Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-19 / 42. szám

lék nélkül, bizony csak „zengő érez és pengő c i m b a 1 o m." Jól mondotta ft. Dr. Székács József ur : ;Mindad­dik bajainkat gyökeresen megorvosoltnak nem hiszi, mig magunk bele nem markolunk bajaink orvoslásába. Ö erre jelölt egy utat is, de a melynek formulázott alak­ját nem birom, az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvére uta­lom az olvasót. Okt. 5- és 6-kát Miskolcon töltöttöm, a hol a ma­gyarországi e. e. e. gyámintézet tartá ez évi közgyűlését ft. Karsai Sándor dunántúli superintendens s nagyságos Ivánka Imre ur elnöklete alatt. Volt látni, volt hallani való elég. — Különösen kedvesen láttuk mind a jelenvoltak a miskolci evang. egyház ügybuzgalmát, s ritka magyar vendégbarátságát, a mely abból állott, hogy az érkező vendégekre fogatok vártak az indóháznál, mindenki számára kényelmes szál­lás a miskolci kedves polgárok házaiban. Végre tökéletes és fényes ellátás, az étkezés dolgábau. Ez által mint mon­dám vendégbarátság-szerető lelkületének adta az egyház szóló jelét, de egyszersmind'ügybuzgalma mellett is ez által fényesen tanúskodott. A két elnök és a tiszai superintendens tiszteletére okt. 5-én este fáklyás zenét is rendeztek az egyh. tagok. E menet alkalmával ugy az üdvözlő szónokok, mint az üdvözlött férfiak érzéseiknek szép, tartalmas szavakban ad­tak kifejezést. Mire azután a fáklyák elhamvadtak, a késő est beállott — a mikor minden nyugalomra tért. Okt. 6-kával következett a tulajdonképi gyülésnap a miskolci ág. hitv. evang. templomban, fényes, válogatott közönség jelenlétében. A kezdet 9 órakor volt megnyitó énekkel, oltári imával és epistolai igékkel, melyeket a helybeli lelkész, a derék Zelenka Pál olvasott, illetőleg mondott a minden kegyelem Istenéhez, emelkedett han­gon. Ezt követte a főének. Utána a n.-váradi lelkész Rimler Károly ur lépett a szószékre, hogy a gyáminté­zetről beszéljen s beszédjével melegítsen s igy sokakat megnyerjen gyámintézetünk ügyének. Nem akarom az egész beszéden végig kisérni szónokot, s igy a kritika metsző késével sem fejtem fel az egész beszédet. Rövi­den szólok és csak általánosságban. A tárgy ez : N ál­lunk a gyámnintézet f ö v i r u 1 1. ha a fundamentom isten igéje. 2. ha erejét is Isten igéjéből meriti. Erre csak az a megjegyzésem, hogy én nem oly általánosságban szólok, de a sok igéből egyet veszek, a mély már „test'Hé lett közöttünk. Annál többet lehetne szólani a bevezetéshez. Nagyon illik egy reformatiói emlékbeszédhez, de számtalan okból nem gyámintézetihez. Szóval az egész beszéden megérzik az orthodoxia halottas szaga. Mai időben prot. pap nem mondhat ki ily tételt minden megütközés nélkül : „hogy a tudománynak isten igéjével szemben csak annyi áll jo­gában, hogy azt történeti fejlődésében előadja, de a tudo­mány kétkedő kezével nem feszegetheti." szabad, lehet, de sőt kell is, hogy minden elrejtetett dolog megvilá­gosíttassák. Ugy az sem áll, hogy a korszellemet egészen igno­rálhatjuk, mint szónok állitá, mondván apriori rosz, és ha a keresztyén miveltséggel összeütközik, r e v i s i ó alá csak a társadalmi miveltség tartozik. Quo jure ? Mind­kettőt kell vizsgálnom. S mindegyikből a mi jó azt meg­tartanom. Hogy ez mint érzés szónokunkban is megvolt, csak szavat nem tudott kölcsönözni neki, vagy álláspontja nem engedte, onnan is kiviláglik, miszerint a befejezésben megiut a korszellemet magasztalja, mint a mely egyen­lőséget, testvériséget irt föl zászlójára. — De különben : sapienti sat est. Az ünnepi szónoklat végeztével történt az igazi gyűlés, melyben a fődolog volt a begyült szeretet fillé­rek kiosztása szegény, szükségbe jutott egyházak közt. Ha a kegyadományban részeltetett egyházakat fölvenni akarnám, egész jegyzőkönyvet kellene összeállítanom, mire sem időm, sem szükség nincs. Csak annyit emlitek föl, hogy „offertorium"on kivül, mely 110 ftot tett ki s Diós-Győrnek adatott, kiosztott az e. e. e. gyámintézeti gyűlés ez alkalommal körülbelül 4000 ftot, tehát többet mint a mult éven, a mi igen örvendetes tudomásul szol­gál — ugy hiszem — mindenkinek. Többféle intézkedések is tétettek a gyámintézet ügyében. Egy bizottság küldetett ki egy tervjavaslat ké­szítés végett a felől : „Hogyan lehetne gyámintézetünket a külföldi áldásosán működő Gusztáv Adolf egylettel szervi összeköttetésbe hozni ?" A másik intézkedés a ván­dor gyűlések beszüntetése, de alkalmasint csak egy időre. Mert miként nekem, ugy egyebeknek kedves emlék ma­rad a miskolci találkozás. S miután az elmondottakkal véget ért utam célja, uti jegyzeteimből sem mondok el többet. Bognár Endre, ev. leik, Erdélyi protestáns egyetem a XVIII-ik században. (ff) A kolozsvári egyetemnek jelen évben történt felállítása alkalmából veterán tudósunk Szilágyi Ferenc igen érdekes felolvasást tartott az akadémia f. hó 14-iki osztályülésóben, melynek tárgyát a XVIII-ik században Erdélyben felállítani szándékolt protestáns egyetem ügye képezó. E történelmi kép felelevenítése annyival inkább örvendetesnek mondható, mert értekező ígéretet tett az akadémiának, hogy az erdélyi tanügy állását a XVIII-ik században az erdélyi egyetem kérdésével egybekapcsolva külön monographiában fogja ismertetni. Örömünket fejezve ki értekező e közhasznú és becses monographiájának igért kidolgozása felett, jelen felolvasásából a következő érdekes pontokat em:ljük ki. Az 1761-ik esztendő septemberében külföldi egye­temekre tanulás végett kimenni szándékozó s engedele­mért, valamint útlevélért az udvarhoz folyamodó több erdélyi protestáns ifjak ügye terjesztetett fel Mária Te­rézia királynéhoz, ki az arra nézve folyt tárgyalások kö-84*

Next

/
Thumbnails
Contents