Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-09 / 45. szám

tette. Én pedig áttörök a hagyományon s magukat a kútfőket vizsgálom meg. — Protestál a hagyomány ellen, de hát a kánont minek köszönheti az egyház ? Nem a kath. egyháztól vettiik-e át a kánont? Nem annak fórfiai válogatták-e ki a canonicus könyveket az öskeresztyón irodalomból ? S nem tulajdonkóp a kánonalkotó kath. atyák tekintélyét vetjük-e alapul, a mikor a kánonra alapitunk ? És mi vezette ezen egyházi atyákat a kánon megalkotásánál? Az, hogy csak azon könyveket fogadták el apostoliaknak s canonicusoknak, a melyeknek tartalma egyezett az általuk apostolinak tartott egyháznak, a kath. egyháznak tanaival. Meggyőződhetik ön erről már Tertullian nyilatkozataiból is. És igy tulajdonkép ugy áll a dolog, hogy a kánon szükségképen csak annyiban apostoli, a mennyiben apostoli volt a III, IV, V-dik század. És a mint nem adhatunk absolut hitelt e századoknak, s oly férfiaknak, mint lrenaeus, Tertullian, Origenes és a többi, ugy kánonunk apostolisága is kérdés alá esik, annyival nagyobb mértékben, minél kisebb mértékben igényelhetnek bizalmat és hitelt azon egyének, a kiknek, s azon egyház, a melynek a kánont köszönhetjük. Igy hát oda vagyunk utasítva, hogy mindent megvizsgáljunk elfogulatlanul s minden előföltétel nélkül, a mi csak ez iratok eredetére világot vethet; hogy mindenek felett maguknak az iratoknak tartalmába hatoljunk be, ugy hogy maguk ezeu iratok árulják el nekünk eredetüknek titkát. Ezzel foglalkozik a mai prot. exegesis, a szabad biblicacritica, nagyobb erővel az utóbbi tizedekben, óriási apparatussal, igen gazdag irodalommal. Persze, Tófalvi ur, ebben jártasnak is kellene lenni. Hanem ugy-e kényelmesebb dolog kész igazságnak elfogadni azt, a mit azok a gyarló egyházi atyák önnek készen elébe tálalnak ? Ön ehez persze nem tud hozzá sem szólani, legfölebb hallott valahol harangozni, s majd valami kényelmes phrásisokat megereszt Baur destructiv kritikájáról ? Hanem hát igy az ilyen világtól elmaradt emberrel bajos ám, sőt lehetetlen bizonyos kérdések felett csak egyetlen okos szót is váltani. Ugy van vele az ember, mintha a csillagászat titkait kellene magyarázni egy az ökör szarvánál tovább nem látó parasztnak, a ki bármely okos szóra is csak azt mondja : már uram biz én csak nem hiszem, hogy ez a föld gömbölyű, m^g hogy forog, mert hiszen csak a vak nem látja, hogy ott van a vége ni, a hol az ég boltja reáborul , és még bizonyosan a szentírásból és a zsoltárokból is citálna, a mire világos, hogy meg kellene magunkat adni, mint majd én megadom magam Tófalvi Jónás urnák, ha tovább is igy megy a dolog, mert bisz ő is azt mondja: „Én ettől a világért sem állok el." Ide vág Tófalvi urnák egy kérdése, hogy mi alapon tehetem én azt, hogy Jézust, mint embert, ideális méltóságra emelem, s ezzel kapcsolatban mondja, hogy nagyon szeretné tudni, hogy hitelesek-e a Jézus élettörténetére vonatkozó evangeliomi feljegyzések, s egyszersmind felállítja az alternatívát hogy vagy hitelesek, vagy nem. Hát ezt az alternatívát nem lehet felállítani, mert annak csak egyes magán álló tételeknél van helye, de nem egy ilyen combinált dolognál. Alternatívát állithat fel valamire a mi egy és egységes, de nem arra, a mi több egyből áll. Ha a János szerinti evangelium feljegyzéseire nézve tette volna fel a kérdést, arra már meg is feleltem, hogy azok nem hitélesek, itt azonban, miután többről van szó, több evangeliomról s egyben is több alkatrészről, nem felelhetek mást. mint hogy az alternatíva egyik oldala sem áll, hanem a 3-dik eset, s ez, hogy azon följegyzések hitelesek is, meg nem is. De hát még többet mondok, mert ön, tudom, igen gyönyörködik az én egyenességemben, melyet cynismusnak nevez , s abban, ha negatívnak mutatkozom. Azon feljegyzések mind hitelesek azon kör jellemzésére, melynek szülöttei, de átalán véve nem hitelesek a Jézus életére vonatkozólag, hanem csak egy részecske az, a mi kétségkívül hiteles, de a nem hiteles feljegyzések is részben olyanok, hogy azokbani hiteles elem is van, vagy olyanok, hogy a történeti valónak a nyitjára vezetnek bennünket. Hanem hogy hát mi alapon tehetem én ezt vagy azt, arra természetesen egy cikkecskében nem felelhetek, majd meg fogok felelni azzal, ha ezen félig hiteles, félig nem hiteles okmányok alapján a Názárethi Jézus életét meg fogom írni. S abból majd meggyőződik Tófalvi ur arról is, hogy én igenis törődöm Jézusom életével. Addig legyen türelemmel, és pedig hosszúval, mert jó sokáig kell várnia. Megtámadja Tófalvi ur, a vallásról adott meghatározásomat, mondván, a definitionak nem szer internesnek, hanem kizárólag tárgyilagosnak kell lenni. Ugyan, az isten áldja meg, beh nagy gyerek ön öreg ember létére! Hát már annál fogva megszűnik valamely tétel tárgyilagos lenni, mert nem minden ember szerint ugy határozandó meg ? Valamely tárgyat meg lehet határozni tárgyilagosan, több vagy kevésbbé kielégítő tárgyilagossággal és hamisan, s a hány meghatározás lehetséges, annyi szerintemes meghatározással találkozunk, s a tárgyilagos ép ugy valaki szerinti, mint a hamis. Én szerintem s ön szerint van isten, mások szerint nincs, hát valyon, mert csak én szerintem és ön szerint és mások szerint, de nem mindenki szerint van ugy, megszűnt tárgyilagos állítás lenni az, hogy van Isten? Alább egy helyen ön is igy ir: „Szerintem az igazság mindig minden." Hát megszűnt ez állítás tárgyilagos lenni, miután ön elébe tette e szót-szerintem? Épen, mert minden általam ismert eddigi valláshatározásokat, különbség nélkül, nem elég tárgyilagosoknak találtam, magam is megkísér -lettem egy tárgyilagosabb meghatározást adni, s miután az ennélfogva csak általam van ép igy meghatározva, oda kellett tennem a szerintem szót, s az szerintemes marad még akkor is, ha valóban az a legtárgyilagosabb. Abban is megütközik, hogy mindig csak a vallásról és nem a ker. vallásról beszélek. Nem tehetek róla, Tófalvi ur, de én már csak ez után is mindig a vallásról, fogok beszélni, a mikor épen nem egyik vagy másik specificus vallásról akarok szólani. Ha a vallásról átalán és közelebb az igaz vallásról, a legjobbról akarok beszélni,