Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-09 / 45. szám

53-ik cikkelyének 12-ik §-át, mely a vegyes házasságból származó gyermekek vallásos nevelésére nézve az eddig fennállott, s egyenlőtlen mértékkel gazdálkodó törvény helyébe azt rendelé, hogy „a fiak atyjoknak, a leányok anyjoknak vallását kövotik. A törvénynyel ellenkező bármely szerződés, téritvény vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen és semmi esetben sem birhat jogerővel." Reméltük, hogy e törvény különösen a vegyes házasságok körül tapasztalt r. katholikus tulkapásoknak nyakát szegi. Fájdalom, e tekintetben legalább a Tatán lakó reformált vallású keresztyének ft. Horváth Ferenc r. k. tatai lelkész és esperes ur eljárása miatt tetemesen csalódtak ; ugyanis a nevezetű Horváth Ferenc tatai r. k. I lébános ur : 1) Csörgei András helv. h. apa és Steiner Cecilia r. kath. anya Tóvároson lakó szülék figyermekét 1871. september 14-én a fentebb idézett törvény ellenére megkeresztelte. 2. Marosi János ref. vallású apa és Kinhöfuer Róza r. k. anya ugyan Tóvároson lakó, s már az 1868 iki törvény kelte után összeesketett szülék figyermekét 1871. november 7-én szintén megkeresztelte. 3. Barsi János ref. vallású apa ós Csányi Erzsébet r. k. anya Tatán lakó házastársak figyermekét is megkeresztelte, 1872. január 3. A mint e törvényellenes eljárások felől értesültem, nem mulasztottam el az illető ft. esperes urat mind az anyakönyvi kivonatok kiadása, mind az országos törvény szabta rend megtartására hivatalosan felhívni. Felszólalásomra az 1-ső sz. alatti keresztség kivonatát el is küldötte; de a 2. és 3. alattiakét levélben tett nyilatkozatával megtagadta , küldvén helyettök az ide csatolt s a r. k. plébániára behivatott apák által aláirt — mit azonban az első szám alatti apa Csörgei András megtagadott — bizonyítvány - másolatat , mely igy hangzik : „Hí vatalos nyilatkozat, miszerint alulirt hivatalosan és lelkiismeretesen kijelentem, hogy ft. Horváth Ferenc tatai esperes plébánus ur rajtam semmi erőszakot el nem követett, s vallási jogaimon semmi csorbát nem ejtett, midőn figyermekemet megkeresztelte; mert én önkényt vitettem gyermekemet a kath. templomba kereszteltetés végett; minthogy nőmmeli egybekelésem alkalmával ünnepélyesen megígértem, hogy mindkét nembeli gyermekeimet katholica hitben fogom neveltetni, mint becsületes ember adott szavamat meg akarom tartani. Senki ne háborgassa tehát családi békémet. Minek következtében semmi szin alatt meg nem engedem , hogy ft. Esperes ur kiadja gyermekem keresztségi bizonyítványát avégre, hogy a református anyakönyvbe bevezettessék. Ez ellen határozottan tiltakozom. Kelt Tatábau 1872. január 15-én. Barsi János m. k. Én is hasonlóképen nyilatkozom Marosi István m. k." Tagadhatatlan, hogy ez valóságos téritvény. És ez a 4. szám alatti sérelem , hogy a téritvények még mai napig is szerepelnek , s érvényesek ül tekintetnek, az országos törvény azon kifejezése dacára, miszerint „a törvénynyel ellenkező bármely szerződés, téritvény vagy rendelkezés, ezentúl éivénytelen." 5. Sérelem az, hogy a fent címzett esperes urnák nálam eredetiben meglevő s sajátkezüleg fogalmazott levelében, a fölebb idézett törvény reformált egyházunk megrövidítésére szóról szóra igy értelmeztetik. „Az idézett (1868. 53. cikk 12. §.) törvények nem fosztják meg a nem katholikus férjet azok jogtól, hogy figyermekeiről szabadon rendelkezhessék, midőn épen katholikus nővel akar házasságra lépni. Igen védi őket az országos törvény, ha valaki ez esetben erőszakkal akarná őket kényszeríteni, hogy figyermekeit is a katholika egyházban kereszteltesse és neveltesse." Igy értelmezi főtiszt, plébános ur az országos törvényt, s a törvényhozó testület nemes intentióját kijátszani igy törekszik. Azonban sem a velem közlött , s már fölebb bemutatott reversalis bizonyitványnyal, sem a főt. plébános esperes urnák legközelebb bemutatott törvény-értelmezésével jogomtól magamat elüttetní nem engedtem, s a közigazgatási tekintetes szolgabírói hivatal utján az anyakönyvi kivonatokat követeltem; mely fellépésnek eredménye az lett, hogy a kivonatok hozzám megküldettek. De a sérelmek szaporítása folytattatott, mert 6. Barsi János harmadik szám alatt említett, s ref. vallású apának figyermeke meghalt, s dacára annak, hogy a gyermek anyakönyvünkbe már átírva is volt, ft. esperes-plebános ur azt 1872. febr. 28-án tudtom és beleegyezésemen kivül r. k. szertartás szerint eltemette, mint ezt a kiadott anyakönyvi kivonattal maga tanúsítja. 7. Kemény Antal r. k. apa és Boda Juliána ref. anya, egyébiránt 1869. nov. 26. és igy az ujabb törvény kelte után összeadott házaspárok leánygyermekét 1872. márt. 27. ismét megkeresztelte, adván róla anyakönyvi kivonatot is. Mindezek azt tanúsítják , hogy Horváth Ferenc tatai plébános és esperes ur eljárása a vegyes házasságok körül — uem emiitvén azt, miszerint vegyes házasságok esketésénél a csak szóbeli átigérése is a születendő gyermekeknek, mily finomul és mennyire sürgöltetik, — nem egyéb mint az ország törvénye által biztosíttatni szándékolt jogaink és szabadságunknak folytonos sértegetése s lábbal tapodása. Mely sérelmek egyébiránt a dunántuli ref. egyházkerületnek m. hó 23—26. napjain Komáromban tartott közgyűlése által, a november havában Pesten összeülendő conventen m egjelenő követeinknek becses figyelmökbe ajánltattak. Kis Gábor, tatai ref. lelkész. A dunántuli ref. egyházkerület őszi közgyűlése. Mult hó 23—26-ik napjain tartotta a dunántuli helvét hitvall. egyh.-kerület őszi közgyűlését Rév-Komáromban Nagy-Mihály superintendens s a két első napon