Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-16 / 46. szám

Arról nem tehetünk, ha egyik másik tanférfi száműz egy vagy más ismekört a maga természetes lakhelyét öl, s ha a hottentottákat az eszkimókkal, a magyarokat a laplandiakkal cseréli fel, s azt mondja, hogy Franciaország Londonban van. Kiki a maga készültsége szerint beszél és osztályoz. Az eddig emiitett tudományágak első elméleti részét képezik a psychol. anthropológiáuak; gyakorlati részét pedig a következő tanok alkotják : a szorosb értelemben vett aathropologia, gyakorlati bölcsészet (ethica), vallás és jogbölcsészet. Mig tudományunk első része az emberrel mint egyeddel foglalkozott, a második rész azt mint társas lényt ismerteti. Ha az első részt tágasb értelemben psychologiának nevezhetnék, ezt szintoly értelemben sociologiának hívhatnék. A két részt áthidalja a szorosb értelemben vett embertan, mely az embert az izoláltságról az együttlétre átmenésnél ragadja meg, s tovább vizsgálja fejlődésének feltételeit és következményeit ; egy szóval tudományunknak eme második, gyakorlati része szól az emberről, mint család ós társadalom, mint egyház és mint állam alkotó lényről. Mi a család ? minő psychofizikai követelmények alapján jő iéfcie; miben áll a házasság, a házasfelek egymáshoz való viszonyai; miben különbözik a férfi és nő természete; mik a családélet alaptörvényei ? Mi a társadalom, hogyan jő létre, melyek fennállásának feltételei és élettüneményeinek eddig felderített törvényei; mi az állam, mi a viszony társadalom és állam közt; miként alakul az állam , mi az államhatalom, mik az államhatalom funkciói, melyek az államtestek alaptulajdonságai; továbbá mi a hit, vallás, mi viszonyban van a vallás a kültermészettel, hogyan alakul az egyház, melyek fennállásának alapfeltételei stb. stb., ezék a mai gyakorlati anthropologia fenséges és fontos kérdései. Mert a mint a nyelv eredetét nem a grammatikus vizsgálja, szintúgy az állam, jog, vallás, társadalom alkotó lélektani, fizikai és társasélettani elemek fürkészése és kikutatása nem a positiv jog, vagy theologia embereinek, hanem az anthropologusnak a feladata. Ismét a psychoíogiához ós logikához fordulok, mint tudományunk első részéhez, s azt mondom, hogy annak másodiK részét, a gyakori, anthropologiát bátran elnevezhetjük a család és társadalom, a vallás és az állam psychologiájának ós logikájának is. Felméri Lajos. (Vége köv.) Templomszentelés 1872. nov. 3. „Eddig segített bennünket az Ur!" Igy kiáltott fel a vései evang. gyülekezet, midőn látta, hogy az a templom, mely már a mult évben állott az isten dicsőségére, valahára az evangelium pantheonjává fel is avattatott, s mint üyen, mint az urnák szentelt hajlék, mint az evangeliumi hívek közkincse, a nyilvános isteni tisztelet gyakorlására ünnepélyesen átadatott. Várva várták a hivek a felszentelés ünnepélyes napját, mely folyó hó 3-án, ugym. november első vasárnapján be is következett. Nem írom le a nagy készületet, nem akarom a t. olvasó közönség türelmét fárasztani annak elbeszélésével, mint lebegett minden egyesnek, kicsinynek, ugy mint nagynak lelki szeme előtt a templomszentelés magasztos ünnepe s minél inkább multak a hónapok, annál nagyobb varázserővel hatották át a keblet a szent vágyódások az ur napjának eljövetelére; csak azt érinteni, mint rivalgott örömeben az az ifjú nemzedék, mely meghallotta, hogy az ur napjának ünnepélyességét a dunántuli egyházkerület kedves föpásztorának jelenléte is emelni fogja, mint ujongtak általában mindazok, kiknek még nem jutott osztályrészül az a szerencse, hogy püspöküket főtiszt. K a r a a y Sándor úrban személyesen üdvözölhették volna. Azért közel és távol, szegény és gazdag egyiránt szemtanuja akart lenui a vései temploinszentelésnek. Nem csoda tehát, hogy már első harangszókor annyira tömve volt a parochia udvara s annyira elzárva a templomhoz vezető ut, hogy fel kellett kiáltani a tanitványnyal, mivel a templomba alig egy haunada férhetett be: „hol vesztiuk eledelt, hogy ezek egyenek!" Majd másodszor is megkondult az isteni tiszteletre hívó harang s a már szombaton délutáu megérkezett s lovas bandérium által fogadott főpá&ztorunk tek. Véssey Lajosné aszszony házától a két prot. felekezet jelenlevő lelkészei s fehérbe öltözött s megkoszorúzott leánysereg által kisérve, a lelkészi laknál tisztelettel fogadtatott. A sok nyelvű két harang harmadszor is megszólalt. A menet megindult a templomajtó felé. Az iskolás gyermekek elől mentek zengedezve a magasztos ének két el>ő versét : „Erős várunk nekünk az Isten. . A templom küszöbén megállva a gyülekezet rendes lelkésze a szentegyház kulcsát superintendens urnák átadváu, ez azt Somogymegye esperesének, nagyt. Andorka János urnák a végből nyújtotta át, hogy njissa ki a templom ajtaját, mely valahányszor megnyílik, mindannyiszor nviljanak meg egyszersmind a szivek Kr. tiszta evangyéli< inának befogadására. Ekkor zengett szent zsolozsma a hívek ajkairól : „Jövel szemlélek úristen . . !" melynek eléneklése után nt. esperes ur az oltár elé lépvén , felolvasá az ezeu ünnepre kiválasztott szent igéket: 2 Krónika 6, 12—42, melynek felolvasása alatt is egyre sietett be a nép, hogy szem- és fültanuja lehessen az ünnepélynek. S miután a templomszentelési 601-ik ének három első verse elhangzott, főtiszt, superintendens ur az esperes és a helybeli lelkész urak közt állva az oltár előtt tartá lelkesült, tartalomdus és épületes felszentelési beszédét, alapul vévén fel Hoggeus próféta, 1. 7. 8. versét. Thema : „Építsétek, meg ezt a házat." 1. „Építsétek meg itt e helyen." 2. „Ép.tsétek meg a ti szivetekben." 3. „Építsétek meg a templomon kivül." Az egébz bárom negyed óráig tartott beszéden, melynek épületessége az ünnepély méltóságához volt mérve, mint egy vörös fonál a thema szelleme vonult keresztül, ez hatotta át annak minden egyes részét, hogy építsétek meg e házat ; mert az ur dicsőíttetik abban. De nem akarom a kritika boncként forgatni ez alkalmi szentbe-