Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-09 / 45. szám

akkor már csak azért sem beszélhetek a ker. vallásról, mert az olyan nagyon is szerintemes és nem egyetemes, hogy még ön is igényelheti a maga vallásának azt, hogy keresztyén, már pedig engedjen meg, de én azt nem fogadhatom el igaz vallásnak. A világnézet szóhoz is fér szó. Persze hogy fér. De ha én jobbat nem találtam, s ön sem tud jobbat adni, s ha az végre is sokkal jobb a vagus hit szónál, s jobb az Istenismeretnél is, mert ahoz még több szó fér, akkor nem mondhatok mást, mint a mit Hobbes igen okosan mondott: „ Words are wise men's counters ; they do but recJcon by them; but they are the money of fools." (A szó okos embereknek játékpénze ; azok csak számitanak vele ; de a bolondoknak készpénze.) Vegye annyiba a szól, a mennyibe adva van ; a szó végre is nem arany, melynek magában megvan az értéke, hanem csak bankó, mely annyiba fogadandó el, a mennyit a kibocsátója ráirt. Megbotránkozik azon is, hogy én minden vallásos világnézetet jogosultnak tartok, mihelyest megnyugtat és boldogít, s azt veti a szememre hogy— de nem tekintem azt, méltóé az emberre? Ugyan, Tófalvi ur, méltó-e az az emberre, hogy gyermeknek születik, a kinek kezdetben semmi gondolata nincs, azután lesznek gyermekes ideái, majd felnőve" éretlen eszméi, és csak kifejlődvén lesznek szilárd beható s mindent áttekintő nézetei, bár még akkor is ki van téve a tévedéseknek ? Vagy az volna méltó az embörre, ha mindjárt világra jövetelekor az isten önkijelentési módja felett tartana önnek épületes oktatást — a mi persze nem ártana ? Hát csak ugy van az, T. ur, az emberre, mint genusra, vagyis az emberiségre nézve is. A mint méltó az az emberre nézve, hogy gyermekbál legyen ifjú s ifjúból férfiú, ugy méltó az az emberiségre nézve is, valamint egyes emberi társulatokra nézve is, mint az egyházak, hogy legyen gyermek, serdülő, ifjú és férfikoruk. És ha méltó a férfira, a mi a férfié, méltó a gyermekre is, ami a gyermeké. Méltó volt az emberiség gyermekkorára is a massagetak és ős aegyptomiak világnézete, csakúgy mint az értelmileg serdülő Európára az orthodox prot. keresztyénség. Csakhogy, természetes, a férfira nézve már nem méltó a gyermekkor kritikátlansága s az ifjúkor tüzes, rajongó képzelődése. Természetes, hogy ön nem találja már magához méltónak ama gyermekkori világnézeteket, ép ugy a mint már én sem találom méltónak magamra az ön világnézetét. Mert lássa most, az európai civilisatio férfikorának elsö időszakában, most is vannak, itt köztünk, olyanok, kik mint egyedek lehetnek bár ifjak vagy öregek, de mint emberek még a gyermek, serdülő vagy az ifjúkorban élnek, s ezekre nézve megfelelőleg csak az lehet a méltó, a mi értelmi fejlettségüknek megfelel. S ily viszonyok között nem tartja ön lehetőnek, hogy én, mint ember, a férfikorba léptem bele, mig ön az ifjúi képzelgések korában van, holott, mint egyén, ön öreg, én pedig ifjú vagyok ? Már pedig, ha furcsa is, de ugy van. Ön, az ifjú, még mindig professorok után futkos, mert a saját estében nem bizik, önnek kész kijelentés kell. Ön, az ifjú, merész fantáziájával a fellegekbe repül s épit ott magának szép légvárakat, s képzeletében annyit tud bizonyos dolgokról mint az isten, mert az istentől tudja azt, az mondotta Önnek a ki egy az atyával ; ön látja az istenség lényégének titkát s háromságot különböztet meg abban, lát istent a ki ember, s embert a ki isten. Az ön szive, mint az ifjúé, utolérhetlenekre tör, önnek absőlut, ör'ók, isteni vallás kell, önnek az emberi kicsiny s megveti a gyarló emberi észt, önnek örök igazságok kellenek. Ön mint egy Prometheus az isteni szikrát rabolja meg. Oh szép álmák! Boldog ábrándok! Oh ti merész vágyai a fékezhetlen ifjúi szivnek ! Ki tagadhatná meg az ifjúkor boldogságát ? Ki tagadhatná meg ez álmák jogosultságát ? Parancsolj rá a földből előtörő csemetére, hogy ne törjön oly gyorsan föl az ég felé, mert nem ott az életcélja, hanem fejtsen inkább ki magából gyümölcsöket, mert azért teremtetett. Parancsolj rá a gyümölcsfára, hogy ne terjeszkedjék, ne gyümölcsterméssé fordítsa erejét, hanem törjön fel, ég felé, mint serdülő korában. A képzelgésnek, az ábrándnak is megvan jogosultsága az ifjúkorban, de nem többé a férfinál. A férfi belátja, hogy ifjúsága eszméi, ifjú szive vágyai, illusiók valának ; és a férfinak van ereje az illusiókat, melyek oly boldogítók valának, szétszórni, azokról lomondani, van ereje azontúl a valót keresni és azzal beérni; ha nem lehetett félisten, marad ember ; ha nem tehette magáévá azt a mi csak istené, a mi örök, tökélyes és absolut, igyekszik megszerezni azt a mi az emberé —- az arra való törekvést, az a felé való közeledést. Nekünk csak emberi vallás kell s nem isteni; mi már nem tartjuk magunkban az emberre méltónak azt az illusiót, mely többet akar kérni, mint mit embernek birni adatott, mi nem akarjuk, mert nem akarhatjuk, Istent ugy ismerni mint Isten ismeri, hanem csak a mennyire ember ismerheti. ' Mi mondhatjuk el igazán, mi kik az igazságért szakítani merünk mindennel, mi kik az igazságot nem nyűgözzük le semmiféle betűvel, ha azt, istent káromlólag, milliószor mint isteni kijelentést adják is előnkbe, mi mondhatjuk el igazán : előttünk „az igazság mindig minden, akár elismeri a világ, akár nem ! Minden illusió pedig, ha Mahomed paradicsomát hozná is magával, marad lelki nyomorúság, lelki mákony; a kinek ugy tetszik nárgillázza, de okos ember nem teendi." Önnek, Tófalvi ur, ugy tetszik ; hát csak tessék, nárgillázza! „Én öreg ember vagyok", mondja Tófalvi ur, „én nem tisztelek soha semmit, mint azt, amit igaznak tartok." Igen szép; becsületére válik önnek. Na, én meg fiatal ember vagyok, de annyit én is mondhatok ám, hogy én még úgysem tisztélék soha semmit, mint azt, a mit igaznak tartok. Eszem ágában sincs, Tófalvi ur, tisztelni az ön nézeteit, ós soha nem is mondottam affélét, és azt sem igénylettem, hogy ön tisztelje az enyémet. Tisztelni és tiszteletben tartani valamit, e kettő között nagy különbség van. Csak azon nézeteket tisztelem, melyeknek hódolok, melyeket elismerek, de tiszteletben tartom még Önnek nézeteit is, mig ön azokkal nem támad az igazság