Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-09 / 45. szám

ref., 6 ág., 54 róm. kath., 30 gör. kel., 58 móz. v., anyanyelvre 207 magyar, 1 német, 23 szerb, 1 román, lakhely szerint 161 helybeli, 71 vidéki. A jutalmak és segélyzések rovatában olvassuk, hogy kiosztatott 17 tanuló közt összesen 4 arany, 11 db. 1 ftos ezüst tallér és 48 t't. 60 kr. jutalom; segélydijban részesültek nyolcan, öszszesen 134 ft. 40 krban ; a tandij 34 tanulónak engedtetett el; tápintézeti jótéteményben részesült 19 tanuló. A taneszközök részint vétel, részint ajándékozás utján szaporodtak. A taneszközök szaporodását valamint a legtöbb iskola, ugy a hód-mező-vásárhelyi lyceum igazgatósága sem összegezi. Ez mindenesetre oly hiány, a mely az értesitvények használhatóságát megneheziti s beesőkből, ha sokat nem is, de valamit okvetlenül levon. KÖNYVISMERTETÉS. A magyar királyi testőrség- története, különös tekintettel irodalmi működésére. Irta Ballagi Aladár. Pest, Lég rády testvérek kiadása, 1872. 447 lap. (ff) A kezünk alatt levő munka, melyet olvasóinknak ezennel bemutatunk , nem tartozik ugyan szigorúan véve lapunk keretébe, de a figyelem, érdekeltség és feltűnés, melylyel a napi sajtó az irodalom történetére nézve ezen tagadhatatlanul becses müvet fogadta, minket is arra ösztönöz , hogy a lehető legnagyobb rövidséggel megismertessük t. közönségünket azon kérdésekkel, melyek e könyv megjelenése óta vita tárgyaivá lettek, s ez által bevezessük az irodalomtörténet terén egy nagybecsű mü szellemébe, mely komoly méltánylást és felkarolást érdemel. Szerző át levén hatva a magyar testőrség irodalmi működésének a nemzet életére gyakorolt áldásos befolyásától, nemes tűzzel, ifjúi lelkesedéssel, s lankadatlan búvárló lélekkel kereste fel a mult idők megbecsülhetetlen és egyedül útba igazitó okmányait , melyek bármi csekély részben vonatkozással birnak a testőrségre, hogy ezeknek egybevetése után, hü képét adja a testőrség történelmének, és irodalmi befolyásának. Természetesen a történelmi háttért, a keretet , mely az egészet egybetartja, nem mellőzhette szerző; beható vizsgálat alá kellett vennie a kort, melyben a testőrség működését festeni szándékozá, a szellemet, mely annak irányadója volt, a személyeket, kik koruk szellemével egyetértettek, annak hódoltak, vagy azzal ellentétbe jőve, emelkedett, független göndolkozásnak adtak kifejezést. És örömmel jelezhetjük, hogy a fiatal szerző a testőrség történelme fejtegetésében, úgyszintén a megkívántató háttér festésében független , önálló vizsgálódásnak eredményét tárja a közönség elébe; nem hódol vakon a mult egyes tényei és személyei felfogásában elismerést érdemelt történészeinknek, a mi pedig a mai fiatalságnak, sőt legtehetségesebb Íróinknak is annyira kedvelt szokásuk, hogy ők tisztán járt uton haladnak, hanem maga keresi fel az eredeti forrásokat, s azok alapján állítja egybe monographiáját, mely a mult század utolsó felének politikai és irodalmi történelmére vonatkozólag nagybecsünek mondható. Értékét növeli azon körülmény, hogy a fiatal szerző a felkutatott régibb okmányok alapján a tényeket és személyeket oly megvilágításban adja, mely ellenkezik az eddigi felfogással, s komoly tudományossággal fejtegetve, eredeti kutforrásokra hivatkozva, tekintélyeink saját szavaival cáfolja meg az eddig bebizonyitottnak vélt állításokat. Igy mindjárt a munka elején a testőrség felállításának okait és történelmét fejtegetve, alapos érvekkel és kutforrásokra hivatkozva mutatja ki, hogy léteztek erdélyi testőrök a legutolsó erdélyi fejedelem, Rákócy Ferenc előtt is ; s minő ellenmondásba jött Thaly önmagával, midőn a „Pesti Napló Névteleue" ellen folytatott polémiájában kétségbevonta az erdélyi testőrség létezését, az utolsó fejedelem előtt, s a Századokban egy 1594-ki históriás ének közlésénél magyarázólag mégis jegyzetbe szúrta: erdélyi fejedelmi testőrök. E kevés horderővel biró kérdésről térjünk át egy sokkal nagyobb fontosságura , mely a történelem vitatott kérdése, és a melyben a fiatal szerző nagy tudósunk Toldy Ferenc felfogása ellenében határozottan ellenkező nézetnek ád kifejezést. E kérdés Mária Therezia korának felfogása és méltatása. Veterán tudósunk , ki teljes tiszteletünknek méltó tárgya az irodalom és a tudomány terén korszakot alkotó munkálkodásáért , f. évi junius 25-én a m. kir. tudományegyetemnek ujjáalakittatása 92-ik évfordulójának ünnepélye alkalmából emlékbeszédet tartott Mária Therezia felett, s ebben a nemzet iránt érzett meleg rokonszenvének és barátságának tényeit elszámlálva, észszeriitlen dolognak tartja Mária Therezia tetteiben titkos németesitő szándékokat keresni. :

0 szerette a magyart, s minden tette azt bizonyítja, hogy a magyar nemzet emelésén fáradozott, a nyugati civilisatió áldásaiban akará részesíteni ; de a nemzet erre célzott nemes törekvéseit valamint akkor, ugy a későbbi időben is a Habsburg-ház iránt táplált gyülölsógénél fogva félremagyarázta. E nemzeti előítélet ellen küzdtérre lépni, s Mária Thereziát saját korának szempontjából fogni fel és ítélni meg: a történész mulaszthatatlan kötelességének tartotta veterán tudósunk; kifejezést adott tehát a tények alapján szerzett azon határozott meggyőződésének , hogy Mária Therezia kora nem helyes szempontból fogatik fel, mert az nemzetünk történelmének oly korszaka, melyben a nemzetét szerető fejedelemnő szivén hordozá annak emelését, felvirágoztatását. A „testőrség történei ménéit" fiatal szerzője Mária Thereziáról igy nyilatkozik : „Mi nem sorozzuk Mária Therezia korszakát az ország gyászévei közé; azt sem mondjuk, hogy ő a magyar nemzetet nem szerette; sőt inkább tetteiből, az ország integritásának helyreállításából az tűnik ki, hogy az ország emelésén minden erejéből munkált, továbbá, hogy szerette a lovagias nemzetet, de szerintünk épen e szereteténél fogva akarta kiemelni vadságá-