Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-23 / 47. szám

éve? fiúcskát vagy leánykát, ki oly dolgokat kéüytelen könyvnélkül megtanulni s elmondani, melyeket még az érettkor sem foghat fel, valyon nem gyermek-kinzás-e az ? valyon nem közönyösen es hidegen hagyják-e azok a gyermek szivét ? nem eltemettetik-e igy a vallásos érzet az élettelen tantételek halmaza alá ? nem elnyomoritja-e az ily tanitási módszer a gyermek lelkét ? Már pedig tény, kétségbevonhatlan tény, hogy a katekizmusok s az azok nyomán készitett tankönyvek főtárgya s főcélja a tantétel, a dogma, oly eledel, melyet a gyermek gyenge gyomra meg nem emészthet, vérévé, meggyőződésévé nem változtathat; melyet ha emlékező tehetségével be is fogadott, ott fekszik gyomrában mint holt anyag emésztetlenül, s előbb-utóbb, ha természete némileg megerősödik, magából ismét kivet. A bevett vallástantétel még nem vallás. Miként az aranyróli tan még nem maga az arany, ugy a vallásróli tan sem maga a vallás. A vallás nem tan, hanem élet és lélek. Ezt kell a gyermek szivébe Önteni. De hogyan ? i^Mínden jó nevelésnek első kelléke, hogy a gyermekekkel az igazság oly alakban közöltessék, melyben azt felfogni képes. Jézus, a vallástanitás nagy mestere, a gyermeki népnek a legfőbb erkölcsi eszmékről példabeszédek és hasonlatok alakjában beszélt. Őt kell utánoznunk nekünk is a gyermekek vallástanitásánál. A valláserkölcsi eszméket, az isten és emberek iránti kötelességeket élő alakokban, mintegy megtestesülve kell a gyermek lelke elébe állítani. Legalkalmasabbak arra a történelmi elbeszélések, példák. Világos, hogy ezen példákat, elbeszéléssket és történeteket mindenek előtt a gyermekes környező világból, melyet már ismer, a családból kell venni, s csak azután tovább haladni a szélesebb körből vett példák és elbeszélésekhez. Nem szükséges itt szorosan ragaszkodni a valódi történetekhez, lehetnek azok költöttek is. Az utóbbiaknak a gyermek előtt ép annyi becsök van mint az előbbieknek, csak legyenek azok vallásos természetűek és nemes szellemtől áthatottak. Én teljes tisztelettel viseltetem a való iránt; de a ki azt hiszi, hogy a valót csak tisztán és elegyítetlenül szabad a gyermeknek tanitani, annak a gyermek előtt istenről és az isteni dolgokról egyáltalában szólani sem volna szabad ; mert a gyermek nem ismer tiszta szellemi istent, hanem valami alakban létezőt ; nem ismer láthatlan erőket, hanem csak isteni követeket, kik akaratát az embereknek kijelentik. Ezen burkokban hordozza az igazságot önmagában, s azokat ép oly kevéssé nélkülözheti, mint a folyadék az edényt, melyben azt megőrizzük. De a cél a vallásos érzet ébresztése marad; s ezen cél elérésére nem ismerek vonzóbbat, szellemet ébresztőbbet, kedélyt nemesitőbbet mint a történeti elbsszélóseket és élet-jelemrajzokat. A száraz morál hidegen hágy, a tan csak az észhez szól; de ha az ige testté lesz, ha a jó emberi alakban lép előnkbe, ha az igazság tetté tömörül, akkor a sziv felmelegszik, a lélek fel költetik s az akarat utánzásra ragadtatik. Ily tankönyvnek szükségét kicsoda nem érezte volna már ? Itt csak a dunántuli ref. egyh.-kerület mult évi közgyűléséből e tárgyban kiküldött bizottság munkálatának a Prot. Egyh. ós Isk. Lap 1871. évi 48. sz, 2. pontját emlitem, melyben az mondatik: „a fenebbi elvek nyomán készíttessenek ugy a tanitók, mint a tanulók szamára kézi könyvek, melyeknek tartalmát képezzék : a) hit- ós erkölcstani rövid elbeszélések, miket a tanitó élőszóval adjon elő tanítványainak ; hit ós erkölcs nemesítő pár könnyebb dallamu ének s rövid imák versben ; b) hit és erkölcstani igazságokat tartalmazó rövid olvasmányok, könnyebben felfogható, nemesítő bibliai történetek, imák, folyó beszédben és versben, ének." A mit a nevezett kerületi küldöttség munkálata óhajképen kifejezett, az Weber Samu bélai evang. lelkész fentcimzett könyvecskéje által valósult, ö a fenebb fejtegetett nevelószeti alapelvek szerint készítette vallástanát. S ez épen főbecse. Nincs itt dogmatikai apparatus, mesterkélt mechanismus, hanem élet ós szellem. A könyvecske három évfolyamot foglal magában ; az első kettő vallás-erkölcsi igazságokat elbeszélések ós történetek alakjában ; a harmadik élet- ós jellemrajzokat tartalmaz. Az első évfolyam elbeszélései a családi körből vannak véve s a szülők, gyermekek, testvérek, rokonok, barátok, szomszédok, felsőbbek ós alattvalók kötelességeit tüntetik fel élő alakokban. A második évfolyam elbeszélései az isten és embertársainkra vonatkozó igazságokat elevenítik meg ; itt látjuk az isten iránti hála, az ima, a birodalom áldását, az isten iránti engedetlenség, felfuvalkodottság, mórtékletlenség átkát; a szorgalom, önfékezós, türelem, becsületetség jutalmát, a szegények, szerencsétlenek iránti irgalmasság nemes példáit, az Összefórhetlenség káros, a megbocsátás s jótékonyság áldásos következményeit. A harmadik óvfolyamban az egyháztörténet nagyszerű alakjai rajzoltatnak. Egyenként vonulnak itt a gyermek lelke előtt el: Jézus, az istent igazán tisztelő; Pál a kötelességért lemondó; Péter, önerejét túlbecsülő, elbizakodó; János, a szeretet nagy törvényét hirdető; István, az igazságért vértanúi halált szenvedő ; Ágoston, a világ utairól megtérő ; Bonifaciuss, a jó tant tovább terjesztő; Wald Péter, a jóért hálátlanságot szenvedő, Húsz, az igaz ügyet tántoríthatatlan oltalmazó; Luther az istenben rendületlenül bízó; Zvingli az isten igéjét kedvelő; Gusztáv Adolf, a hitsorsosokon könyörülő; Gerhardt a lelkiismeret szavát bátran követő ; Bachil, a veszedelemből kiszabadító, istent dicsőitó ; Neumark, a szenvedésben tűrő; Francé a kicsinyből nagyot létesítő; Gellert, a szerencsében magát megalázó; Oberlin, a fáradhatlan szorgalommal siuert elérő; Gützlaff, a hivatásához mind a halálig hü. A minden elbeszélés végén található s igen helyesen választott bibliai mondat és rövid, könnyen érthető énekvers arra szolgál, hogy a fejtegetett igazságot még jobban, mélyebben bevésse a gyermek szivébe. A mily élénk örömöt szerzett e kis munka megjelenése nekem, oly örömöt fog az szerezni azon számtalanoknak, kik érdeklődve a vallásügy iránt, azt kezeikbe