Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-19 / 42. szám

vetkeztében az erdélyi udvari kancelláriához e kéziratát, illetőleg legfensőbb határozatát intézte. „Én felette üdvösnek tartom Erdélyben, valamint az ágostai hitvallásnak theologiája, ugy más tudományoknak is tanítása végett egyetemek felállításáról komolyan gondoskodni. Ezáltal elejét lehetne venni azon uj, és fonák hitágazatokuak, s a katholikus vallás, sőt a kormány elleni gyűlölséget is tápláló igen gonosz elveknek, miket a tanuló ifjak beszivnak s midőn a hazába visszatérnek, magukkal oda bevisznek. S mivel a tanárok fizetésüket az udvartól fogják kapni, s igy attól függnének, az uj veszélyes hitágazatok elterjedésének gátot lehetne vetni." Ezzel kapcsolatban megparancsolta a királyné az erdélyi udvari kancelláriának, hogy ezen ügyben véleményes tudósítást terjeszszen fel. Mária Terézia fentebbi iratából világos, hogy a bécsi udvari körökben akkor az erdélyi protestáos főiskolákra, mint szintén a külországi egyetemekre nézve is, oly vélemény uralkodott, mintha azoknak feladata és hivatása kártékony, sőt államforgató tanok terjesztése volna. A királyné parancsa következtében az erdélyi udvari kancellária az egyetem ügyében ugyanazon év november 3-án körülményes tudósítást tett. A kancellária elnöke gr. Bethlen Gábor volt ez időtájban, mellette tanácsosok voltak : B á n di Ferenc, S o m 1 y a i Albert, W e s z György, és P e 1 s e r József. Megjegyzendő, hogy az 1727-ben kelt és 1730-ban megerősített legfelsőbb végzés erejénél fogva a reformátusok minden udvari hivatalból ki levén zárva, a fentebbi kancelláristák mind katholikusok voltak. Gr. Bethlen Gábor felterjesztett tudósításában a külföldi egyetemek látogatását megengedő törvények elsorolása után, mindazon okokat és körülményeket előadá, mik a királynőt üdvös szándékában megerősíthették az egyetem felállításának szükségéről még inkább meggyőzhették. Természetesen a katholikus érzelmű kancelláristák, különösen Bándi és Somlyai a kath. egyház érdekét ezen ügygyei kapcsolatba hoz va, hathatósan sürgették a prot. ifjak külföldre járása káros voltának tekintetéből, azt megtiltani, vagy legalább nehezíteni, mely célt természetesen számukra egy jól rendezett egyetem lényegesen előmozdítaná. A királyné e felterjesztésre végzését 1762. május 11-én küldte le. A dolog érdemében még nem akart határozni, hanem rendelé, hogy a gubernium a kath. püspök utján, a kath. iskolák állapotjáról, alapitványairól, szóval a tanügy állásáról körülményes tudósítást terjeszszen fel, mely mérvadó legyen a felállítandó egyetemre nézve. A gubernium e tudósítására 1764-ben augusztns 24-én kapott feleletet, melyben értesíttetik, hogy ő felsége hajlandó volna a magyarországi és erdélyi katholikus ifjúság számára Erdély fejedelemségben egyetemet állítni fel. Miután pedig arra mindenek előtt bizonyos és szükséges pénzalap kívántatik, a gubernium a helvét és ágostai hitvallásnak curatorait azon pénzalapra és eszközökre nézve meghallgatván járjon végére: mit gondolnak a dolog felől s hajlandók-e az üdvös cél előmozdítása tekintetéből segédkezet nyújtani. A királyné akarata felől a két protestáns egyház curatorai az évi september 24-ón értesíttettek ; tiszteletteljesen fogadták a hozzájuk intézett felszólítást, egyszersmind a királynéhez intézett folyamodásukban előadták a tőlük kivánt dologgal járó nehézségeket, főkép a pénzalap hiányát, mit számos tanárok fizetése kívánna, miért azon egyetem felállításához hozzájárulásról magukat felmentetni kérik. A királyné a dolog felől értesülvén, a kérelmesek kivánatának helyet adott, s igy a mult században tervezett erdélyi egyetem végét érte. Külföldi egyház és iskola. Szomorú adat a németországi népnevelés ügyére. (ff) A belmissió-egylet Halléban f. hó első napjaiban tartá nagygyűlését. Schneider berlini képezdei igazgató egy igen érdekes, de a németországi népnevelést nem a legszebb színben feltüntető értekezést tartott a tanitóhiányról, mely Németországban mindinkább nagyobb mérvet ölt s káros következményei már is érezhetők. Németországról, mely az utóbbi időkben történt nagy eseményeknél fogva vezérszerepre van hivatva , annyival inkább meglepő ezen tanitóhiányt constatáló adat, mert ott a tanitói pálya sokkal több méltatásban részesül, mint például nálunk. S ha ennek dacára mégis oly tanitóhiány mutatkozik, mely az egész népnevelés ügyét érzékenyen sújtja, okát korunk azon rohannos irányában kell keresnünk, mely mindenkit a több gazdagsággal s nagyobb tekintélylyel kecsegtető reális pálya felé vonz. Hogy hová vezet eme egyoldalú ferde irány, s minő következményeket vonhat maga után a közművelődés terén, könnyű belátni. Lesznek tudományosan képzett technikusok, ügyes és praktikus mérnökök, kik a természet minden titkát kifürkészik, előnyeit felhasználják, de nem lesz majd nép^ mely ezen az uton nyújtott vívmányokat saját hasznára, előny ere tőkésíteni tudná, mivel nem voltak tanitói, kik arra megtanították [volna. Imé egy okkal több, hogy a tanitói állást a legnagyobb áldozatok árán is oly kecsegtetővé kell tenni, hogy a tehetségesebb ifjak ne idegenkedjenek tőle, sőt nemes elhatározással s fáradozásaik méltó jutalmának reményében lépjenek arra. A nagy Németországban észlelt hiány tanuságul szolgálhat nálunk is, hol ezen a téren még igen sok tenni valónk van. Hogy t. közönségünknek fogalma legyen a németországi tanitóhiáuyról, Schneider értekezése alapján a következő adatokat említjük meg: Poroszországban 595 rendes, 474 segédtanítói, Posenben 71, Wiesbadenben 100, a Rajna mellett 103 r. tanitói állomás van betöltetlenül* nem számítva, hogy 1792 hely meg nem vizsgált tanitók által töltetett be. Badenben 148 hely áll üresedésben s 361 tanítóra volna szükség, hogy 100 gyermek jusson egy