Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-23 / 47. szám

fogják venni s velem együtt köszönetet szavazaninak a vallásunk felvirágzása érdekében fáradhatlanul működő szerzőnek. Yégül el nem mulaszthatom a népiskolai tanitó urak figyelmét felhívni e becses kis munkára s őket felhívni, hogy a reájok bízott kicsinyeket a katekizmusok kopár sivatagairól e kis könyvecske friss, üde és termékeny mezejére vezessék. Csisko János, kassai ev. lelkész. BELFÖLD. Kénytelen felszólalás. Azon perctől fogva, mióta a f. é. sept. 30. Pesten tartott ev. bányakerületi közgyűlés által dr. S z e b erényi Gusztáv törvényesen megválasztott superintendensnek proclamáltatott, mi, a Sárkánypárt tagjai, mint alkotmányos érzelmű férfiak, elismertük őt törvényes fejőnknek, főpásztorunknak s tekintettük az uj főpásztor dicsőségét a mi dicsőségünknek. Egyúttal azon hitben éltünk, hogy a bevégzett ténynyel szemben minden ellenségeskedés megszűnt s a testvéri viszony helyreállt, s ez okból az ügyhöz tovább is hozzászólni nem tartottuk ildomosnak. Aaoaban a Hurban-féle „Cirkevné Listy"-ben kiadott s alább olvasható közlemény azon kellemetlen kénytelenségbe ejt, hogy a bányakerületi superintendensválasztásügyben röviden felszólaljunk. A közleményt magát, az abban nyilatkozó szellemet, annak modorát és eljárását megítélés végett a t. olvasó elé terjesztjük. A közönségen kivül pedig különösen Ivánka Imre, Szontagh Pál (nógrádi), Veres Pál, Kemény Mihály, Bodó Lipót, Torkos Károly és Győry Vilmosra bizzuk mérlegelését azon aspiratióknak, melyeknek „utja — igy szól a C. L. — a magyarok közreműködésével egyengetve van " Csak egyet nem mellőzhetünk hallgatással, t. i. mit értsen a közönség a mi „8 órai deklamatiónk" alatt. A volt Sárkánypárt azon elvből támadta meg főként a szavazatok helyességét, mely szerint : az egyházi köz-és föhivatalokra adandó szavazatok az egyházi közgyűlésből származzanak. Mert alkotmányos érzelmű protestáns sohasem fogja azt megengedhetni, hogy alkalom adassék oly előfordulható visszaélésre, melynek folytán a a pap néhány emberrel, az egyház közönségének befolyása nélkül, választó szavazatot komponálhasson. A kerületi utasítások megengedik ugyan ,hogy a szavazás presbyteriális gyűlés által történjék, de elrendeli, hogy ily szavazat utólag a Közgyűlés által helybeuhagyassék. Ilynemű szavazás azonban — a törvény szellemét tekintve — csak kivételes, sürgős esetekben alkalmazható; mert ha van reá elégséges idő, ugy az utóbb tartandó helybenhagyó közgyűlés épen oly könnyű szerrel ós kétségkívül nagyobb illetékességgel szavazó gyűléssé is válhatik. Szóval, minek egy dologból kettőt csinálni. A szarvasi szavazatok presbyteriális gyűlésből keltek, anélkül, hogy utólag közgyülésileg helybenhagyattak volna. Már csak ezen egy elvért is küzdeni, nem üres declamálás; fellépésünk e részbeni jelentőségeért bátran állunk az evaugyelmi egyház közvéleményének ítélőszéke elébe. De bevezetésünk igazolása végett hadd szóljon a C. L. levelezője : „A „Cirkevni listy", s azt véljük, hogy annak közönsége is, közönynyel néztek a bányakerületi gyűlés elé; nem igy közülünk többen. Leveleink mindig feltüntették ügyünk biztosságát, t. i. elismerését Szeberényi püspökké lett választatásának ; de szorongó szivünk mélyében gondoltunk azon szörnyű esetre is, hogy a választás meg is semmisittethetik. Láttunk ugyanis nemcsak alávaló papokat, de az ő kormos kastélyaikra és családjaikra büszke hősöket is, mint erőlködnek azon, hogy elűzzék a püspöki asztalfőről az egyház érdemes férfiát, a tiszta jellemet, a nagyratanult főt, s hogy ültethessék oda saját teremtményüket. No Istennek legyen dicsőség , ismét meglettünk szégyenitve a pásztorok jóságos pásztora által, ki a népszavával szolgáját szolgatársai közül „kiválasztá „a mi üdvünk tengerénél." Megengedte az ur azoknak a legdacosabb protestansocskáknak is, hogy a bányakerület nyilvánossága előtt 8 teljes óráig fitogtathassák magokat; megengedte és nem volt elhamarkodó biró, mint a minők mi, az urnák bűnös szolgái, akartunk volna lenni azon pillanatra, a midőn annyi megalázó gyalázatot szórtak némely vakoskodók anyaszentegyházunkra. A Sárkánypárt dr. Szeberényi rendes megválasztatását erőhatalommal akarta megsemmisíteni, s utólagosan bűnhődött merényletének palástjául három egyházat szemelt ki, melyek szerinte helytelenül szavaztak. Ez egyházak a szarvasi, báti és a vadkerti. Ama vitézek hogyan jutottak tudomására annak, 1 ogy épen ez egyházak Szeberényire szavaztak , az képezi bizonyos emberek jellemének szép oldalát. De hagyjuk meg nekik a dicsőséget, legalább mi is tudjuk , hogy Vadkert *) Bát és Szarvas, isten, jog és tiszta lelkiismerettel Szeberényire szavaztak, s szivünk teljességéből, tiszta lelkünkből kiáltunk nekik egész torokkal éljent. Éljen Bát! éljen Vadkert! éljen Szarvas! — Mily declamatiók történtek Radyánszky, Marg5csy és Láng részéről stb. azzal nem akarom untatni az olvasó közönséget; érdekes csak annyit tudni, hogy Szeberényi ré zén nem voltak oly szavazatok, mint például Sárkány báti **) szavazata, melyet egy kálomista ur a bíróval és alrendü hivatalnokokkal éjnek idején férceit össze a lelkész és egyház nélkül; vagy mint a selmeci szavazat, melyet a t'5t egyház, Szeberényi nevelőanyja helyett, a német Hendelféle egyház szavazott meg stb. Szeberényi szavazatai nemcsak hogy rendesek, törvényesek s becsületesen nyerve valának, de egyszersmind azon egyházak imáitól elősegítve és ki*) Kénytelenek vagyunk levelező diadalörömét zav?rni azon biztos kijelentéssel, hogy Vadkert Sárkányra szavazott. L. A. **) Báth Szeberényire szavazott; ez alaptalan ráfogás. L. A 94