Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-09 / 45. szám

ból, azon feltétellel, bogy e tettéért bálás legyen. A hála a protestánsoknál hitük elhagyása, az egész nemzetnél nyelve elhagyásában nyilatkozott volna. Mivel szerette a magyart, számos intézetet állított, melyek cége a civilisatió, célja ez , és a germanisatió volt. Emelni akarta a nemzetet, tudván, hogy ha oly állapotban marad, mint a hogy ő átvette, akkor a határok közt megmaradva, idegennel nem érintkezve, örökre megmarad az európai civilisatió germanisatió elébe gátot emelő ősi szokásai legfőbbike — a nyelv mellett. Ő tehát erre és a vallásra fektette átalakító munkálatainál a fősúlyt. Minden egyebet meg akart hagyni a magyar birtokában. Nem kívánta szegénységét, sőt szívből ohajtotta gazdagodását. De a gazdagodás ugy történjék, s oly szellem meggyökerezésével, melynek táplálására Ő munkált legerősebben. " Ballagi A., mint e rövid vázlatból kivehető, ugy tünteti fel Mária Thereziát, mint a ki szerette ugyan a magyart, de házának beolvasztási, illetőleg megsemmisítési törekvését teljesen osztotta, s a lovagias nemzet iránt táplált szeretetének csak azért adott kifejezést, hogy gyöngédséggel lekenyerezze, s azután beolvassza. E felfogást mi mind a mult század utolsó felének politikai célzatából , mind a Habsburg-ház ismeretes törekvéseiből teljesen indokoltnak tartjuk, s Mária Therezia iránti tiszteletünk, melyet veterán tudósunkkal együtt mi is érezünk, nem kisebbedik , midőn azt mondjuk, hogy ő őszintén szerette a magyart, de mint a Habsburg-ház egyik tagja és az osztrák hagyományos politikai rendszer élén álló fejedelemnő szeretete nyilvánítását legméltóbban abban látta, ha a magyart kiemeli vadságából, a nyugoti cultura áldásaiba bevonja, és nyelvét, vallását olyanná formálja, mint a minő az övé volt és nemzetéé. Három pontot emelünk még ki szerző munkájából, mint oly pontokat, melyek az irodalomtörténész figyelmét és számbavételét megérdemlik. A franciás irodalom kezdőjéül Ballagi A. b. Orczy Lőrincet tartja, teljesen ellentétben Toldy Ferenccel, s azon nézettel, melyet e nagy tudós sok évi kutatásának, tanulmányozásának eredményével irodalomtörténetünkben meghonosított. Eddig a franciás irodalom kezdőjének, a nemzet kebelében megindult ujjászületési mozgalom megindítójának B e s s enyei György tartatott, s most szerző, teljes méltánylattal ós nem akarva kisebbíteni ennek irodalmi működését és befolyását, rámutat b. Orczy Lőrinc magasztos alakjára, nagy szellemének buzdító hatására, s nyíltan kimondja s kutforrásokkal bizonyítja, hogy Orczy volt az , ki elsőben iudult el a járatlan uton; ő volt az, ki verseivel lángra gyujtá az elrejtett szikrát, öntudatos tetterőre ébreszté a nemzetet. Aranynak elismerő nyilatkozata Orczy felől, Toldynak eme szavai: „Orczy k é z i r a t i müvei nagy hatást gyakoroltak a testőrökre" arra a meggyőződésre vezették kutatásában fáradhatatlan szerzőt, hogy Orczy befolyása sokkal nagyobb volt, mint minőnek eddig képzelték, főképen, miután nyomtatásban megjelent munkáit is felfedezte, melyek világosan bizonyítják, hogy Bessenyei fellépése előtt jóval láttak napvilágot. Toldy nagy befolyást tulajdonit kézirati müveinek , szerző kimutatja, hogy nyomtatásban jelentek meg 1760—1761-ben s igy csakugyan előidézhették a tartósabb mozgalmat. Mindezeket tekintetbe véve, de tekintetbe véve Arany Jánosnak a Koszorúban tett eme nyilatkozatát: „az egész XVIII-ik század Orczyig, ugyszólva meddő volt költői termelésben, — nagy hallgatás az, melyet ő megszakít. Ha kiadja verseit íratásuk idejében: ma nemzeti irodalmunk újjászületését nem Bessenyeitől, hanem Orczytól számitanók" — Ballagi A. Orczyt állítja a franciás irodalom kezdőjének, s a nemzet szellemi mozgalma megindítójának. Független, kutató lélek nyilatkozatára ismerünk ezen állításban, mely annyival inkább komoly figyelmet érdemel, mert kutforrásokon alapszik, miket ignorálni nem lehet, Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül e könyv egyik legérdekesebb és legvonzóbb pontját, Ányos Pálnak, a franciás iskola tovább folytatójának , a genialis gazdag lelkületü, eredeti Írónak élettörténelmét és irodalmi működését tárgyaló részét, melynek élénk, tartalomdus festése a fiatal szerző nagy dicséretére válik. Ányost Ballagi A. egészen uj megvilágításban állítja elénk s a gyermekes kedélyű, mély érzelmű, szeretetében határtalan gyöngéd férfin befolyását környezetére és nemzetére lelkesitőleg tünteti fel. A magyar typusra ismerünk benne, melynek ily vázlatát látnunk oly jól esik. A munkához csatolva vannak egyes okmányok, melyek részint a testőrség, részint egyes családok történelmére vonatkoznak. Egy igen becses okmányt is találunk e részben, mely itt lett először nyilvánosságra hozva. Hót magyar ezred kérvénye ez az 1790-ki országgyűléshez , melyet a hadsereg magyarsága érdekében nyújtanak be. A 447 lapra terjedő, csinos kiállítású müvet ajánljuk t. közönségünk figyelmébe, meg levén győződve, hogy az tartalomdus, és irodalom történetünk egyik legérdekesebb korszakára egészen uj világot vető kedves olvasmány leend. BELFÖLD. A h.-m,-vásárhelyi javaslat egyházi és iskolai közügyeket illetőleg. A Prot. Egyh. s Isk. Lap m. é. 46. számában a h.-m.-vásárhelyi ref. egyháznak emlékiratát közöltük, mely több rendbeli hiányok és bajok orvoslását sürgeti, melyek az iskolai és egyházi téren jelentkeznek. Ez emlékiratra a békés-bánsági egyházmegye tavaly nov. 8-án azt határozá, hogy a vásárhelyi egyház részletes javaslatot terjeszszen be a fenforgó ügyekben. Ennek folytán készült az 90