Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-16 / 46. szám

szed fölött s nem is lévén illetékes arra, egyedül csak a tiszta eredményt akarom feltüatefcni, a mely a sziveknek szent nyereménye volt, csak azt akarom megérinteni, mily fogékonysággal bir az egyszerű nép romlatlan szive azon tiszta igazságnak befogadására, mely világos mesterkélet­len nyelven rezgésbe tudja hozni a kebelben azt a hurt, melyről a vallás és tiszta erkölcs szent érzelmei felöm­ledeznek azon istenhez, a ki rendületlen alapját és kime­rithetlen forrását képezi az észszerű függés és a szeretet viszonyának. Nem én szólok, hanem szólnak azok a hi­vek, a kik minden rend, rang és valláskülömbség nélkül a hallgatók egyetemességét képezték, a kik bizonyságok arra, hogy nem hiában ültet Apollos és nem hiában ön­töz Pál, mert az ur megadja az áldást. A főpásztor em­lékezete mélyen összeforrott a templomszentelés dicsősé­gével. Erre az utóbb megnevezett ének 4. 5. versének elzengése után a felszentelt szószékre lépett a vései evang. gyülekezet rendes lelkésze: Horváth Sándor. Alap­igéül szolgált (Máté 17. 1., Márk. 9. 2.) Lukács 9. 30. Alaptétel : „A valláserkölcsi életnek emelte az ev. nép lelkesedése." A bevezetésben a vallás ősforrását nyomozza a szónok s miután hiában fordul a szent történelem ge­nesiséhez, megkérdezendő azon első ős embert, ki oltárt épitett, hogy mért az oltár ? Miután hiába varázsolta vissza a mult idők azon óriás szellemeit, melyek a népe­ket egy-egy uj vallással ajándékozzák meg, miután hiába szedte vissza ama nagyok porait, kiknek agyában valamely vallás isteni szikrája lángra lobbant, megkérdezi az em­beri hideg észt s ez azt mondja, hogy ő maga nem a vallás ; meg az akarat erkölcsi erejét s ez ugyanazon vá­laszt adja, leszáll ekkor az érzelmek ős forrásába, az emberi szivbe s azon komoly meggyőződésre jut, hogy itt a kebel titoksz^rü homályában van a vallásos érzelmek ős forrása. De ez nem elég, hogy az ember rajongóvá ne legyen, hogy usry ne járjon, mint Póter, kiről az evang. irója feljegyezte : „nem tudván mit mondana", szükséges, hogy az érzelmet a józan ész próbakövére tegye, „hogy ennek világánál megtisztuljon az érzelem az ábrándok bolygó tüzeitől s szövetkezzék az akarat erejével, hogy hatni és teremteni tudjon." Eddig le van festve az alap­tétel minden vonásaiban; le, hogy a vallás: élet; le, hogy az akarat erkölcsi ereje: lelkesedés. Tehát i^en szé­pen foly az alaptételből a két rész : 1) A valláserkölcsi életnek emelte \ 2) Az ev. nép lelkesedése emelte / a templomot. Az első részben említtetik Mózes, Illés és Krisz­tus, mint a valláserkölcsi élet képviselői, élénk találó argumentumokkal feltünteti itt, hogy a temp'om „sine qua non"ja a valláserkölcsi életnek : megcáfolja az ellen­véleményüeket, lerontja azok álláspontját, tönkre tévén őket saját fegyverökkel, majd a gyarló emberi természet­ből merített érvei végkép döntenek stb. A második részben emliti, hogy valamint általában prot templomaink, ugy a vései templom is a lelkesedés­ből épült. „A lelkesedés áldozni tanította a nemzedéket. Boldog, boldogtalan közreműködött" stb. A több mint egy óra folyásig tartott alkalmi beszéd rennk összeállításáról, az eszméknek a logika törvényei szerinti egymásból való folyásáról, a biblicu* s mind a mellett ékes s nem ritkán magas költői stílusról, mely míg egyrészről felemelkedett magas röptű szárnyain az istouséghez s miután meg­tudta tőle, hogy kegyelmes, akkor szállott alá a másik pillanatban s kicsavarta a vánszorg5 közéből a koldusbo­tot, megkérdvén tőle : hát most mitévő lész, ha még ez is elvétetik tőled?! — Mondom a jeles beszéd eme tulaj­donságairól eléggé kezeskedik a nem csak a templomban, hanem a kinyitott ablakok és ajtónál is álló nagy tömeg buzgó figyelme, melylyel az egész beszéd folyamát, végig kisérte. Hallgatták t. lelkész ur lelkesült szónoklatát sok százan azok közül is, kiknek nem lelkészük, hanem kép­viselőjük. Az ezután rendezett közebéd és táncviga­lommal az ünnepély véget ért. Thomay József, vései h. lelkész. Külföldi egyház és iskob. * (ff) Knox János-ünnepély. F. hó 24-én lesz a nagy skót reformátor, Kuox János halálának 300-ik év­fordulója, mely alkalommal emlékünnepet fognak ren­dezni Skóciában mindenfelé. A reforraatio történelmének e magasztos alakjához l;gméltóbb eljárás lesz kétségkívül azon intézkedés, melylyel a szegények, öszvegyek, árvák nyomorán akarnak segíteni. Az aláírások már nagy mér­tékben folynak s mint a tervezett emlékünnep igazi ke­resztyéni buzgóságból fakadó jellemvonását követendő pél­dául állithatjuk fel nálunk is. * (ff) Polgári házasság behozatala Magyaror­szágon. A francia egyházi lapok legközelebb egy pesti tudósítás nyomán azon hírt közlik, hogy a képviselőház egy javaslatot szándékozik benyújtani a polgári házas­ság behozatala iránt Magyarországon. Közöljük a külföldi lapok e hírét azon óhajunk kifejezése mellett, hogy tör ténjék ez meg minél előbb ! * (ff) Az izraeliták csodálatos szaporodása. A dunai fejedelemségben az izraeliták szaporodásáról a következő statistikai adatokat jelezhetjük : 1859-ben Moldva- és Oláhországban volt összesen 67,000 izraelita : tiz évvel később, 1869 ben 612,000 re szaporodott. Amig Angliában ezer lakosra esik egy izraelita, Franciaország­ban négy, Austriában harminchárom, addig Oláhország ezer lakos után 120, Moldvaország pedig 200-at tud fel­mutatni. * (ff) Minő volt Jézus vallása ? E kérdés felett a mult hó 27-én kezdett meg az ifjabb Coquerel egy egyházi beszédsorozatot s nyolc vasárnapon át a követ­kező felosztással szándékszik a kérdést megfejteni : 1. Jézus és a testvériség eszméje.

Next

/
Thumbnails
Contents