Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-30 / 48. szám

lehetővé vált az, ami azelőtt okos beszédre és kérelemre merő lehetetlenségnek állíttatott. Mai nap még ismerek felgyinnasiumot, melynek összes szerelvényei nem mennek annyira, amennyinek egy középszerűen ellátott népiskolában kellene lenni, ós meg vagyok győződve, hogy ama gymnasium fogyatékos állapotában móg tán évtizedekig is el fog nyomorogni, ha a törvény parancsszava rá nem szorítja, hogy a hiányt rögtön kipótolja. E szerint ugy az ügy természete, mint a gyakorlati tapasztalatok azt javalják, hogy szabassék meg világosan törvény által mind az, mi a középiskolák külső anyagi oldalát illeti ; de egyszersmind adassék meg nekik a fejlőaés és szellemi haladás lehetősége az által, hogy a tanítás terón a szabad mozoghatást semmi kényszerítő szabályzat meg ne kösse. Ily törvény meglévén, nézetem szerint az állam által gyakorlandó felügyelet a nem állami középiskolák felett nem terjeszkedhetik egyébre, mint hogy eleget tesznek-e a tör vény szabta fentebb kijelölt anyagi kellékeknek vagy nem. Az államnak ezen túlmenő avatkozása a nem általa fentartott intézetek ügyeiben a szabadságot szükség nélkül megszorítaná s ez eljárás által a tanítást egyenlősíteni akarván, a szellemi dolgokban annyira üdvös kisórlettételi versenyt elölné; mig ellenben a jelzett törvény általi korlátozás csak azt eszközölné, hogy a közönség legszentebb érdekét az iskolatartók szükkeblüsóge ellen megóvná. Marad e mellett azonban a minisztériumnak elég tág tere az iskolaügy szellemi haladásának előmozdítására is, amennyiben az évenként vett hivatalos iskola jelentésekből, melyek ugy szerkesztendők, hogy az intézetek belső szellemi élete iü fel legyen tüntetve, és mely jelentéstételekre a nem állami intézetek is törvény által kötelezendők, az ily jelentésekbői, mondom időről időre összeállítandó kimutatásokban a tett különböző tanmódszeri kísérletek által nyert eredmények köztudomásra hozatván, a tapasztalatok üdvös tanulság ós okulásul szolgálnának az egyes intózeteknek. Ballagi Mór. Egyházi szőrszálhasogatások. (Második adag.) 1. Némely, különösen oly községekben, melyekről egyik énekünk azt moudja, hogy „romláshoz köze-1 i t",hol a nép perlekedő, vivódó : a lelkész majd mindennap ostromoltatik egy-egy erkölcsi bizonyítvány hitelesitéseért. Az ily erkölcsi bizonyítványok rendszerint mindig egy húron pendülnek, azaz: a ki mindenki által mint vérengző hiéna ismeretes, birák uraimék arról is olyan bizonyítványt írnak, mintha valami galambszelidségü ember részére adták volna. Hasonlatosképen a nyilvánságos tolvaj ós veremtörő is „jó erkölcsünek" bizonyittatik. Elviszik ez okmányt a lelkészhez, hogy irja alá. És a lelkész részint könyörülő jóakaratból — uszszál, u. m. a hogy tudsz, — részint mert a bírákat compromittálni nem akarja, részint pedig, mert az illető „erkölcsös" embert tán nem is ösmeri közelebbről: aláir a falsimóniumnakés segédkezet nyújt ezzel, hogy a gonoszság büntetlenül, fölemelt fővel járhasson, kimeneküljön a törvény büntető vesszeje alól, vagy legalább érdemlett büntetésben ne részesüljön. Ha aláir: vét az igazság ellen; ha nem ir: a bírákkal és a boszuálló delinquenssel jő összeütközésbe. Kérdés már: mit tevők legyünkaz ily, kétesjellemü erk. bizonyítványok hitelesítésére nézve? Leghelyesebbnek vélem, ha a lelkész, mielőtt aláírna, mindig megkérdezi elébb a presbytériumot, fölolvasván az irat tartalmát s kérdést intézvén : csakugyan oly jó erkölcsüek ismerik-e a szóbanlevő atyafit ? Ezen eljárás biztos óvszer minden tévedés ellen. Ha a presb. egyhangú nyilatkozata csakugyan jó erkölcsünek vallja az illetőt : a lelkész aláírhat; ellenesetben, vagy utasítja a községi elöljáróságot a valóságnak megfelelő, igaz bizonyítvány kiállítására, vagy pedig a falsimoniumra odajegyzi, hogy „az egyházi elöljáróság véleménye az érdekelt személyről, nem egyez meg a községi birák jelen erk. bizonyítványban foglalt állításaival." Ez eljárás míg egyrészről a legtöbbnyire csak gazdászati, anyagi dolgok felett való tanácskozásra összehini szokott presbytérium hatáskörét a közerkölcsicségre is 1 iterjeszti s ezáltal annak tekintélyét növeli; másrészről meg biztosítja a lelkészt tévedések és lehető kellemetlenségek ellenében. Tehát a presb. mindig meg kell kérdezni. 2. Községi elöljáróit által kiállított ilyetén erk. és más bizonyítványok hitelesitéseért (aláírás, pecsét) v e gy en-e a 1 elkész valamit? Úgyszintén, ha a már kivett családi értesítőn csak a „ s t a t us qu o o 111e"-t kell röviden bizonyítani ? 3. Acanonica visitációnak — többen kérdésbe szokták tenni — jelen alakjában van-e értelme, van-e rá szükség ? A kik „pro" beszélnek, igy szokták érvelni: „igenis van rá szükség ; mert felügyel az iskolára, megvizsgálja az esperes kivül, belül, szigorún átnézi az egyház számadásait, elintézi ügyes-bajos dolgait". 95*