszer kiváló tekintettel van a latin iskolákra, s még a falusi gyermekedet is erre készítteti elő. A pesti egészen a népoktatásra irányozza törekvését. Az elemi iskolákat u. i. elkülönzi magyar- vagy nemzeti (népiskola) és központi elemi iskolákra. A nemzeti iskolában azon dolgokat taníttatja, melyek a növendékeket jó emberré, jó keresztyénné s jó polgárrá nevelik. A központi iskolákban a latin nyelvet s a tudományos pályára készülők számára szükséges tárgyakat taníttatja. A prot. oktatásügyi törekvések a helytartótanács ügyeimét a kath. iskolákra felhiván 1806-ban uj Ratio Educationis-t adott ki, mely 1845-ig volt érvényben. Ez uj tauulmányi szervezet a M. Terézia s József intézményeitől leginkább csak politikai intentióira nézve különbözik. A kormány megszüntette a németesitő szándékot a német nyelvnek a népiskolai tárgyak közül kihagyása által, a törvényhozás pedig a prot. sérelmeket enyésztette el. 1845-ben a nép- és elemi iskolák felállítása költségei a községekre, esetleg kegy- és földesurakra hárultak. Ez idő tájban a népoktatás szervezetében lényeges változások történtek és az ügy Örvendetesen haladt elő. A kifejlést az úrbéri törvény, a sajtó és a lábrakapott humanusabb irány hathatósan segítették elő. Ily fejlődésbeu találta a népoktatás ügyét az 1848-iki szabadságharc, melynek gyászos vége egy időre a nemes törekvésnek útját állotta. A kormány 1850-ben először is a közép és felső tanintézetek ügyét ragadta kezébe. Ugy látszik az elemi tanitás ügyét nem tartotta céljára nézve fontos tényezőnek, mert ezt egész 1855-ig magára hagyta. Ez év apr. 25-én bocsátotta ki rendeletét a nép-, és különösen a főelemi iskolákat illetőleg. E szervezet az 1855 /6 -ik iskolai évben lépett életbe. Ezalatt a nemzet Önbizalma mindinkább emelkedett s a nevelés ügyét egész hévvel karolta fel. Az ez ügyet éltető szellem nemzeti volt, mely aztán biztos léptekkel vezérelte a népet az ígéret földe felé. Különösen a protestánsoknál tapasztalunk erős lendületet. 1856/7-ben a tiszáninneni ref. egyházk. 6 osztályú népiskolákkal s a tankönyvek hosszú sorával lépett a világ elé. Ezt követte a 4 ref. kerület egyesülése 1857-ben az egyetemes oktatásügyi bizottság kinevezése által, mely a következő évben a népiskolai szervezetet készítette el, s pályázat és megbízás utján népiskolai tankönyveket íratott. Az 1857-iki Összeírás szerint Magyar-Erdélyországban 12.076 népiskola, 12.861 tanitó, és' 1.162,261 iskolaköteles volt, kik közül 828.500 járt iskolába. 1864/5-ben volt 13.245 iskola, 17.793 tanitó és 1.151,554 tanköteles, kik közül 984.403 járt iskolába. Igy hát az összehasonlítás kedvező eredményt tüntet föl. Ezen történeti előterjesztés az alkotmányosság szellemével igen egybevág. Alkotmányos államban szerfölött fontos a fejlődés fokozatainak megvizsgálása nemcsak a jelennel való összehasonlításért, hanem főleg a fejlődés okainak és alapjainak kijelöléseért. E bevezetés szükségességét a II. rész, mely a ministeriumnak a népoktatás körüli intézkedéseit adja elő, teljesen igazolja. Ebből láthatni, hogy miből fejlett az, a mi van. Ebből Ítélhetni meg a haladás nagyságát, s a históriai párhuzam kimutatja, hogy hol és mennyiben vert gyökeret a nevelésügy fontosságának érzete népünk különböző rétegeiben. A II. rész bevezetése bold. b. Eötvösnek hivatalba lépését vázolja. Futólagos pillantást vet a kezdet nehézségeire, az előítéletekre, melyek útját állták a kivitelnek. E tudattal alkottatta meg b. Eötvös az országgyűléssel az 1868. XXXVII. t.-cikket. Kivitelében az uj ministernek tömérdek nehézséggel kellett megküzdenie. Egyetlen erő, mi segélyére sietett a nagy munkában, a népoktatás fejlesztése érdekében fölébredt közszellem volt, mely a meglevő hiányos iskolákat tökélyesité, a tanitók hiányát pótolá, s a népet gyermekei iskoláztatására ösztönzé. 1869-ben csak 1.092.977 gyermek járt iskolába, mig 1871-ben 1.237.320 tényleg iskolázó találtatott* vagyis az emelkedés két év alatt 9 százalékot mutat föl. E kimutatás világosan bizonyítja, hogy a népoktatás hazánkban nagy lendületet nyert, még nagyobbat mint a hogy a kimutatás előterjeszti. U. i. igen sok magyar megyében alig van gyermek, ki addig ameddig ne járt volna iskolába, de a törvényben megszabott tankötelezettségi időt, 6 éves korától 12-ig ki nem töltötte, hanem az iskolát korábban hagyta el. Ez annak az oka, hogy némely magyar ajkú tankerület homályosabb színben tűnik lel, mint ahogy valóban áll; mert a magyar nép
