Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-28 / 39. szám

alap meglesz, de hol lesz a tanítóé ? Az iskolai alap javára Íratván be a telekkönyvben ama századrész föld, habár azt a tanitó használja is, mégis a tanfelügyelő vagy a községi elöljáróság bármikor kiveheti kezéből és ö marad föld nélkül. Különben igen kívánatos volna, hogy valamint az esperes az egyház, ugy a tanfelügyelő az iskolák érdeké­ben, minden ily tagositási ügy alkalmával a helyszínén megjelennék, s ott befolyásával ő is oda működnék, hogy a törvény kívánalmainak ez oldalról is elég tétessék.. . . Két világi ülnöki, s egy másodjegyzői szék ürese­désben levén, az ezekre vonatkozó beadott szavazatok fel­bontattak . A jegyzőségre átalános szavazatot senki nem nyervén, uj szavazás rendeltetett. Ülnökök lettek : Szalai Elek és Gencsi Géza. Mindkettő régi, az egyház terén érdemeket szerzett családok sarjadékai. Ezután a gömöri indítvány került szőnyegre. Meg­valljuk, szerettük volna hallani, hogy egyházmegyénk fér­fiai miként gondolkoznak e fontos tárgy felett. De néhány megjegyzés után, az ülnökök szavaznak, s e szavazásnak a gömöri indítvány elütése lett az eredménye. Szóba jött a Molnár Aladár által kezdeményezett, s a Kun Bertalan által egy köriratban pártolt néptaní­tók nyugdíj-intézetének ögye. E tárgyban esperesünk minden egyes egyház véleményét kikérte ugyan, de az idő rövidsége miatt nem minden egyház adhatta be szavaza­tát. A beérkezett szavazatok azonban felbontatván, kitűnt, hogy a nyugdij - intézetet több egyház elfogadja ugyan mint nem, de a kisebbség oly tekintélyes, hogy kétséges, vájjon ha minden egyház beadja szavazatát, a többség nyilatkozata nem ellene lesz-e az ügynek. És vájjon mi ennek az oka ? Semmi egyéb, mint az egyházak szegénysége. Nincsen oly egyház és lelkész, ki ez intézmény czélsz^rüségét és üdvös voltát által ne látná, de nagyon kevés egyház van olyan, mely — különösen a hol több tanitó van — maga megerőltetése nélkül ki tudná teremteni a reá eső összeget. És ez összeg mint rendes évi adó ugy nehezednék az egyházakra, azon egyházakra, melyeknek jótékonysága most is már annyi oldalról van igénybe véve. Ha egyszer mindenkorra kelleje adni vala­mely meghatározott összeget, talán jobban sikerülne a dolog — de igy félnek az ^egyháztagok egy oly adó el­fogadásától , mely az ő elfogadások által kötelező erővel birna még a jövendő nemzedékre is. Nincs pénzünk uraim, s e miatt fájdalmas szívvel ugyan, de csak mosolyogva tudjuk olvasni Kis Kálmán barátom e lap mult számában megjelent „Viszhang és inditvány"át, melyben ő tulbuz­galmában — nem tekintvén az egyházak autonomicus szabad önelhatározási jogát — egyszerűen kényszeríttetni akarja az egyházakat a fizetésre. Bármennyire át vagyunk is hatva, kedves barátom, az ügy szentségétől, mégis midőn egyházunk legközelebbi érdeke forog koczkán , bármi kényszerítő nyomásnak is ellent tudunk és fogunk mon­dani. A vezérférfiak gondolkozzanak elegendő segélyről; utat, módot keressenek, melyek az egyházak fizetését meg­könnyítsék, s 'talán feláll a nyugdíjintézet, de különben nem igen, mert szegények vagyunk. Olvastatott sályi lelkész jelentése, melyben nyilvá­nítja, hogy danoci filiális egyházáról szívesen lemond; s kéri azt Ábrányhoz csatoltatni, indokolván kérelmét azzal, hogy a rosz utak miatt hivatalos teendőit ott sikeresen nem végezheti, s hogy pósta, vasút és töltés keletkezése miatt Danoc minden jövendője Ábrány felé gravitál. Az egyházmegye Ítélete ez : megtudandó először, nincs-e az anya- és leány-egyház között valamely pénzviszony vagy szerdődés, mely a különválást akadályozná. . . Másod­szor a danoci egyháztagok felhivandók a szavazásra, hogy valyon melyik egyházhoz kívánnak jövendőre kap­csoltatni. Felvétetett végre az oly sok beszédre és boszanko­dásra okot adó cserépi pap választási ügy. Az egyház megye magához- következetesen ragaszkodott a mult ta­vaszi gyűlésen e tárgyban hozott határzatához. Az Ugy már most az egyházkerület elébe tartozván, tartózkodom e jelen alkalommal e tárgyban nézetemet nyilvánítani, de lehetetlen ki nem fejeznem azon óhajtásomat, (mely oly sokunk főhajtása) hogy bárcsak a szent lélek meghatná már mind a cserépi választókat, mind a kétszer megvá­lasztott segédlelkész urat, hogy lemondások, vagy vala­mely más közvetitő eszköz találása által, mentenék meg mind az egyházmegyét a zavargástól, mind a kerületet azon fájdalomtól, mely egy nagy horderejű ítélet kimon­dásával jár. Ennyi és csak ennyi tárgya volt e közgyűlésnek. De mielőtt bezárnám cikkemet, meg kell említenem, hogy Apostol József világi ülnök, lemosása alkalmából 100 o. é. ftot ajándékozott az egyházmegyének. Hevesi. A gömöri egyházmegye őszi közgyűlése Uza-Panyiton, 1872. szept. 16-án. A tanácskozást régi szokás szerint istenitisztelet előzte m?g, mely a templomban — ez alkalommai zsú­folt közönség előtt, nagy ünnepélyességgel ment végbe. Az isteuitisztelet végeztével a tanácskozásra gyűlt tagok a paplakon kezdették meg munkájokat nt. V ö r ö k J ó­z s e f esperes és tek. Ragályi Ferdinánd egyházmegyei gondnok urak kettős elnöklete alatt. Esperes ur szivet emelő imája és világi elnök meg­nyitó beszéde u*án, (melyben a reform lelkészí és tani­tói testület ellen ugy a hazai sajtó, mint az egyesek által privátim emelt vádakat, melyek szerint a legközelebb le­folyt választási mozgalmak alkalmával hivataláról megfe­ledkezve, izgatott volna, továbbá a corruptiót, melylyel e független testületek megbélyegeztettek, a maga és több világi férfi nevében határozottan visszautasítja s azokat az ez ügyben tett hivatalos vizsgálat eredménye után alaptalan rágalmaknak nyilvánítja)*— Farkas Ábra­hám már a tavaszi és Lőrinczy Endre jelen alkalommal törvényszerüleg megválasztott tanácsbirák, a 78

Next

/
Thumbnails
Contents